Ti feladtátok volna az álmaitokat? (beszélgetés)

Hogy nagyobb képet kapjatok a dolgokról.2000-ben költöztünk át MO-ra.hírtelen jött ötlet volt,ott kellett hagynom a barátaimat,a sulit mindent!A zenét folytattam,zongora szakon.Nos.Amikor ideköltöztünk nem tudtam magyarúl.A 8. osztályt valahogy átvészeltem mert olyan suliba jártam ahol tanultuk az én nyelvemet is és segítettek.Felvételit nyertem utána a középiskolába,nagy álmom teljesült akkor.Magánének szakra vettek fel,mindig is énekelni akartam.Az első 2 év katasztrófális volt,mivel nem beszéltem még jól magyarúl év végén 3 tantárgyból buktam.Hiába magoltam amikor nem értettem mit magolok.Aztán következő évben is megbuktattak,csak 1-ből de apu április végén meghalt,már nem voltam képes kijavítani.

6 év alatt csináltam meg a gimit,hál Istennek ahoz képes a magyar érettségim 4-es lett,amire nagyon büszke vagyok.Sokat küzdöttem,a zenét táplálták bennem,hittek bennem,bíztattak hogy folytassam mert van miért.Sikerült.Annyit de annyit küzdöttem hogy ott legyek a célba!

Ezért sem lett volna szabad feladnom de tudjátok nem volt könnyű....végig az járt a fejemben,hogy ha "otthon"maradunk akkor most diplomáznék...itt meg sehol sem tartok.Közbe anyu néha azzal jön hogy menjek ki oda tanulni,ott megcsinálni a fősulit.Miről beszél?Hagyott volna ott és akkor nem itt tartanék,nem lettek volna nyelvi nehézségeim.Őt se okolhatom mindenért tudom.

Ő az élő példa előttem hogy nem volt senki aki bíztassa hogy csinálja,folytassa,egész életébe bánta....

Szia!

Általános iskolában én is zenéltem (kürtöztem) nagyon jól ment. Aztán jött a kamaszkor és abbahgytam.Szaxofonozni akartam, és még most is akarok, de 28 évesen már nem olyan egyszerű zeneiskolába kerülni :( De nem adom fel, keresem a megoldást.

Viszont a középiskolából családi okok miatt kimaradtam. Így 8 általánossal tengettem az életem, dolgoztam. Aztán 21 évesen elkezdtem az esti gimit, 2007-ben leérettségiztem, most pedig a Corvinus egyetem 2-od éves hallgatója vagyok. :) Másik álmom volt, hogy egyszer diplomás legyek :))

Sosem késő, NEM SZABAD FELADNI!!!!!

Már a kérdésről egy Edda-szám jutott eszembe: "Ha feladod az álmaid, meghalsz - élve halsz meg".

Ahogy írod, tehetséges vagy, imádod - akkor próbáld "megrázni Magad", és újra felvételizni! Mutasd meg, hogy egy ilyen eset ellenére is képes vagy rá! Azt hiszem, mindenki nevében írom: hiszünk benne/Benned! :) (Azokkal meg, akik előtt - irigységből, vagy más okból - magyarázkodnod kéne, ne törődj! SENKINEK nem tartozol elszámolással!)

Tarts ki a célod mellett, ne add fel! :)

Ez nagyon nehéz dolog. Én 2000-ben érettségiztem, és az Iparművészetire jelentkeztem. Ott az volt a szokás, hogy utólag emelték meg némelyek pontszámát misztérikus okokból (nem feltétlenül csak protekciósokét, hanem olyanokét is, akiknél a szóbeli után jöttek rá, hogy fel akarják venni). Így a szóbeli előtt volt esélyem, utána meg hirtelen sokkal többen előztek meg pontszámban, mint amennyi matematikailag lehetséges volt.

Következő évben újra felvételiztem, akkor más furcsa okok miatt azok a pontszámaim lettek nagyon alacsonyak, amik előző évben majdnem maximálisak voltak.

Ezután feladtam. Ma sem tudom jól döntöttem-e, nem is tudom mióta szerettem rajzolni, ma meg alig kerül ceruza a kezembe. Mondjuk a divat és a ruhák még mindig nagyon izgatnak (a szakmám is idevág), de a dolog fele tényleg eltűnt.

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, mással is megtörtént már. A művészszakmák ilyenek, mert sok a jelentkező, és kevés a hely (és az igény is, hisz a művészet drága).

Egyáltalán nem vagy bunkó,jól látod a dolgokat.Eddig mindig ha kérdezték hogy na?Mi lesz?folytatod?feladtad?mi lesz veled?Sose tudtam válaszolni,beszélni se akartam róla.Tudom hogy folytatnom kéne.Annak idején nagy volt a csalódottság,nem érdekelt semmit,aztán jött egy munkahely,dolgoznom kellett és kell.

Nem hiszem hogy tudnám csinálni ugyanazzal a tanárral meg abba a suliba.

Tudod sokan mondják fiatal vagy,23 éves...az én szakmámba ez már annyira nem fiatal.

Folyton arra gondoltam na de...ha én most megyek...akkor mi van ha oda megyek ahol egy régi osztály vagy évfolyamtársam van?és sokkal alatta mint ő?pedig egyszerre végeztünk?Hülyegés hisz amikor én még középiskolás voltam akkor főiskolán 30-asok is voltak,olyanok is akik még csak énekelni sem tudnak.

Az a nevetséges hogy az amelyik nem olyan tehetséges,nem olyan jó jobban küzd érte mint egy olyan aki megérdemelné hogy ott legyen.

Ilyenkor gondolok arra hogy mekkora idióta vagyok hogy nem csinálom,én akinek igen is van hozzá tehetsége,adottsága,megvan mindene,másnak nincs annyi de küzd érte foggal,körömmel.

Ne add fel, csinald meg ujra! Ahogy telik az ido, egyre kevesbe fogod magad kepesnek erezni ra, de ha sikerulni fog, akkor buszke lehetsz majd, hogy megvalositottad az almod.

Tolem is egyre tavolabb uszik valami, de majd... tanacsot adni konyebb :)

Ket lehetoseged van szerintem.

Egy vagy akarod meg tenyleg csinalni es akkor neki allsz felkeszulni a felveteli. Eloveszed a kottakat, zenesz es enekelsz. Esetleg visszamesz egy regi tanarodhoz. Dolgozol kemenyen. Olyan nincs, hogy nincs honnan folyatni. Ha nem akarsz a reig tanarodhoz keresse egy olyat, aki nem ismer

Vagy azt mondod, hogy nem akarod,mert csalodtal. Ebben esetben a a dolog lezarva es megproblaod kitalani, hogy mit akarsz.

Lehet bunko leszek, de azzal, hogy orlodsz semmire sem mesz. Hozz egy dontest es tarts ki mellette.