Terhesen nem kellek neki... (beszélgetés)

de azért nálatok más a helyzet, több gyerekkel. és azt is lehetne mondani, ha csak szülőkkel meg meló és egyéb lemondásokkal tudjátok, akkor minek vállaltátok be :)

persze gyereket egyedül nevelni nehéz, de azért itt is sok olyat olvasok, amikor gyakorlatilag a nő neveli, az apa meg dolgozik, aztán elvétve ha időnként együtt van a család. számomra például ez sokkal elfogadhatatlanabb, mintha anyagi zűrök lennének. ha valaki anyagi biztonságban van, számíthat a szüleire, családjára, rendezett körülmények között él, valószínűleg nem lesz nehezebb helyzetben gyereknevelés szempontjából az átlagnál

ismerek olyat, aki egyedül neveli a gyerekét minden segítség nélkül, meg olyat is, aki párban, és alig vannak együtt, a gyerekkel sem jó a kapcsolatuk. emberkérdés ez is :)

Legyen neked jó!

De azért nem olyan egyszerű ám az!!

El is kell azt a gyereket tartani. És ez nem vicc. A bölcsődések állandóan betegek, a fiam csoportjából fél év alatt öt gyerek anyukáját rúgták ki a melóhelyéről..

Közben a gyerekem elkezdett harapni, gond volt, kivettem a bölcsiből.

Erre rá egy hétre jött egy munkalehetőség, most itt állok, hogy lenne meló, bölcsi nincs..

Hát valószínűleg az lesz, hogy a fizetésemért egy évre magánba megy, hogy visszakerüljek az álláspiacra egyátalán.. De én ezt azért tehetem meg, mert van mellettem valaki.

Ha nem lenne, marha nagy baj lenne..

És még így is kell a szüleim segítsége, ha beteg a gyerek, vagy monduk kettő egyszerre beteg, és máshova kell őket vinni orvoshoz...

Persze, mindig van valahogy, de azért kicsit azt érzem, hogy nagyon nincs erről fogalmad, nagyon nem vagy felkészülve a valóságra.

De mondom, én szeretném a legjobban, nagyon kevéssé legyen igazam, egy új életnek örülni szoktam.

Ezek szerint örökbefogadott vagy? Mert az indító hszben a szüleidről írsz.

Végülis van egy másik topik, ami pont arról szól, ami rád várhat:

A nő terhes lett, baleset, a pasi nem akart gyereket, a nő "küzdött érte, megtartotta mindenáron", közben a pasi lelépett. A nőnek van szülői segítsége, mert náluk lakik, de így 4 év távlatból rájött, hogy ő ezt sem anyagilag, sem máshogy nem bírja, a gyerek a nagypapát nevezi apukának és a nő emiatt is, meg a pénz miatt is nem tudja, hogy mitévő legyen, perelje-e apukát vagy sem?

Ennyi. Most úgy gondolod, hogy te ezt meg akarod csinálni, ha törik, ha szakad, meg egyedül meg minden, de eltelik egy-két év és majd nem bírod és benyújtod a számlát neki, és ő lesz a bunkó, szemét, mert ő nem akart gyereket, te meg a hős anyuka, aki majd megmutatja neki, hogy márpedig igen?

Egyébként gyerekpárti vagyok, már írtam, de szerintem a gyerekvállalás reális, stabil alapokon legyen, úgy érzem, nálad inkább hiszti vagy az, hogy neked nem voltak normális szüleid (donornak nevezed őket) és most ezzel akarsz differenciálódni tőlük, hogy te jobb szülő szeretnél lenni. De van munkád? Van stabil életed? Vagy csak úgy a semmibe?

Én soha nem találkoztam a donorjaimmal (mert szülőnek nem nevezném őket)... nem akartam találkozni velük. Mégis boldog ember vagyok :). De ez nem is lényeges.

A kicsit biztos megtartom, elég sok nő van aki hasonló cipőben jár, ahogy itt írták többen nem én lennék az első aki egyedül neveli a gyermekét...

Bennem ambivalens érzések vannak.

Gyerekpárti vagyok és ha jönni akar, hát jöjjön a baba. Mindennek meg van az oka és a miértje.

Eldöntötted, akarod, a szüleid melletted állnak, van munkád, van hová. Azért nem lesz könnyű.

Az is lehet, hogy olyan szerető apukát találsz a gyermekednek és egyben magadnak majd egy férjet aki boldoggá tesz benneteket és teljes lesz a család.

Kívánom, hogy így legyen.

Nem, nem fiatal nállam idősebb...

Hogy besz*rt volna attól, hogy terhes vagyok...talán.

A nő akivel van( még együtt voltunk vele csalt...) most túlságosan befolyásolja....ez is közre játszik szerintem.

De nem baj végre tisztán látok, ha nem így tőrténnek a dolgok, még kitudja meddig hülyített volna....

Egy szülőnek sincs joga a gyerekétől eltitkolni, kitől származik, nekem ez a véleményem, de ez csupán az enyém.

Nekem is ez...nem írtam sehol az ellenkezőjét.

Olyat soha nem mondhat senki, hogy "nem érdekelne, nem tenném, velem ez nem történhet meg, stb."

Más szituációban ki tudja hogyan alakulna az életünk.

Egy szülőnek sincs joga a gyerekétől eltitkolni, kitől származik, nekem ez a véleményem, de ez csupán az enyém.

Nem elemezgetem ki azt a fiatalembert, de benne mély nyomot hagyott a gyökértelenség. Most ebben lehet kételkedni, attól még létezik.

Néhány hozzászólást elolvastam de még nem értem a végére ezért bocsánat ha valakinek nem válaszolok.( próbálok mindenkinek azért válaszolni)

A kicsit megtartom ezen nincs mit gondolkodnom, eltartani eltudom biztos állásom van, hely van ahova vigyem.

Nem azért szeretném megtartani mert hátha vissza jön a baba apja! Nállam elvágta magát azzal ahogy viselkedett, meg azzal, hogy megcsalt és már más nővel él! Így köztünk soha nem lesz többet kapcsolat.!

Bár családban nőttem fel, vannak szüleim és testvéreim, de vérrokonom csak a kicsi aki bennem nővekszik, és igen köteléket érzek a pici iránt,

Így lehetetlen, hogy elvetessem!

Igen fiatal vagyok, de ha minden adott ahoz, hogy felnevelejem miért ne tenném!

Igz apát nem, de ami tőllem telik meg fogom neki adni.!

Kiváncsinak kiváncsi lennék én is,de nem keresném fel,és nem próbálkoznék vele kapcsolatot teremteni.Nem vagyunk egyformák,de én nem fektetnék energiát abba akinek nem kellettem.Ha én lennék ebben a helyzetben és a gyerekem akarná tudni ki az apja,nyilván nem tagadnám meg tőle azt az információt,vagy azt hogy megkeresse,mondjuk nem tudom ugyan ebből mi jó sülhetne ki.Ha megszületik a baba és "apuka" nem ébred fel,hogy mégis kellene neki a gyerek akkor nem hiszem,hogy majd tizen x év után kellene...

Enissa: én ebben nem hiszek ne haragudj.Lehet az a fiú azért olyan amilyen,lehet nem.A mai világban olyan könnyen rá fogják egy gyerekre hogy jaj lelki sérült lesz... meg mondjuk ott arról van szó,hogy az anyja nem mond semmit,pedig ő tudni akarná.Ezt nem szabad nyilván!

Ezt azért egy 4-10 éves gyerek nem hiszem, hogy felfogja, hogy Őt nem akarta az apja, viszont, ha az anya elmondja, borzasztó törést is okozhat a gyerekben. Az anyának nagyon észnél kell lenni, és kellő intelligenciával rendelkezni, hogy ne sérüljön a gyereke lelkileg.

Most beszélgettem egy 22 éves egyetemista fiúval, akinél ez borzasztó problémákat okoz az emberi kapcsolatok kialakításában. Rettenetesen zárkózott, keresné az apját, de az anyja nem ad neki semmi felvilágosítást.

Szia!

Én már boldogan mentem a szülőszába, jóanyám jött be velem. A lányom 5 és fél éves, boldog párkapcsolatban vagyok :)

A kicsit egy cseppet sem izgatja hol a spermadonor, ez csak nekünk anyukáknak fontos!!! A gyermeknek a szerető család a fontos és a mosolygós anyuka :)

Engedd el a rosszat az életedből! Ez egy új szerep, egy új élet!

Egyáltalán hány éves vagy? Van munkád, egzisztenciád? Tudom, már eldöntötted, hogy megtartod, és a szüleid is segíteni fognak, de egy kisbaba érkezése egy szerető párnak is nehéz, nem hogy egyedül. Gondolom már sokan mondták, hogy nagyon nehéz lesz, és nem csak a szülés, az otthonlét, hanem utána a munkavállalás.

Ha már biztos vagy a dolgodban, akkor meg nem tehetsz mást, mint hogy nyugodtan, szeretetben várod a babádat. Utána meg pereskedhetsz apucival, hogy igenis fizessen, ha már mást nem tesz értetek :)

Mindezek ellenére én nem tartanám meg egy olyan ember gyerekét, aki folyamatosan megcsalt, hiszen örök életemben erre fog emlékeztetni a gyerekem, ezt meg az ember inkább elfelejtené.

Ha meg végül mégsem úgy alakul az életed, ahogy tervezted, vagy gondjaid lesznek, akkor az ember könnyen hibáztatja a babát, aki nem tehet semmiről, hisz nem ő akar megszületni, hanem valami miatt te ragaszkodsz hozzá, amit én nem tennék, még akkor sem ha nagyon szeretném azt a babát. Igen a gyereknek joga van az élethez, de ugyanakkor a teljes családban való léthez is. Nem tudom elképzelni, hogy mikor évek múlva az apjáról kérdez, te pozitívan fogod neki leírni, ő meg mit gondol... egy szemét az apám, aki nem akart engem...

Na mindegy, ez csak egy vélemény, kitartást, és sok örömöt a babához :)

Nem, dönteni ott lehet a férfi - és persze a nő - részéről is, hogy létesítek-e szexuális kapcsolatot.

Ha már létesítettem, akkor abban, ha nagyon pici eséllyel is, és ha mindent megteszünk is, akkor is benne van, hogy abból gyerek lehet.

Ezt kellene tudomásul venni.

Bármennyire szeretnénk, ezt a kettőt teljesen szétválasztani nem lehet a valóságban.

A két dolog meg biológiai okok miatt sohasem lesz egyenlő, hiába is erőltetjük.