Tényleg elromlanak a párkapcsolatok? (beszélgetés)
Ha véletlenül két olyan ember kerül össze, aki kellően intelligensen áll a kapcsolathoz, ott nem kell elromlania. Ők kölcsönösen eldöntik, hogy ebben akarnak lenni, a másikra figyelni, neki mondani minden nap, hogy "szeretlek", őt simogatni, az ő igényeire figyelni. A konfliktust nem az szőnyeg alá söpörni, együtt megoldani. Száz szálon összetartozni, a más lehetőség még csak a kanyarba sem ér, eszükbe sem jut. Van ilyen és ezek nem romlanak el. A kapcsolatok azért futnak zátonyra, mert az egyik fél (vagy mind a kettő) csak egy opciónak tekinti a másikat, aki lecserélhető. Csak bizonyos feladatokra kell (szórakoztatni, pénzelni, háztartási robotnak, meghallgatni stb.), nem az egész életet betöltő társnak. Mert rosszul értelmezik az individuum szabadságát és ordítják hangosan, hogy egyedül is milyen boldogok, sőt egyedül kell a legboldogabbnak lenniük. Igen, lehetünk boldogok egyedül is, de alapvetően társra vágyunk, csak újabban ez valami alantas dolog lett, mintha ettől a vágytól csökkentértékűek lennénk.
Szegény asszony, hogy mindig megözvegyül 🤣
Én is így gondolom, amikor a másik felét keresi, abból sose lesz jó kapcsolat. Két félből nem lesz egész.
🤭🤭🤭 Valóban.
Tesóm mesélte nagyon régen, hogy egy barátnője, amikor Budapestre költözött munka mellett még takarítást vállalt. Egy idős hölgynél dolgozott, aki azt mondta neki, nagyon óvatosan bánjon az "uraival". Fent laktak a polcon. Mind négyen.
Igen, így van. Sokan valahogy mégis azt várják, hogy valaki majd boldoggá teszi őket.
Ilyen értelemben a nagy Ő nem létezik. Ha valakiben nincs meg az egyedül boldogság tudása, azt kivülről hiába várja. Van olyan híres emberünk, aki minden kapcsolataban fennen hirdette, hogy most aztán tényleg! Azt hiszem, háromszor. Nemrég olvastam, megint egyedül van, és jól érzi magát.
Pont azért megy tönkre annyi kapcsolat, mert az az elvárás, hogy a házasság, a házastárs boldoggá tegye az embert. Amikor viszont kiderül, hogy ez nem így működik, a kapcsolaton dolgozni kell, adni is kell bele, nem csak elvárni, és még a hétköznapok problémái is rányomják a bélyegüket az "és boldogan éltek, míg meg nem haltakra", akkor sokan felveszik a nyúlcipőt, mert akkor a kedves mégsem az igazi, és már keresik is a következő nagy ő-t, aki majd tényleg boldoggá teszi őket.
Vagy ha valaki nagyon nem bírta, akadt egy-két készséges javasasszony, aki tudta, mivel kell fűszerezni a kedves férj vacsoráját, hogy megoldódjon a feleség problémája 🤭😈
Esetleg a hivatalos válásokról lehet ilyen. Az élettárs, házibarát javítja a statisztikát, őķ nem hagynak nyomot 😀
Akkor szerinted nincs olyan kapcsolat, ahol tényleg boldogok és nem csak kényszerből élik le az életüket?
S most az az elvárás, hogy boldogok legyenek? Akkor miért nem élnek vele? Évekig élhetnek együtt házasság előtt, van/lenne elég idő megismerni egymást. S ennek ellenére mégsem volt ennyi válás soha.
A nagyszüleim korosztályát nem ismerem "boldogság" szempontjából, de a szüleimét igen. Anyám olyan karriert futott be, hogy nekem el is vette a munkától a kedvem. Mégis boldogok voltak együtt.
Én is 50-60% válásról tudok. A 40-50% legalább fele pedig vagy a közös adósság, közös lakás, vagy a gyerekek miatt nem válik el.
Nézz rá a statisztikára és meglátod.
Továbbá a nőnek nemigen volt saját egzisztenciája, karrierje, ki volt szolgáltatva a házasságnak. Akkor is kénytelen volt őrizni a tűzhely melegét, ha a háta közepére se kívánta.
Meg aztán a hozomány is egyszer járt. 🙃
Igen, valószinuűleg igazad van 🙁
Az igaz, hogy régen az emberek benne maradtak a rossz kapcsolatban. De szerintem akkoriban nem is az volt az elvárás a házasságtól, hogy az boldoggá tegye az embereket.
Ha hagyják, akkor el. A tüzet is táplálni kell, különben kialszik.
Általános vélekedés, hogy a SZERELEM, mint mindent betöltő érzés, "rózsaszín köd" - kb. 2 évig tart!
Aztán kezd az ember "látni" !! :)
Ha nem becsüljük meg és nem vigyázzuk akkor igen. Tisztelet törődés egymásrafigyelés mefbecsülés kommunikáció... Ez a csapat segíthet megtartani.
Azért itt is jó sokan vagyunk tagok akik sok éve élünk boldog házasságban. Persze változik a kapcsolat (főleg ha már van gyerek), vannak könnyebb, nehezebb időszakok és tény hogy sok a válás, de nem 70-80%. 50-60%körül van tudtommal. Szerintem a legtöbb házasság nem két év után megy tönkre hanem később. A mai embereknek van több kapcsolata mielőtt megállapodik. Van ami pár hónap van ami pár év. De azok nem voltak a megfelelő partnerek voltak. Azokra igaz ez a két éves, de szerintem inkább rövidebb. De az is igaz amit előttem írtak. Régen az emberek jobban benne maradtak a rossz kapcsolatban. Inkább leélték boldogtalanul az életüket. Most könnyebben lép az ember és ez szerintem még mindig jobb. De az is tény, hogy könnyebben is dobják el a jelenlegit, ahelyett hogy dolgoznának a megjavításán.
Régen is elromlottak, csak nem volt ilyen könnyű elválni, meg egyáltalán nem volt szokás hogy x évig randizgatsz meg együtt élsz vkivel, ami alatt a problémák is bőven kiderülnek.
Igaz lehet az az aràny, hogy állítólag a párkapcsolatok 70 - 80 százaléka manapság egy két éven belül elromlanak? Létezhet, hogy ennyire rossz a helyzet?
További ajánlott fórumok: