"Témakarika" - Egy nyári kaland, tisztességes hűtlenséggel? (beszélgetés)

Kedves Vare!

Hogyan alakultak a dolgok azóta? Vagy még mindig vívódsz?

Kedves Vare!

Ez valami csodálatos. Ha az ember találkozik egy olyan idegennel, akinek őszintén elmondhatja érzéseit, történéseit és ez kölcsönös barátsággá fejlődik, hálásak lehetünk.

Mindenki ilyenre vágyik és nem mondok újat, ha azt írom, bizony a mély barátságból alakulnak ki a nagy érzelmi kötödések.

Van egy "kor", ami fölött, már a tartalmas és boldog együttlétek fontosabbak, mint a testi vonzalom.

További nagyon boldog együttlétet kívánok ismerősöddel.

Júlia, és Tozso! Szerintem teljesen egyet beszéltek, csak a saját tapasztalatotok által írjátok meg a dolgot.

„a végtelen szeretet azt jelenti, hogy te végtelen szeretet tudsz adni! …, ha egy férfi megkapja ezt, akkor ő is boldog lesz és nagy valószínűséggel vissza is kapod!”

A gond ott kezdődik, hogy ha ezt nem kapod vissza! Akkor viszont egy idő után elég, mert nem vagy boldog, köztes állapotba ragad, mint írtad Tozso, és már nem lesz ereje még önzetlenül sem, szeretetet adni!

Ebből a kapcsolatból, ha fiatal az ember, és még 20 év is van mögötte, akkor is, igen igaza van Júliának, ki kell lépni!!! Meg kell próbálni, mással, még azon az áron is, ha nem sikerül!!!!

De én nem tartom elképzelhetetlennek, hogy van az, az idő, ami után már nem lép ki az ember, de igénye van a szeretetre, és esetleg ezt titkos viszonyban kapja meg, ez által feltöltődik és kétfelé is, tud szeretetet adni. Ítélkezni pedig a háttér ismerete nélkül, fölösleges, de lehet!!!

Jöhetnek a bibliai idézetek, a házasságtörésről, bár Abigél már törölte magát, de gondolom, nem ebben a fórumban beírt írásai miatt. : )) De akkor mit irkál itt erkölcsről, ha nem vállalja a saját véleményét, és törli magát?

Én nem vagyok egészséges lelkű ember,tehát nem végtelen a szeretetem,de volt oylan is régebben.Sok évig,és akkor sokaknak jutott:és NEM sok férfinak,hanem csak egynek,meg 5-6 barátnak,családjainknak,több rokonnak,mások elhanyagolt gyerekeinek,és néhány állatnak is.

Nemtom,hogy jut eszedbe,hogy a végtelen szeretet az ember kizárólag 1nek a nyakába öntse..van egy csomó más ember,akire lehet önteni,és még több,aki rászorul,mert alig kap máshonnan.

:D

nem hát..nem hallottam ilyesmiről,csak az életem első 36 éve szólt erről(najó,nem túlzok,5 éves koromban kezdődött,szóval valójában csak 31 év volt),hogy szerettem,és áldozatokat hoztam a fent felsoroltakért,viszonzást nem várva,mert mind szerencsétlen volt így vagy úgy,és azt éreztem:nekem a jobb,tehát nekem kell adnom.

De rá is faragtam,mert alig maradt belőlem valami,most azt rendezgetem,hogy tudjam élvezni azt,ami most megadatott:hogy kivételesen kapok is annyit amennyit adok.

(nem szeretek az életem régebbi részeiről beszélni,csak legfeljebb a tanulságairől,mert mocskosul elfáradtam bele)

Bocs de a végtelen szeretet azt jelenti, hogy te végtelen szeretet tudsz adni! Akkor mi itt a gond??? Akkor nyilvánvalóan monogám vagy hiszen, ha egy férfi megkapja ezt, akkor ő is boldog lesz és nagy valószínűséggel vissza is kapod!

De persze van egy másik értelmezése is! Olyan végtelen a szereteted, hogy egy férfi ezt el sem bírja, tehát többnek is adni kell belőle, de akkor kép egy kicsit másképp fest!

Az elsősorban pedig azt jelenti, hogy te vagy az első sorban és utána az összes többi! Mond te még nem hallottál arról, hogy lemondunk valamiért a másikért? Tehát nem mi leszünk az első sorban, hanem esetleg a másikat tekintjük fontosabbnak??

megnéztem.Jól írtam már előzőleg is:azt írtam,h ELSŐSORBAN saját magát tegye boldoggá.

Érdemes alaposan elolvasnod,amit írok,mert így most teljesen értelmetlenül újtra kellett írnom.

Reptetjük a lepkefingot.

Úgy látom megint belefutottunk az értelmezési különbségekbe.

Visszaolvasom,amit írtam,hogy ott van-e az a CSAK. Ha igen,sorry.Azt akartam írni,hogy ELSŐSORBAN mindenki a saját boldogságáért felelős.Akkor is ezt mondom,ha ezért bárki önzőnek gondol.Legjobban a saját boldogságom fontos, ÉS rögtön utána a szeretteimé!

Nem az,hogy csak az enyém,és senki másé..ki mondott iylet? :S

Ha én boldog vagyok,akkor tudok adni kifelé is,sokat.Ha azon rágódok,hogy nem tesz boldoggá a párom,akkor nem tudok kifelé adni,csak próbálom máshonnan pótolni a párom szeretetét, figyelmét.(Ez csak egy példa volt,nem rólam szól.)

Én azt gondolom,hogy a szeretet mennyisége végtelen,egy egészséges lelkű embernél.Persze annál,akit azért vannak,akik viszontszeretnek,még ha jócskán nem is mindenki,akit ő szeret.

Júlia!

Itt azért van erős csúsztatás! Te azt mondod, hogy mindenki csak a saját boldogságáért felelős, ha ez igaz, akkor önző vagy, mivel egyáltalán nem érdekel a másik! Ha úgy szeretsz, hogy nem vársz viszonzást, akkor az jó, mivel nem várod el másiktól! ...azonban a másiknak kell éreznie, hogy neki is adni kell, ha nem kapod meg, akkor elfogysz, mivel a szeretet mennyiség is véges!

Szó abban az értelmében, hogy teljesen viszonzás nélkül, úgy nem állja meg helyét, azonban úgy hogy nem várod el, de mégis megkapod úgy igen. Ha a másik nem érzi, hogy neki is adni kell, akkor az gond, mivel ő baromi önző, mivel csak önmaga fontos és ha nem ad akkor előbb utóbb vége!

Itt csak a felfogás kérdésén van a hangsúly, hogy hogy állunk hozzá! Szerethetünk valakit viszonzás nélkül! IGEN!!!! Azonban igényünk, hogy viszonozzák, mivel ez a természetes, és ha másik ezt nem érzi, akkor az gond! Tehát az a szeretet mennyiség, amit mi adunk és kapunk, annak egyensúlyban kell maradnia máskülönben csak idő kérdése, hogy mikor borul minden.

Ez olyan mint egy palack, amibe vizet töltünk. Ha túl sokat töltünk bele és kifolyik, akkor túl sokat adtunk magunkból, így elfolyt és haszontalan volt, mivel egy idő után azt érezzük, hogy teljesen felesleges többet tölteni bele, mivel csak folyik kifele. Ha keveset töltünk bele, akkor kiürül, de akkor másik fogja érezni, hogy üres! Hol van a megoldás??? Valahol félúton, az hogy palackban mindig legyen víz, így mindkettő ihat belőle, tehát mindkettő fel tud töltődni.

Viszonzás nélkül nem lehet szeretni, mivel egy idő után azt érezzük, hogy elfogytunk, ha nem töltődünk fel a másikkal, akkor ez csak egyirányú marad!

Szerethetünk viszonzás nélkül, ha ez kölcsönös és mindketten így gondoljuk, de akkor itt a kérdés, hogy hogy szeretünk tulajdonképpen. Ha nem kapunk megerősítést, akkor elfogyunk, ha megkapjuk akkor viszonozták, tehát akár akarjuk akár nem elvárjuk viszonzást is!

De lehet azért szeretni, hogy csak önmaguk igényeit elégítjük ki. Ez akkor önzés, mivel csak magunkkal törődünk és nem foglakozunk a másikkal, mi vagyunk a legfontosabbak önmagunknak! Ha önmagunk igényeit elégítjük ki és csak erről szól az egész, akkor mindig egyedül maradunk, mivel csak önmagunkra gondolunk, de hol van megoldás???

Nem tudom, de azt gondolom, hogy valahol középen .... nem szerethetünk csak magunk boldogságáért és nem szerethetünk csak azért, hogy másikat tegyük boldoggá. ha valaki megtalálja középutat, akkor ő szerencsés és azt fogja érezni, hogy nem hiányzik más az életéből, mivel a másiktól megkapja mindazt amire vágyik, így kapcsolat tartós marad!

Maga a téma indító is írta, hogy nem csalta meg fizikai értelemben, de lelkiekben már igen. Valamiért vágyik a másikra mivel őt akarja, mivel neki ír nem pedig a férjének, tehát amikor ír akkor nem a férjét akarja, hanem a másikat! Akárhonnan nézem a vége az lesz, hogy drasztikusan meg kell szakítani vagy az egyiket vagy a másikat, mivel ha fent tartjuk, akkor mindkét fél kielégületlen marad és köztes állapotba ragad, ami aztán senkinek se jó! Döntés nehéz... belevágni egy teljesen újba, vagy maradni régiben?? Én nem adnék tanácsot, mivel úgyis egy belső kényszer fog dönteni, de ha sokáig ebben az állapotban marad, akkor felőrli önmagát is és ez veszély sajnos nagyon fent áll!

Szia! Erre most mit írjak? Lehet.... :) De én még sem hiszem!

Nem azért, mert nincs tapasztalatom és harminc éve, nem találkoztam senkivel, és jó „palimadár” alany vagyok, hanem mert bízom az megérzésemben.

De tévedni emberi dolog!

önző? lehet.

De ha egy másik legkisebb hozzászólása is boldogabbá tesz, mint ami van? még ha megteszek mindent is?

kicsit mintha két táborra szakadtak volna a hozzászólások, ami nem is meglepő.

a kérdés egyébként, hogy kinek, mi a megcsalás? mert lehet, hogy cikkíró párja egyáltalán nem venné annak, hogy beszélgetéstől boldog vkivel, mert ő többet tart annak, míg esetleg mások már ezt is megcsalásnak vélik.

A vélemények meg változnak, ahogy az emberek is.

Én éveken át a hűség mellé álltam, és "elítéltem" azt, aki nyitott kapcsolatban él,vagy csak összejön valakivel mikor kapcsolata van.

És az egészet egy érzés döntötte romba

Tudom,hogy így van..a fájdalmat nem lehet megspórolni,ha elvesztünk valamit.Én pl.az exemet direkt veszettem el,de vele ment az élettel kapcsolatos jó néhány illúzióm is,például az,hogy tudok vele boldog lenni,hogy családunk lesz,és milyen jó lett volna,meg szép,de nem.nem sikerült.

Nem azért hülye,mert fáj neki,csak értelmetlen úgy gondolkodni,hogy visszamenőleg is feleslegesnek minősítünk pl 20 boldog évet.El kell fogadni,hogy az jó volt(ha az volt) ,most meg más következik,valószínűleg elsőre nehezebb nek tűnő élet.

Hova fordítanád? úgy érted,hogy ha a másik hagyta volna ott az egyiket,pl.20 év után?

Vare!

A Biblia nem Szűz Máriát dicsőíti:) És ott vannak Jézus testvérei is, de ez szerintem nem illik most bele ebbe a képbe:)

Van mindannyiunkban egy korlát, vagy nevezzük most "lelkiismeretnek", ami szól (ha nem folytjuk el túl sokszor tulságosan magunkban), ha valami nem "kóser" , és te is ezért vívódsz magadban. Ha meg volnál róla győződve, hogy az milyen jó, hogy repülsz az újdonsült ismerősöd karjaiba, akkor gondolkozás nélkül megtennéd. De belül érzed, hogy azért mégsem ez a jó, ezt nem szabad.

Oda kell figyelni erre a belső hangra. A vágyak megint mások. A vágyakat meg kell tanulni kordában tartani, és ezt elismerem, nem mindig egyszerű:)

Viszonzás nélkül szeretni?

Ilyen lehet, de hosszútávon nem működik!!

Pontosan azért mert nem boldog, és ha valaki nem boldog, nem tud boldogságot adni!

Ezt, hogy érted?

Kifejtenéd bővebben?

Ágnes! A szeretet abban is megnyilvánulhat, hogy a másikat elengedjük, mert tudjuk, hogy csak így lehet boldog. Megjegyzem ezt általánosságban, írom, de igaznak gondolom!

Neked és Abigélnek egy példa a bibliából:

A Biblia, Szűz Máriát dicsőíti, de vannak vallások, akik megkérdőjelezik ezt!

De mind ez, mit számít, József elfogadta Máriát, és a Kis Jézust, és ez a fontos!!!!

A többi mellébeszélés nem számít, ha Józsefnek így megfelelt, és boldog volt!

Tényleg normális lesz, hisz már 2000 éve volt aki ezt elmondta.

Timótheushoz írt II. levél 3. rész

1.

Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.

2.

Mert lesznek az emberek MAGUKAT SZERETŐK, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, HÁLÁDATLANOK, TISZTÁTALANOK,

3.

SZERETET NÉLKÜL VALÓK, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, KEGYETLENEK, a jónak nem kedvelői.

4.

ÁRULÓK, vakmerők, felfuvalkodottak, INKÁBB A GYÖNYÖRNEK, mint Istennek SZERETŐI.

5.

Kiknél MEGVAN A KEGYESSÉGNEK LÁTSZATA, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Abigél! A cikkben Te hol olvasol házasság felbontásról?

Igaz, hogy ez a barátság olyan, ahol nem csak az egyik fél gondolkodik, hogy tovább lépne, hanem mind a kettő!! De nem történt meg, még mi magunk sem tudjuk megtörténik-e egyáltalán !!! De gondolkodom rajta továbbra is, és boldoggá tesz az érzés!

Akkor Te miről ítélkezel ennyire???

Bocsáss meg, néha úgy érzem irigyled, vagy félsz ettől az érzéstől, mi lesz ha Te is megéled, és akkor, tudsz-e rajta ennyit gondolkodni, vagy nem is akarsz majd?

Én azt tudom, hogy a cikkíró csak vonzódik, nem rugta még fel a házasságát,és nem is neki szántam a válaszomat, ha megnézed, hanem Miklósnak.

Azzal nem értek egyet, hogy valaki a saját boldogságáért önző módon otthagyja az előzőt, mondván a következővel boldogabb lesz, és a másik is otthagyja a párját, mondván,vele boldogabb lesz.Ez délibáb, amit kergethetne, de jobb,ha nem teszi, mert közben tönkremegy két házasság, elveszítheti a tiszteletét, becsületét, a családja,gyerekei részéről a megbecsülést,saját magában is törést okoz, és nem valószínű, hogy ezek után tényleg boldogabb lenne. Egy ponton túl pedig szinte lehetetlen meg nem történtté tenni a dolgokat.Itt emberi életekről van szó, amit nem lehet túl sokszor próbálgatni, ugyanis mindenki csak egyet kapott; úgy élj, és másokkal is azt tedd, amit magadnak szeretnél.

Miklós! igen jól érzed, újra megismertem egy érzést, amit fiatalkoromban éltem át utoljára, és ez akkor is nagyon szép volt, 30 éves házasság lett belőle! Ez az érzés tartotta fenn eddig, és ezután is, ezt a házasságot a mélypontokban, mert az, minden házasságban van!

Miklósnak, igaza van a jövőben egyre többen fognak nyitott házasságban élni, ezt hozza a modern világ, tetszik, nem tetszik, elfogadjuk, vagy nem!