A hűtlenség mentalitás kérdése? (beszélgetés)

A válások oka nem ez, úgy értem a válás okaként első helyen szerepel az adósság (pénz), második helyen anyagi okok (megint pénz), az összes többi ezek után van. A megcsalás miatt nagyon kevés válás van. Persze, érzelmileg biztos rosszabb ez, de sokkal kevesebben csalnak mint gondolnánk, illetve azok közül is, sokkal kevesebb a válás emiatt, mint a pénz miatt. Vagyis felesleges ezt idealizálni, az őszinteség szerintem is fontos, de ha azt vesszük, a gyakorlatban minden másra ott a mastercard, szóval azok a házasságok sokkal kevesebb őszinteséggel is nagyon is elvannak!:)

De természetesen nekem is fontos az őszinteség, mint neked csak sajnos a legtöbb embernek meg nem prioritás...

Mástól várjuk a visszaigazolást, és mástól várjuk a boldogságot.

Amikor egy kapcsolatban mindkét fél elfogadja magát, és megtalálja azokat a dolgokat, amik boldoggá teszik őket "egyedként", onnantól a párkapcsolatra másként tekintenek, ahol nem elvárás van egymással szemben, hanem közös öröm pl. a másik, a saját, vagy a gyeremek boldogságát látva.

hát valószínűleg ha mindenki csak az igazijával létesítene kapcsolatot, elég kevés kapcsolat lenne :))))

igazából azt nem értem, minek tartanak fenn olyan kapcsolatot, amiben folyamatosan félrejárnak, mert egyrészt akkor a csalónak valami nagyon nem jó ebben a kapcsolatban, a megcsaltnak meg borzasztó lehet ezzel szembesülni egyszer. mármint hogy folyamatosan félrejártak mellette. mert ugye minek? ha nem jó, szakítani kell, nem pedig hazudozni összevissza és ennyire megbántani valakit, aki arra mégiscsak jó volt, hogy ragaszkodjanak hozzá és vele legyenek "legálisan"

" nem feltétlenül azért lesz vége egy kapcsolatnak, mert abban félrelép valamelyik és lebukik"

Ilyet nem is gondoltam soha, hogy csak ezért lehet vége - nyilván ezer más oka van, ez a topic a hűtlenségről szól, ezért írtam arról a véleményem.

"igazat adok abban, amit írtál, csak nem értem, mi köze van ennek a megcsalásokhoz."

Próbálom másként, hátha :)

Tehát a hűtlenség gyávaság kérdése.

Nem meri az egyik megmondani a másiknak őszintén, hogy mit szeretne, mire vágyik, mi tenné boldoggá.

Ha merne őszinte lenni a párjával (aki AZ IGAZI), akkor nem lenne szükség megcsalásra, hiszen bármi is a vágya a másik félnek, azt AZ IGAZI társa elfogadja/támogatja, vagy nem őket mégsem egymásnak teremtette az ég...

Ha az első pillanattól mindenki nyílt lapokkal, őszintén játszana, akkor nyilván el sem jutna csomó kapcsolat a házasságig/együtt élésig -> nem lennének ilyen topikok, és ennyi válás.

Zárójelben: csinálnánk más gondot magunknak ;)

a legtöbb kapcsolatnak nem is kellene eljutnia a házasságig, és ahogy én látom, nem 10 vagy 20 év múlva jönnek a problémák az ilyenekben, hanem nagyon korán.

igazat adok abban, amit írtál, csak nem értem, mi köze van ennek a megcsalásokhoz. nem feltétlenül azért lesz vége egy kapcsolatnak, mert abban félrelép valamelyik és lebukik, az a kapcsolat szerintem eleve sz@rt sem ért, már bocsánat

A személyes tapasztalat túlmutat a saját házasságomon (ami egyébként köszönöm, jól működik - bár valószínűleg az átlag emberek többsége szörnyülködne rajta, és nem a nyitott házasságról van szó ;))

Szóval a tapasztalat a közvetlen és közvetett ismeretségeken is alapszik: lehetséges, hogy én vagyok nagyon gáz emberekkel körülvéve, de évek múltán mindenhol a sírás megy, a féltékenység, a megcsalás, a titkolózás és/vagy a válás. Szerintem elég, ha itt a hoxa-n körbenézel, hogy milyen topiccímek vannak (szerető vagyok, megcsaltak, miért nem szeret már stb.)

Szerintem ha őszinték tudnának lenni az emberek egymással (a párjukkal), akkor kiderülne, hogy mindenki tényleg AZ IGAZIT válaszotta-e párjaként, és ki tudna alkulni a feltétel nélküli elfogadás és szeretet -> nem lenne ennyi válás, sírás-rívás.

Ez csak kifogás, még ha ilyen típus is, hogy hamar lelankad az érdeklôdése, maga a hûtlenség egy választás. Választom, hogy átbacom a másik fejét ahelyett, hogy megmondanám, hogy már nem érdekel annyira. Ez nem vérmérséklet, hanem gerinc függô.

Az pedig, hogy sokan sokáig, tartósan szeretnek csak egy adott személyt és nem is akarnak másokkal lefeküdni, az egy mélyebb szerelem vagy jobban összeillenek, stb. stb. Ez segít abban, hogy ne foro granai más szoknyák, gatyák után, de a benne élôk ilyen kapcsolatban nem kényszerként élik meg, hanem belsô késztetés. Az is lehet, hogy elôtte meg másokon hûtlenek voltak, most meg nem, mert ez a személy annyira bejött nekik, ennyi.

szerintem ilyen esetben kétféle pasi morzsolódik le, az egyik, aki csak dugni akar, és nem éred meg a fáradtságot némi fűzögetésre, a másik, aki normális, és valóban nagyon tetszel neki, de érzi rajtad a bizalmatlanságot, távolságtartást, és (jogosan) úgy gondolja, ha ennyire nem viszonzott az érdeklődés, akkor nem erőlteti

te sem hiszem, hogy annak örülnél, ha valami langymeleg érdeklődéssel fordulna feléd egy pasi, és kivárná, míg te bizalmat ajándékozol neki. persze lehet, hogy neked erre van szükséged, egy uncsibb, de megbízható és kitartó pasira. részemről inkább akarja letépni a bugyimat egy pasi már az első randin, legfeljebb nem hagyom, ha úgy gondolom, minthogy hónapokig koslasson utánam kitartón a semmire, és ellegyen magában malmozgatással :))))))))))

A 2-es és 3-as pontod általánosítás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a férfiak sokkal jobban elvárják a nôktôl, hogy eztán csukott szemmel éljenek és bizony féltékenyek, ha a nôk más pasik poénjain is tudnak negédesen vihogni mint valami kamasz csaj vagy ha megnéznek egy pasit. És a holtomiglan-holtodiglant is ôk várják el jobban, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a nôk teszik meg az elsô lépést a váláshoz, illetve ha a tartósan félredug, a másik nô beszéli rá, mert maga a férfinem hajlamosabb belekényelmesedni egy kapcsolatba.

Vannak nagyon hülye nôk is, kapcsolatfüggôk, de felesleges úgy beállítani, hogy a nôk kényszerítik valamilyen módon maguk mellé a pasikat mert nem tudnának nélkülük élni. Tudnak, de ezt évszázadok, évezredek alatt megpróbálták elfelejtetni a nôkkel (ahogy a nôi hûség is keresztény "találmány", a tûzhely angyala, aki nem vágyik soha más pasira az urán kívül. Ne felejtsd el, hogy maga a házasság is a férfiaktól ered, egyszerûen kikötözték a nôjüket, hogy csak velük dughasson, hogy ne szökhessen el, hogy csak tôlük legyen utódja. Mert elôtte a nôket is hajtotta a vérük, ebben teljesen egyformák vagyunk a férfiakkal. Jogos, hogy elvárjuk egymástól a hûséget, de ez nem külön csak az egyik nemre vonatkozik, hanem az ember dönt.

ha mindenkit eleve bizalmatlansággal fogadsz ismerkedéskor, nehéz elhinni, hogy nem csalódtál, már nem is a pasiban értem, hanem valszeg normálabb lepattan, mert nem érzi azt, hogy te is odatennéd magad és nyitottan, lelkesen fogadnád

én még nem csalódtam pasiban, mert ha eljutottunk az ismerkedéstől a kapcsolatig, már megismertük egymást, barmokkal pedig nem alakítok ki kapcsolatot :)))

Amit írtam az a kapcsolat elejére értendő...

Ennek fényében én még soha nem csalódtam! Te hogy állsz ezzel? :)

Én az egészet nem értem. Már az első hsz-ben sem értettem pár dolgot, de összességében nekem az jött le, amit reagáltam rá.

Összegezve az egész fórumot: lehet, hogy valakinek benne van a vérében, esetleg ezt a mintát is hozta a családja révén, de minden esetben az ember dönt. Nem vagyunk állatok! Persze nekünk, embereknek is vannak érzéseink, hajlamaink, ösztöneink és szenvedélyeink. De ami megkülönböztet minket, hogy míg az állatok közvetlenül követik ezeket, addig az ember gondolkozik.

Sajnálom, de az, hogy a fórumindítót vagy bárkit is szereti az az ember, aki megcsalja, nonszensz. Tudja, hogy ezzel mennyire megbántja a másikat, már pedig ha valakit szeretünk, azt nem szeretnénk bántani.

Ok, arra kérlek, hogy amit ebben a topicban írtam, első hsz-ként, azt egyben próbáld értelmezni.

1.) Természetesen az én gondoltaim, de ez nem azt jelenti, hogy nem voltam szerelmes a férjembe, vagy a szomszéd Józsit kívánom

2.) Azt is írtam, hogy általában a nők várják el a holtomiglan holtodiglan dolgot, és a pasik paráznak be. Mivel általánosítani nem szerettem volna, ezért írtam férfi helyett "embert", hiszen ez nővel is megeshet

3.) Ha a nők nem várnák el ezt az "innentől éljél apukám csukott szemmel" dolgot - persze sok pasi is ok nélkül féltékeny, hanem ehelyett az őszinteség lenne "csak" elvárás, akkor sokkal nyitottabban fordulhatnának egymás felé a párok, ez pedig hosszabb távú, boldogabb kapcsolatokat eredményezhetne /ez pont személyes tapasztalat/

+ ahogy írtam, személyiség, mentalitás, élethelyzet, életszakasz stb. - ezer tényező függvénye még, szerintem.

az, hogy valakit nem bizalmatlanul kezelsz, az nem fejjel a falnak menés :) én eleve nem tudnék azzal mit kezdeni, akivel bizalmatlannak kéne éreznem magam, nemhogy kapcsolatot kezdeni

szerintem te nem gondoltad át, mit jelent ilyen esetben, ismerkedéskor a bizalom. ha valakiben nem bízol, valószínűleg nem is engeded magadhoz közel, sem testileg, sem lelkileg, nem? ha valaki iránt nyitott vagy, szeretsz vele lenni, akkor bizalmat is érzel

vagy nálad mit jelent, hogy nyerje el a bizalmadat, majd akkor lehet bármi is? :) ráküldesz a palira 3 prostit, meg 5 bombázót, és ha elküldi őket undorodva, hogy de nekem csak sárika kell, akkor jöhet? :) mert egy kapcsolat elején a nullára ez elég merész húzás lenne, tekintve, hogy még nincs semmi érzelmi kapocs, max. vonzalom és szimpátia :)