Te mit vársz el gyermeked tanárától? (beszélgetés)

Nagyon szép babád van!

Kívánok nagyon jó egészséget nektek :)

Én inkább tanulni szeretnék mindazoktól, amiket leírtam és amiket megtanultam a munkám során :D

Mindig hálás leszek azoknak a pedagógusoknak, akik felfigyeltek az értékeimre, még ha néha nem is voltam könnyű eset :S, pedig én még nem is tartottam magam rossz gyereknek...

Igen, s sokszor úgy is érzem, némelyiknek milyen jó is lenne, ha én lennék az anyukája, vagy a te esetedben, ha te lennél. Igaz?

Annyi, de annyi szeretetet képesek adni, de csak akkor, ha érzik, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, s ha érzik azt, hogy szeretjük őket. Ha csak egy kicsi rés csúszik be, viszont azonnal visszaélnek a helyzettel. Ezért kell nagyon következetesnek is maradni.

És ez így jó...

Nekem a legnagyobb öröm az apró sikerek :), mert abból lesznek a nagyok...

A rendszer nagyon fontos,

a fegyelem és figyelem fenntartása is nagyon fontos dolog...

El kell indulni egy úton, és mindig kicsit többet várni, de nem olyat, amire ők még nem érettek, mert egy osztályon belül is hatalmas eltérések lehetnek...

Folyamatosan és Mindig...

Amit egyszer elvártunk mindig el kell várni...

Játékidőben lehet lazítani, de a határokat akkor is be kell tartatni :)

Minden nap új, és minden nap más történik velünk. Nagyon jó, ha vannak benne olyan dolgok, amik minden nap megtörténnek és ez a mosoly és nevetés a gyermekek arcán. Ha a gyermekek vidámak az az órákra is kihat, sőt az egész napjukra.

Tudom vannak "nehéz" napok is, de motiválni akkor is kell és akkor is kell biztatni, jó szót hallatni és szeretve nevelni...

Én sokszor mondom kicsmnek, és sokszor mondják nekem is...

A tanár néni olyan mintha az anyukád lenne, anyukád helyett, neki is szót kell fogadni...

Nekem csak ennyit mondanak a gyerekek...

Olyan vagy mintha az anyukám lennél...

És ez nagyon jó dolog...

Nekem a kis kedvenc osztályom most ballagott el, 1-3-ig tanítottam őket. Emlékszem, mikor beléptek az iskolakapun, volt aki sírt, persze, hogy megvigasztaltam, hisz nem is lehetett volna másképp tennem. Nagyon jó kis csapat volt, szorgalmasak voltak, volt, hogy együtt sírtunk, együtt nevettünk, emlékszem, mikor nem ment egy betű leírása, s sírt az egyik, hogy "tanító néni, nem tudom", otthon meg délután én sírtam, vagy hóangyalkát csináltunk a hóba egyik télen, én is ott fetrengtem velük, pedig már akkor is elmúltam 30 éves. Ma is megtenném. Aztán mikor a Rómeó és Júlia volt a sláger, megcsináltunk közösen egy táncot farsangra, ők találtak ki egy csomó mindent, nagyon jó volt, akkor nyertünk is vele. Páran mindig jöttek, biciklivel, és kiabáltak, nekem, én kimentem hozzájuk, játszottam velük az udvarunkon. Ezt nem felejtették el, tudom. A mai napig szeretnek, megleptem őket évvégén, egy kis idézetes ajándékkal, a szerenádon pedig jól megsirattuk egymást, pedig már 5 éve nem én voltam a "tyúkanyójuk". Még fiú is volt köztük, aki sírt.

Nagyon szerettem őket, és ma is szeretem őket. Lehetne reggelig mesélni a szép emlékeket. Furcsa lesz nem mindennaposan találkozni velük, bár tudom, az élet nem áll meg, és egy helyen maradunk továbbra is, de nekem hiányozni fognak. Az biztos, meghálálják a szeretetet, de persze emellett, ha dolgozni kellett, dolgoztunk keményen, és jó eredményeket értünk el együtt.

Volt erre ellenpélda is a pályám során. Volt olyan kolléganő, aki szerette a gyerekeket, minden kis matricát, ajándékokat megvett nekik, de nem tudta jól kezelni, fegyelmezni őket. A vége az lett, hogy a fejére nőttek, sajnos el is hagyta már a pályát. Emberként nagyon szerettem, de pedagógusnak emiatt nem volt jó, sajnos.

Emiatt fontos a szigorúság, a következetesség, mert a gyerekek, ha csak egy pici hibát vélnek felfedezni, azonnal kihasználják, és feje tetejére állítják az iskolát is...

Én magam tanító néni vagyok. Megszívlelendő tanács? Ezt a pályát annak érdemes gyakorolni, aki szívből szereti a gyerekeket, ugyanakkor kellően szigorú is, azaz követelje is meg a tananyagot, a fegyelmet. A gyerekek viszonozzák a szeretetet, ezt saját tapasztalatból mondom. Én nagyon szeretem őket, s ez nem változott azután sem, hogy már van sajátom is.

Szép, de nem könnyű pálya ez. Sok sikert az ismerősödnek!