Te mit tennél, ha férjnél lennél, de már nem lennél szerelmes belé? (beszélgetés)
Nos vele beszéltél erről?Ő mit érez veled kapcsoaltban?Az intimitás elvesztése komoly gondokat jelez, és nem hiszem hogy érdemes ebbe beletörődni. Beszélj a férjeddel, menjetek párterápiára, pszihológushoz, Ha semmi nem segit válj el, neki is joga van a boldogsághoz mint neked, ne rablod az idejét azzal hogy mellette másra vágysz. Ez egyszerűen méltatlan.
Lehet hogy ő meg téged un, adjatok esélyt ha nem egymásnak akkor egy másiknak.A férfiaknak is kell hogy szeressék őket, de ahogy te nem érezd nőnek magad mellette lehet hogy ő meg nem érzi pasinak magát melletted.
Hát, nem vagyunk egyformák, Dundolka...:)
A házasság nem csak szeretetből köttetik. És ha elmúlik a szerelem, nagyon tud hiányozni. De úgy látszik van akinek nem.:)
Nem lennék boldogabb a gyerekeim nélkül. De nem csak családanya vagyok attól h van két gyerekem. Ugyanúgy nő, mint azok akiknek nincs gyermekük. Csak nyilván én felelősséggel tartozok irántuk és ez határozza meg a döntéseimet. Minthogy most is ezért nincs kiút ebből a helyzetből.
Nem kívánom vele megadni a módját, az a baj...már nem. De nyilván bele kell törődnöm...csak néha jó erről beszélni azokkal akik hasonlóan éreznek.
De köszi h írtál!:)
üdv. parni
Hát mi 20 éve vagyunk együtt...De tényleg nem értem miért kéne úgy tenni mintha egy életen átt az első hónapokat élnétek.Parnika, a családod a gyaerekei nélkül boldogabb lennél?
Tégy valamit, hisz egyszer ezt a férfit választottad és ha van két gyerek akkor kivántad is:))))) az ha egy házasság unalomba fullad két emberen áll. Amúgy tényleg kivánom soha nagyobb baj ne érjen:)))mint hogy egy férfit akit Te választottál akinek szültél két gyereket,szóval hogy vele kell lefeküdnöd.Menjetek el kettesben valahova, néha add meg a módját:)kivánok sok jót.
egyébként csak meg kell nézni, mennyi fórum szól a szerelemről.
itt írta néhány hölgy társam h nem fontos, nem az a lényeg. hát nem úgy tűnik...és rengetegen vagyunk így, akik szürkének érezzük nélküle az életünket.
nekem is nagyon hiányzik a szerelem, a forró érintés, azt hogy kívánd a másikat.
15 éve vagyunk együtt, van 2 gyerkőc is.
a férjem igazi mintaférj, szeret - ő szerelmes is belém -, semmi rosszat nem mondhatnék rá.
és mégis boldogtalan vagyok, üresnek érzem az életemet. próbálok helytállni az ágyban, de nagyon nehezen megy. mert én már nem kívánom őt. pedig annyira igyekeztem, de ez már kb 8 éve így van.
és akkor jött vki a munkahelyen, akivel kölcsönösen fellángoltunk. családos ő is.
és akkor is jó volt ha csak tudod h fellángolás, nőnek éreztem magam újra és rettenetesen kívántam. épp ami hosszú évek óta hiányzott, a forró csók és érintés.
ezen félrelépésem kiderült otthon - nagyon látszott rajtam és a végén nem is akartam titkolni, meg vége is, bár én nagyon szenvedtem és szenvedek is a hiányától folyamatosan - és a párom is vallott, h 1x évekkel ezelőtt...
szeret a férjem, két szép gyerekem van és mégis szenvedek. ez az én hibám tudom, de nem látok megoldás...és üres az életem a szerelem érzése nélkül...pedig szeretjük egymást!
Nem értem miért lenne ez gond? Írd le kérlek!
A szerelem szeretetté alakul...jaj de sokszor hallottam...mennyire nem hittem benne....de milyen igaz....sajnos.
Ebben igazad van, de vannak akik sokkal nehezebben adják fel. Aztán azt is tudnod kell, hogy attól is függ, hogy a félrelépés, mikor is történik. A változókor - ami persze ma még nem érint, de később érinthet sokkoló a fériakra is. Megborít férfit, nőt egyaránt, amíg fel nem dolgozod, ott az ilyen előfordulhat, mintegy bizonyításképpen. Ezt az időt mindenki átéli kivétel nélkül. Aki azt mondja, hogy nem az nem mond igazat. Emberpróbáló időszak az ember életében, no akkor nem biztos, hogy az az elv érvényes, hogy azonnal dobd el. Előbb halgasd meg. Mindíg inkább bölcs legyél, mint elhamarkodott. Én a türelem híve vagyok, szeretek mindíg mindent megfontolni, hogy később sohase bánjam meg elhamarkodott döntésemet, de nem vagyunk egyformák. Kívánom hogy ebben a házasságodban valóban nagyon boldog legyél, ahogy írod.
OKÉ! De mit tennél Te, mert eddig csak azt írtad, hogy mit várnál e tőle, hogy jobb legyen köztetek minden, ha Neki fontos. És Neked nem fontos. Ne mástól várd a csodát, azért neked is tenned kell.Mi van ha Ő is így érzi, és tőled várja ugyanezt. Üljetek le mindketten és beszéljétek meg, hogy hogyan tudnátok egymásnak kellemesebbé tenné a kapcsolatot, és hogy ki minek örülne. Ne feledd azonban, hogy mindíg a nő kezében van az igazi irányítás. Ne téveszd őssze, nem az elvárás az irányítás. Nézd a Mr. és Mrs műsort. Ott sokat tanulhatsz a házaspároktól, mert azok már sokat prábáltak és a ha megnézed a hölgyek alkalmazkodnak jobban, de vissza ia kapják úgy ahogy a párjuk telik. Olyat sose várj, amire a másik tuti nem képes. Csak olyat amit meg is tud adni.
Semmi gond!Értehető hogy az egy mondat alapján erre következtettél!
Tudom sokan egy váll ránditással elintéznek éveket és életeket.Én sem tartom helyesnek!
Én mindig azt mondom jobb egyedül,mint egy rossz kapcsolatban ami tele van vitával és gyűlölettel.
Abban is igazad van hogy a kapcsolatokért tenni kell mindkét félnek.Igyekszem ugy élni hogy ne kövessek el kétszer egy hibát!A mostani kapcsolatom teljesen más mit ami a férjemmel volt.
Remélem igy is marad!
Én ugy gondolom ha egy házasságban valamelyik fél félrelép ott már nincs értelme együtt maradni.
Valamiért csak választottad nem? Talán fogadásból tetted. Csak volt valami okod arra, hogy igent mondj. Nem hiszem, hogy csak azért tetted, mert volt ráéró 1/2 órád, vagy azért mert két barátnőd már férjhez ment, és ő volt az első a palettán, aki megkérte a kezed? Most úgy tünik, mintha mindenért Ő lenne a hibás. OKÉ, de Te hol voltál? Éppen üdültél, amikor dönteni kellett?
Ezek jó tanácsok és igazak, és egy egy csodálatos, vacsora, utazás stb. a régi helyeken, de az újakon is csodákra képes. Te is lehetsz szervező és kezdeményező. Jól látod Te is a kérdést, úgy gondolom, hogy a tanácstalanok, ezen a fórumon sok okos dolgot halhatnak, ha akarnak.
Ezzel értek egyet a szerelem bizony sokszor megújítható ugyanazzal a személlyel. Csak rajtunk múlik.
Köszönöm a részletes magyarázatodat, így másképpen fest a dolog. Tapasztalatból mondom, sajnos a másik sem mindíg sikerül jobban, de neked lehet vele szerencséd is. Én csak jó indulatúlag mondtam, hidd el sok elhamarkodott válással is találkozom és bizony sokszor csak egy válrádítással megy el a hölgy. Most is egy egy ilyen úrral foglalkozom. 20 évi házasság után válnak, mert a hölgy beleszeretett valakibe, 4 gyermek van, és közben a hölgynek voltak félelépései, de próbálta menteni ami menthető a férj, egészen addig amíg az egész kikezdte az egészségét, és majd nem belerokkant, és már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. Azt sem tudtam, hogy segítsek hirtelen, mert annyira szenvedett. Ezért szerettelek volna téged is figyelmeztetni, de hozzátettem, hogy csak a mondatodból utaltam erre.
Hogy mit tegyen? Először is gondolja végig, hogy az a pasi, akibe belezúgott, valóban olyan lenne e hosszútávon, akiért érdemes lenne felborítani mindent. Ha mondjuk azzal álnál elé, hogy elválsz érte, hogyan reagálna? Elfogadná a gyerekedet is? Lenne e jó apja a gyerekednek, mert ugye ez is fontos. Mit rombolnál, ha megtennéd? Nézd ha nem lennél annyira fiatal tudnád, hogy ezek a dolgok nem mindíg érik meg, hogy akár meg állj egy pillanatra is. Úgy gondolom, amikor az embernek gyermeke van, akkor nagyon meg kell fontolni mindent. Adj időt magadnak és próbáld meg ne borítani a jelenlegit és várj merre mozdul a mérleg, mert lehet, hogy elég hoz az élet egy olyan pillanatot, amikor kiderült, hogy az álom pasi nem olyan álompasi, és még rosszabb mint a jelenlegi. Hidd el megbánnád és ráadásul boldogtalanná tennél Vele két embert, a párodat és a gyermekedet. Ne felejtsd el, neki Ő az apja. Ha pedig nem gondolkozol hosszútávon, akkor minek bekeverni, előbb utóbb minden kiderül és lehet, hogy akkor már nem lesz min gondolkodnod, mert a párod akar esetleg emiatt elhagyni. A szerelem egyébként vakká teszi az embert nem látja a fától az erdőt. Ne feledd, ha jól értettem kockáztatni valód jelenleg csak neked van, neki nincs. Maximum jól érzi magát ebben a kapcsolatban. Apropó mitől is olyan jó az a pasi? Azért mely új és nem a megszokott, de egy idő után az is az lesz. Lehet, hogy csak az újdonság varázsa, mert ott nőnek érzed magad. Nézd a pasik kockázat nélkül, mindíg ügyesen füzik az embert. Miért is ne tennék az a dolguk. Nem ítélem el őket, hiszen egyik másik tündérien teszi, aranyérmes lehetne benne. A nőnek meg az, hogy vegye a lapot, vagy kitérjen előle, ha meg már benne van a csapdába, érdemes e benne maradni. Tudod az életben mindennek ára van, és mindíg mindenért fizetni kell. Jól gondold meg mit teszel, nehogy később könnyek legyenek belőle, vagy mély csalódás és összeomlás a jelenlegiben. Véleményt kértél, és én így látom ezt a helyzetet, a döntés a Te kezedben vagy. Amíg független vagy, addig tök mindegy, hogyan alakul egy kapcsolatod, vagy sikerül vagy nem. De házasságban már felelősséggel tartozol másokért. Én ezt így mérlegelném. Azon is gondolkodj el, hogy ha bajban lennél,- már pedig ilyen adódhat, hiszen az életben semmi nem kiszámítható - az a másik ott lenne e Veled, vagy csak a párodra számíthatnál. Vigyázz arra, hogy esetleg ne tudja meg a párod, mert kérdés, hogy fel tudná e dolgozni. Nos ez volt az véleményem, gondolataim a kérdésről. Esetleg másnak más, ezért van a fórum.
Az előző hozzászólásom rövid és tömör volt de akikkel beszélgetek más fórumokon tudják az okát.Én 6 évig éltem együtt a férjemmel.Ez a válás nem elhamarkodott döntés volt ,hanem 2 év kinlódás és önmarcangolás eredménye!Nem ugy döntöttem,hogy reggel felkeltem és azt mondta:"Na akkor váljunk!"
Sok probléma volt a házasságunkban és a sok vita miatt egyszerűen kiábrándultam.Nem akarom most részletezni de ezt a döntést sokáig fontolgattam.
Sokszor kértem változzon mert én ezt igy ne birom és el fog vesziteni.Nem tette pedig 2 évig vártam hátha....
Nem vagyok meggondolatlan hiszen van tőle egy gyermekem!Nem véletlenül szültem!Szerettem nagyon!
Sőt amikor elment 2007 novemberben sajnáltam és azt gondoltam talán ha hiányzik akkor még szeretem és van még esély.Ezért decemberben visszahivtam.De egy hétig birtam.Egyszerűen képtelen voltam vele élni!Tudom ez szemét dolog volt tőlem de adni akartam magunknak még egy esélyt.Nem jött össze!Ennyi!
Nem érzem magam felelőtlennek vagy elhamarkodottnak.
Persze, nem olyan erős a szerelem, de megújítható, ha te is akarod. Ha nem akkor teszed fel a kérdést, mint a topik gazdája.
Elhamarkodott vagy, jobb lenne, ha végig gondolnád. A szerelem mindíg elmúlik, kinél előbb, kinél később egy házasságban. Ami jön helyette az a szeretet, ha hagyod kialakulni. Nem éghetsz mindíg felsőlángon. Annak is meg van az előnye. Sőt azt is mondom, hogy még ezek is mindíg váltakoznak, hogy csendesebben égnek, hol fellángolnak, mindíg két emberen múlik, az időn és a bölcsességen. Mit gondolsz, miért van az hogy sok idősebb - együtt maradt - házaspárra mondják a gyermekeink, hogy úgy turbékolnak mint a galambok. Ez az együtt töltött idő eredménye. Ha nem hagysz időt arra, hogy összekovácsolódjatok, akkor mit vársz a következő kapcsolattól. Ott is elfutsz?Ha Te nem tudsz harcolni, akkor miért gondolod, hogy érted is harcolnak. A házasság nem értéktelen dolog. Tudod hányan vágynak igazi párkapcsolat után? Nem beszélve a házasságról? Lehet egy válrándítással elválni, de kérdés, hogy mi lesz azután. Teljesülnek e az álmaid, vagy csalódások sorozata vár. Nehogy azt hidd, hogy a következő jobb lesz. Tökéletes sohasincs, mindíg kompromisszumokat kell kötni és keményen kell alkalmazkodni. Beszéltem olyan hölggyel, aki a válás után 10 évvel kb 3 sikertelen kapcsolat és rossz élettársi viszony után az első férjét siratta, és siratja ma is, de nincs visszaút. Ne felejtsd el mindenkinek van hibája, csak kinek ez kinek az. Kérdezd meg azokat a párokat, akik huszon felüli éveket éltek együtt, hogy voltak e mozgólécek, nehézségek. Biztosan igen, de megoldották. Azt hiszem őket kell igazán irigyelni, mert egy idő után ez a kötelék megbonthatatlan. Az én nagynénémék 50 évet éltek együtt, és nem volt mindíg fenékig tejfel az életük, de idős korukra csodálatos életük lett. Tele volt szeretettel és egymás iránti toleranciával, és magam is jókat mosolyogtam a tündéri dolgaikon, ugyanakkor valahol irigyeltem is őket, mert ez is egy csoda, csak hétköznapi csoda. Sokat tanultam tőlük, mert az ember mindíg tanul, ha fogékony. A nagynéném, ahelyett, hogy hőbörgött volna, mindíg mosolygott a párja "gyengeségein" és viccel ütötte el. Nekem mindíg azt mondta. "Kislány senki nem tökéletes én sem" de azért vagyunk, hogy elfogadjuk egymás rossz és jó tulajdonságait. Vannak rossz tulajdonságai, de több a jó, és ha baj van, mindíg ő aggódik a legjobban, és itt van mellettem és ez a legnagyobb kincs. Hát ennyit akartam mondani. Nektek mi erről a témáról a véleményetek?
A szerelem átvált szeretetre és tiszteletre. Egy többéves eggyüttélésnél. De ha a szeretet és a tisztelet hiányzik akkor könnyen gyűlöletre vált. Akkor már jobb egyedül élni, vagy később egy új társsal.
Elválnék!Sőt most ezt teszem!:)
És már 1általán nem biztos benne, hogy a párja az igazi....
És mit tegyen az ember lánya, ha 2 éve 1üttél a párjával, van 1 gyerek is, de nemrégiben belezúgott 1 másik férfiba???
ujraelesztenem a szerelmet....ahogy M.McLaughlin is mondta"A sikeres hazassag titka hogy ujra meg ujra szerelembe kell esni,mindig ugyanazzal a szemellyel"....Ez minden kapcsolatban ajanlott...menjetek olyan helyekre ahova akkor jartatok mikor meg fulig szerelmesek voltatok(ha van gyereketek akkor neha ez nehez de meg lehetoldani csak akarni kell...),probald olyan szemmel nezni a parod ahogy "akkor"...
Szerintem is sokkal fontosabb a szerelem nél, hogy kölcsönösen szeretitek és tisztelitek egymást. Én sem vagyok szerelmes a páromba. De nagyon szeretem, szeretek vele lenni, és mindig megnevettet és kitalálja előre a gondolataimat. És nem tudom, hogy mindezt el engedném e a szerelem miatt, ami előbb vagy utóbb, de úgyis elmúlik.
Én 19 éve vagyok férjnél és már nagyon régóta nem vagyok belé szerelmes. Ettől függetlenül jól elvagyunk, éljük az életünket. Van két kisgyerekünk.
Sztem minden házasságban előbb-utóbb elmúlik a szerelem, ez a normális, de attól még nem kell elválni. Akkor mást sem csinálnál egész életedben, mint férjhez mennél meg elválnál. Annak meg mi értelme lenne?
15 évig éltem a férjemmel. Abból,ha 1 évet szerelmes voltam akkor sokat mondok.
Én nem tettem semmit csak éltem a kis életünket.
A szerelem elmúlik.....
Brigittae! Mi történt azóta? Találtatok megoldást? Végigolvastam az egészet. Sztem valahogy csak nem passzoltok össze, fáziskésésben vagytok. Valami baja van a férjednek, amiért így leeresztett? Egyébként lehet, hogy neki alapból kisebb az "étvágya", van ilyen.
Véleményem: Ha nagyon nem tudtok dűlőre jutni, akkor inkább váljatok el, mint egész hátralevő életedben abban reménykedj, hogy egyszer még rendbejöhet minden...
További ajánlott fórumok: