"Te csak otthon vagy..." (beszélgetős fórum)

Ha más beteg, azzal nekem sincsa bajom. :-)

Ez már vonatkozik a gyerekre is nálunk. Ők még lehetnek, de én már nem.. Nekem már elég volt. Ők meg fiatalok, majd meggyógyulnak. Én már öreg vagyok, vigyázni kell magamra, hiába.. l

Szívtelen egy dög lettem én már. És még dugi csokim is van.

Szia!

Jó hogy írtad ezeket, mert a környezetemben mindenki jól bírja a strapát, senki sem kapja el a gyerekétől a bacikat, csak mi. Valami ilyesmire számítok én is, hogy ha az ovin túl leszünk, könnyebb lesz, csak ne kellene az embernek a munkája miatt is aggódni...

A hányásos sztoriért nem irigyellek, nekem is ez a halálom. Amikor kb 2 hónapos volt a kislányom 1 hónap alatt 4x kaptam meg. Minden héten 1x. Szerencsére a többiek csak 1x. Híztam is utána pár hét alatt 10 kilót, amit azóta sem tudtam lefogyni.

Szia!

Néha én is borzalmasnak éreztem, majd amikor megláttam más "szenvedését" elfogadtam, hogy ez normális és időleges.Én mindkettőnél pozitívan álltam a jövőhöz. Nem lesz hasfájós, nem lesz fogfájós, stb, de nem jött be. Mindenből kijutott bőven. Erő kell, mert ők ilyenek, de így van jól. Csak sajnálom a kisfiam, mert hiába maga az ördög, az mellett mégis olyan jó, ügyes, okos, nekem pedig már hamar elfogy a türelmem. Van, amikor úgy érzem, jobb anyukát érdemelne. Voltak olyan gondolataim, hogy nem véletlenül lett a fiam ennyire eleven. Ha nyugodtan eljátszott volna, aludt volna napközben 1x-2x, lehet, hogy úgy felpörögtem volna, hogy na még ezt megcsinálom, na még azt megcsinálom, hogy eltelt volna úgy egy nap, hogy nem is foglalkozok vele egyáltalán.

Bár én azért menősebb voltam, meg másként éltem az első kettőnél, de meg tudlak érteni.

Már csak azért is, mert a betegségeket mi is nagyon végigszenvedtük, ahogy írod. Csak nekem még külső kötelezettségem is volt, menni kellett, ugyan nem dolgozni, de suliba.

Mi még akkor anyáméknál laktunk, tehát heten-nyolcan hánytunk, meg lázasodtunk be az első hazahozott vírusoktól..

A mai napig dilis vagyok emiatt, úgy megviselt ez a korszak.

Most jön a biztatás: később azért jelentősen jobb lesz. Úgy 5-6 éves korban van egy nagy előrelépés, amikor már jelentősen kevesebbet betegek. Utána meg olyan 10 éves kortól meg már jobbak, mint mi. Nyugi, megéred.

Egyébként a felnőttek, mi is hozzászokunk kicsit a mai bacikhoz, így 10 után már nem kapjuk el mindegyiket, csak minden 3.-4.-et.. Már volt olyan tél, hogy legalább én nem voltam beteg. :-)

Nem fura az, ma ez van.

Nekem is nagy csoda, hogy hogyan, mi ennek az ára valójában.

Sziasztok!

Na itten vagyok :)

Örülök, ha tetszett a cikkem. :)

Nem vagyok egyedülálló anyuka, de apuka bizony sokszor hajnalban kel és éjjel jön, így minden rám hárul, ez van, én nem tudom befogni házimunkára.

Ami a kajarendelést illeti, régen rendeltem, de miután a paradicsomlevesnek ugyanolyan íze van, mint a rántott húsnak, inkább nem rendelek... :-D

Az én fiam is sokat volt utolsó gyerek bölcsiben. Mondjuk én reggel későn viszem, nyolc előtt 10 perccel (ha kocsival megyünk), mert a munkahelyem a dugó kikerülésével is max. Fél óra, és senki nem szól rám, ha nem érek be pont nyolcra. Lényegében a Kv szünetem marad így ki.

Délután viszont rendszeresen volt olyan, hogy fél ötkor egyedül ült bent a gondozónővel. Aranyosan elültek az asztalnál, meséltek, "beszélgettek", játszottak. Szerencsére egyszer sem néztek rám csúnyán (furcsa is lett volna, 5-ig van bölcsi), viszont azt már megjegyezték, hogy a gyerek kezdett kétségbe esni, mert fél órája már csak ő van.

Nálunk A két egymás melletti csoport gondozónői amúgy összedolgoznak, mindig más marad bent az utolsó 3-4 gyerekkel.

Szerencsére ez múlt idő. Szüleim is közel laknak a bölcsihez (kisfiam sétatempójában is max 15 perc), ezért édesapám vállalta, hogy negyed és fél négy között elhozza majdnem minden nap. Az egész napot már nem tudják vállalni, de a napi 1-2 órát igen, és örömmel is teszik, hiszen nagyon várták már az unokát, és imádják is.

Ilyen szempontból (is) azt hiszem nagyon szerencsés vagyok. :)

Ha terepjárójuk van, akkor nem mdolgoznak szakban :D

Elit helyen lakhatsz, ha ez az általános.

A kisfiam is szokott utolso gyerek lenni a bolcsiben, foleg mikor a ferjem megy erte aki szinten nem ugy dolgozik, hogy lejart a muszak , sziasztok megyek... Plusz 40 perc busz a bolcsi es a munkahely kozott. Amikor en megyek erte, akkor tobbnyire nem o az utolso.

Bar az a bolcsode eleg fura. A gyerekek 90%-a reggel 8.30ra erkezik, nagy reszuk fel 4 korul hazamegy. A szulo allitolag dolgozik, nagymamat/papat nem latok olyan sokat arrafele. Nagyon erdekes... Aki fel 5 utan megy a gyerekert (mert a valosagban is dolgozik, megpedig kotott munkaidoben) arra mar csunyan neznek :( pedig 5-ig vannak nyitva.

Te vagy aki erősíti a szabályt. :)

Csatlakozom a véleményedhez. Ha nem mozdulok ki, max. a gyerekkel a játszótérre, akkor valahogy kisebb ingerenciát érzek arra, hogy "Nő" legyek. Hiszen otthonra minek "öltözzek fel", a játszóra szintén, smink sem kell, stb. Valahogy jobban elhanyagolja magát az ember (tisztelet a kivételnek).

Egyetértek.

3 gyerekes vagyok, és "ráértem ilyenekre". ;) Igenis őrjítő a "csak otthon lét"! Saját tapasztalatom szerint fizikailag ugyan kevésbé fárasztó, mint munka mellett ellátni a családot, de a változatosság simán kárpótol a fáradtságért. El se tudom mondani, mennyire kinyílt a világ, amikor kiszabadultam a 4 fal közül. :) És az anyagiakban sem kicsi a különbség. Megbecsülésben, önbecsülésben szintén ég és föld. Persze, nyűg munka után főzni, takarítani, de mégis inkább ezt vállalom, mint azt, hogy napközben csinálhassam, aztán, mire a nagyobb hazajön az iskolából, félőrült legyek!(Nem mellesleg dolgozó nőként inkább tudok NŐ lenni a párom mellett.)Persze, ez csak az én véleményem. :)

Munka mellett nem szabad a főzésbe belemenni ma így a XXI. században..

Napközben mindenki egyen, ahol van, estére meg nagyon jó a párizsis, meg a lekváros kenyér..

Nagyon sokan abba pistulnak bele, hogy ugyanúgy akarnak mindent munka mellett is..

Az egy más világ, egy fenékkel két lovat nem lehet megülni.

Sokszor ma már árban se jön ki jobban a főzés, minőségi helyet meg lehet ma már találni, ahonnan kaját lő az ember.

Ne haragudj, nem bántás:

"De ez a várom, hogy elvigyák az utolsó kisgyereket"...

Ebben is benne van a szemrehányás..

Tudod máshol az úgy van - ma meg pláne - hogy munkaidő van.. És nem várom, hogy elfogyjon a munka, hanem dolgozom a munkaidő végéig. Ha elvállaltam, és azt a szakmát, helyet választottam, akkor ez van..

Már bocsánat - és ez nem ellned szól, ne is vedd magadra - de én bizony akor se engedném elmenni az óvónőt, ha már nincs gyerek. Pont ezzel lehetne azt megelőzni, hogy az utolsó gyerekekkel és szüleikkel úgy bánjanak, ahogy.. A munkaidő az munkaidő.. Más is dolgozik 4 után, ma már szinte mindenki, akinek komolyabb állása van. Sőt, 6 után, meg 8 után is.

A manager sógornőm sem állhat fel a cégnél, csak 5-kor.. És fél 6, amire odaér. A gyereknek hátat fordítanak látványosan, mert "már csak ő van ott". Várják a szülőt.. Aki persze a sz.ar anya.. (És természetesen este, ha a gyerek elaludt, elő még a laptop, és folytatja...)

Nomármost a sógornőm, meg a sógorom is millió felett keresnek, bejelentve tisztességesen. Tehát nem is keveset adóznak..

Már bocsánat, pont az ő gyerekük van kinézve, akik lényegében eltartják az egész kócerájt???

Azért valahol ez sincs a helyén, nem?

Nem, ez nem igaz.

Akkor nem te főzöl a gyereknek, férjnek, hanem az intézmény.

Nem te mosogatsz ezek után.

Nem te kötöd le a gyereket egész nap, délután 4-ig megvan az iskola, a fejlesztés.

A lakás nem koszolódik annyira, nem kell annyit takarítani. Ez több gyereknél nagyon komoly tétel.

Nem otthon eszel, nem otthon kakilsz. Ezeknek a kosza, de még csak a költsége se otthon van.

Nem otthon számítógépezel.

Ha meg mégis kosz van, észre se veszed, nem foglalkozol vele annyit, mert este 6-ra hazaérsz, és csak a létfenntartás van.

Azon kívül jó esetben másoktól is több segítséget kapsz, "mert dolgozol".

Tizede annyi van az emberen otthon, ha eljár dolgozni.

Nem olvastam vissza a hozzászólásokat, de ha budapesti/esetleg Szeged/ Székesfehérvár (környéki) a cikkíró, akkor ajánlom az online bevásárlást. Én is "frissen" visszatért dolgozó mami vagyok, hálistennek csak 6 órában dolgozom a bölcsi viszont 40 percre van a munkahelytől bkv-val :/ Mire hazakerülünk az örökmozgómmal már kedvem és energiám sincs boltba menni, Vele pedig pláne nem ( 2,5 éves és rosszul tűri a sorbanállást :D ) Így marad az internetes bevásárlás amivel sokan bizalmatlanok de nekünk semmi panaszunk nincs rá sőt ha nem lenne, nem tudom hogy vásárolnék be :( Az egész országban elérhető kellene, hogy legyen, sok kisgyerekes anyán segítene. 6 órás azért vagyok, azon kívül hogy így több időt tölthetek a kicsimmel, mert segítség híján nem lenne aki elhozza a bölcsiből. A bölcsődék nem arról híresek, hogy alkalmazkodnak a szülők munkarendjéhez...

Nehéz dolog ez, és sokszor én is nosztalgiázva emlegetem amikor még volt energiám este 7-kor elmenni futni, mert manapság nem ez a helyzet. A háztartás ugyanúgy ott van, a gyerek 100x mozgékonyabb mint babakorában és ott a szellemileg nagyon megterhelő munka is. Nem tudom hogy csinálnám meg napi 8 órában, egyelőre pont elég a 6.