Távkapcsolatban élők fóruma (beszélgetés)
Sziasztok!
A párommal távkapcsolatban élünk már 2 éve, nagyon messze van (kecskemét-hamburg).Ő onnan is származik, így ez nemcsak időszaos munka miatti :S
Én 20 éves vagyok, szegeden tanulok, nyaranta kinn szoktam lenni Németo-ban, ha meg ő tud, akkor jön ide. Viszont most felmerült benne a kérdés, hogy miért nem költözöm ki hozzá, hogy tanulhassam a nyelvet, majd ott folytathassam az iskolát.
Nagyon nehéz döntés lenne, ha döntenem kellene, mert nagyon szeretnék kint élni, de nem szeretnék itthon hagyni mindent és mindenkit.... szeretném itt befejezni a sulit, de hallottam olyat is, hogy odakinn ez a diploma nem számít soknak...valamint, nem szeretném előről kezdeni a tanulmányaimat újra odakinn, mert akkor az elmúlt időszak csak időpocsékolás volt.sajnos ösztöndíjra nem jelentkezhettem, mert a német tudásomhoz nincsen papír, meg nincs olyan szinten, csak az angol, az viszont nem volt elég a sulinak, így ezt a lehetőséget is elveszítettem...
Véleményeket kérek,hogy ti mit tennétek a helyemben?!
Kedves Ailen Zia!
Köszönöm a hózzászólásodat, tegnap a sarkamra álltam és szerencsére jól sült el :)
Ugyan én nekem most jelenleg nincsen kapcsolatom, de ami volt (nem laktunk együtt de nem volt olyan nagy táv a lakhelyünk közt, mégis csak hetente találkoztunk 2 napra), abban voltak ilyenek, flörtölt a hátam mögött és durvábbak amiket nekem mondott. Amikor megkérdeztem az egyik csaj ismerőséről valamit, mindjárt ugrott, hogy én nem bízom benne. Hát azok után nem is! Neki pedig a legjobb védekezés a támadás volt ugye.
Szerintem jogosan vagy féltékeny!
Különben meg ha nincs semmi a csajjal, miért így válaszol, ha szépen elmesélné mi hogy van, kevésbé gondolnánk róluk azt amit ilyenkor... Hacsak nem fájna nekünk az igazság, ezért jobb eltitkolniuk és játszani a sértettet.
Sziasztok!Remélem él még a fórum, mert tanácsot szeretnék kérni, olyanoktól akik hozzám hasonló cipőben járnak, azaz távkapcsolatban élnek :)
Én két hónapja élek Miskolc-London távolságban a páromtól, gyakorlatilag most járunk a félidőnél, mert júliusban kiköltözöm hozzá :) Elvileg :( Csakhogy mostanában felütötte fejét a nagy zöldszemű szörny.... 4 éve vagyunk együtt, de a pasimnak volt néhány húzása, amivel meggyengítette a bizalmam (msn-ezett, face-zett lányokkal flörtölős hangnemben). Mikor kiment egy olyan lakásban élt, ahol rajta kívül 1 srác (a testvére) és 3 csaj lakott. Volt, hogy az egyik lány ágyában aludt (amikor a csaj nem töltötte otthon az éjszakát), párnacsatáztak, buliztak, ittak... Én nem szóltam egy szót sem, h kínoz a féltékenység, csak játszottam a megértő bnőt... Aztán elköltözött egy másik lakásba. Viszont azóta is visszajár szombatonként bulizni... És érdekes módon vasárnap, hétfőn mindig megjelenik 1-2 új csaj az ismerősei között. Ha meg merem kérdezni honnan ismeri, csak annyit válaszol, h mit féltékenykedek. Ezek a nők igazi k-s kiscsajok, k-s cuccokban és kinézettel. Nem gondolom, h szebbek, jobbak, mint én, de ők ott vannak :( Tegnap megint találtam egy hasonló kaliberű új csajt az ismerősei között (esküszöm véletlenül, mert nem szoktam direkt mód ellenőrizgetni). Finoman rákérdeztem, h őt is a buliból ismeri? Nem, a vonaton találkoztak és váltottak pár szót. Kérdezem, ha csak pár szót váltottak, miért kell rögtön bejelölni? Meg egyébként is, mióta kiment 6-7 új lányismerőse van, férfi egy sem, holott kertészetben dolgozik... Tényleg én vagyok a hisztis, féltékeny p*csa? Vagy jogos, h zavar ez a sok új nő a párom körül? :(
Sziasztok!!!
Kiváncsi lennék a véleményetekre.2010. májusában ismerkedtem meg a férjemmel ö is elvált 2 gyerekkel és is.Jól meg voltunk és tavaly agusztusban össze is házasodtunk most vagyok 30 hetes terhes.Viszont 1 percet sem éltünk még együtt .Az én lakásom kicsi 4 embernek ö meg az anyjával él, közben elvesztette a munkáját is.Most ott tartunk ha én nem megyek hozzá ö nem jön van mikor 1 hétig sem találkozunk,lassan megszülöm a közös gyerekünket de hogy mi lesz tovább nem tudom...
Lilien nekem is hasonló problémám van mint neked kb.40km választ el minket.. de mondjuk én még nem akarnék összeköltözni vele bár ha azt mondaná menjek mennék én is.. de megmondtam hogy faluba nem megyek ő persze úgy veszem észre jól meglenne ott is de én nem.. :S persze fiatal még 2 éve vagyunk együtt most krízis van :( ráadásul az anyja nem ereszti! de nem jóságból hanem mert kitudja használni! túl jó szíve van az én drágámnak :S igazábol most jött el igazán az a pont amikor beszélni kell ezekről a dolgokrol hogy ki mit is vár ettől a kapcsolattol én mindent elmondok neki amit csak érzek és tudok.. így ő is tud dönteni hogy vállalja ezt vagy sem..
Arrol álmodozom hogy ő mondja azt hogy oké jövő ilyenkor legjésöbb albérletben leszek és közel hozád..
hát na ez az ami nemfog bekövetkezni.. hiába mutatok rá mindenre..
Én is azt tanácsolom,hogy beszélj vele.
Úgy látom kicsit nehezen szakad el a családjától,ők a keresztje.
DE ha nem lép,és nem nősül meg,neki magának nem lesz családja!Ez az élet rendje.
Becsülöm,hogy kötelességtudó,és megbízható.De mindennek van egy határa.Például a te tűrőképességednek is.
Persze, miért ne forszíroznád, ha erre vágyódsz??!!
Az őszinteség a legjobb egy igazi jó kapcsolatban, hogy igenis mindig elmondhasd, mire vágysz!
Szerintem, hosszú távon csak ennek van értelme.
Sőt, megkockáztom, az is elképzelhető, hogy ha nem költöztök össze hamarosan rámehet a szerelmetek is..
Szóval,én mindenképp élénken kifejezném a vágyamat!
Hajrá!!!
Sziasztok!
Mi ugyan itthon vagyunk, egyikünk sem megy külföldre, de nevezhetjük távkapcsolatnak a dolgot. :)
Tulajdonképpen azért írok, hogy tanácsot kérjek, mert speciális a helyzetünk.
2009 tavaszán jöttünk össze az interneten. Egy közösségi oldalon ismerkedtünk meg, és megtetszettünk egymásnak.
Én budapesti vagyok, Páromék pedig Pest mellett laknak egy kisvárosban, tehát maga a távolság nem vészes, de csak hétvégente tudunk találkozni. Hozzájuk nem tudok költözni, családi okok miatt, de sietve hozzáteszem, hogy nem is nagyon tudnék ott élni, és nem azért, mert bárkivel bajom van. Sőt. A családja úgy tűnik, hogy elfogadott, noha elég elvont vagyok és zárkózott.
Szóba került már az összeköltözés, nem is egyszer, és Páromnak tetszik is az ötlet, mondogatta is ilyenkor mindig, hogy jó lenne együtt lenni stb., de van egy kis bökkenő. Apósomnak 2007-ben volt egy súlyos agyvérzése, majdnem meghalt. Hála Istennek azóta egyre jobban van, de járni még csak járókerettel tud, azt is elég nehézkesen, segíteni kell neki öltözésnél, mosakodásnál stb. Ezért minden "férfi meló" a Páromra marad. Amikor hétvégente ott vagyok Náluk, természetesen én is segítek: pl. Anyósomnak a főzésnél, mosogatásban stb., Páromnak a kertben füvet nyírni, leveleket söpörni, sövényt nyírni, ha valamit szerel, abban is, ha tudok. Van egy nővére is, akire nagyon nem lehet számítani, nem segít, a nagymama pedig már öreg és nem jó az egészsége sajnos. Ugye Párom Anyukája meg az Apukát ápolja. És ezek azok, amik a Páromat visszatartják, legalábbis így érzem. De persze ott van Anyuka, aki képtelen elfogadni szerintem, hogy a fia már nem 5 éves. Biztos vagyok abban, hogy megpróbálná lebeszélni az elköltözésről, pedig jövő év elején, február-március környékén lesz egy kedvező lehetőségünk. Ugyanis alig két utcányira Pároméktól lakik egy rokonom. Neki van egy kiadó kis háza a telkük végében, bebútorozva, villany, víz, gáz be van vezetve. A minap beszéltem vele telefonon és említette, hogy ha a lakója elköltözik tőle (a csaj február végén-március elején megy ki külföldre), mehetnénk mi, ha van kedvünk. Felvetettem ezt pár hete a Páromnak, akinek tetszett az ötlet, de fél attól, hogy itthon hogyan fog tudni segíteni. Én mondtam, hogy alig két utcányira leszünk, ha bármit segíteni kell, kocsiba ülünk és ott is vagyunk.
A kapcsolatunk jó, szeretjük egymást. Megvan a hűség, a tolerancia, az alkalmazkodás, a szex is nagyon jó. Ő az első, aki tényleg szeret és ragaszkodik hozzám. Mindig hétfőn, reggel szoktam eljönni Tőle, onnan megyek munkába. Most azért jöttem haza, mert holnap nagyon korán kezdek és félek, hogy az agglomerációs közlekedés sajátosságai miatt nem érnék be időben a munkahelyemre.
Amiben szeretnék tanácsot kérni, az tulajdonképpen az, hogy hogyan vegyem rá a Páromat arra, hogy ráálljon a költözésre? Egyáltalán megpróbáljam rávenni? Rengeteg embert megkérdeztem a dologról: rokonokat, munkatársakat, barátokat, legutóbb például egy taxisofőrrel beszéltem erről. Kétféle véleményt szoktam hallani. Az egyik csoport azt mondja, hogy hagyjam, hadd menjen minden a maga rendjén, mert minden eljön a maga idejében, lehet, hogy egyszer ő maga hozza szóba a dolgot. A másik csoport pedig azt tanácsolja, hogy igenis próbáljam meg rávenni a Páromat a dologra, érveljek azzal, hogy így nem kell legalább a nővére dolgait elviselnie (sajnos nincsenek túl jó viszonyban, mert a nővér sok dologban nem képes alkalmazkodni), illetve azzal, hogy ha bármi van, én is tudok segíteni, nem vonom ki magam a "forgalomból".
Ti mit tanácsoltok? Nagyon szeretnék már összeköltözni és együtt élni a Párommal. :(((((( Nagyon szomorú vagyok, amikor valaki újságolja, hogy összeköltözik a Párjával, vagy hogy már jó ideje együtt élnek...ilyenkor üvölteni tudnék a fájdalomtól...:,(((((((((((
Köszönöm a segítségeteket, minden tanácsot szívesen fogadok.
Lilian
3700 km Magyarország/Chad
Február közepéig:(
Sziasztok!
Van köztetek olyan, akinek a párja Hollandiában, Belgiumban dolgozik, esetleg családostul kiköltöztek valamelyik országba a kettő közül? ( Persze tudom, hogy ők már nem távkapcsolatban élen... ), Vagy fontolgatják?
Sziasztok,
A párom 8 napja utazott el Csehországba, egyik ismerõsünk ajánlotta ezt a munkalehetõséget, mi kihasználtuk próba szerencse alapon. Az egyik legjobb közös barátunk is elment, a párommal sikerült közös szobát kapniuk, ez nyugtat, mert tudom, hogy nincs egyedül, vigyáznak egymásra stb. Én itthon maradtam, továbbtanulni, mesterképzésen. Igaz, hogy még csak 8 nap telt el, de nagyon rosszul viselem. Muszáj beszélgetnem olyanokkal, akik hasonló helyzetben vannak, emiatt írtam most.
Telefonon tudunk beszélni, de csak 1-2 percet, mert nagyon drága. Internet a szálláson nincs, így mindig bizonytalan, hogy mikor hol tudnak jelet fogni stb. Nem vagyok valami jól, úgy érzem lelkileg nem vagyok elég erõs ahhoz, hogy kibírjak 3 hónapot (karácsony elõtt jönnek haza.)
Sziasztok!
2000km Tárnok/London!
Én elég nehezen viselem...
Sziasztok! Hasonló cipőben járok:) 7000 km a távolság, nem kevés..A napokban lesz egy éve, hogy kiment az USA-ba! Minden nap beszélünk, hála a skype-nak és az internetnek, és az időeltolódásnak, hisz amikor Ő felkel,nálam már délután van, és tökéletesen meg tudjuk oldani az egy-másfél órás napi beszélgetéseinket! Enélkül valószínű,már nem működne a történet! Szerintem!
Semmi más nem kell hozzá, mint felnőtt fej, hozzáállás, bizalom és egy jó nagy adag elkötelezettség! Jah, és kitartás! Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy igen, működik a távkapcsolat (pedig sokan furán néznek rám az ismerőseim közül, hogy hogyan bírom ezt így) de tulajdonképpen a fizikai kontaktus az egyetlen, ami nincs meg közöttünk.
Úgyhogy Csajok, kitartás, aki ebben a cipőben jár:)
2100 km - Szeged/ Bristol.
Teljesen jó, nem megyünk egymás agyára.
Bizalom és elkötelezettség az alapja az önzés legkisebb szikráját is mellőzzük - különben lőttek az egésznek.
Neki is van feladata, nekem is van és ezt tiszteletben tartjuk, mindannyiunk érdekében.
Ha pedig rendezzük a dolgainkat és minden a helyére kerül, akkor a nyaralás alatt és után kiderül, működik-e egy fedél alatt is?
Mellékesen a hugicája kolléganőm, néha itt horkol a vendégágyon, amúgy a legjobb barátom - mielőtt megfordulna bárki fejében is, hogy...
Szia!
Nem nekem szólt ugyan a kiírásod, de jól esett, mert mi is ilyesmi cipőben vagyunk! Lehet távkapcsolat lesz, én egyetem ő meló! És sajnos Miskolcon annyira nincs lehetősége...Szóval Debrecen,Pécs vagy Pest lesz ami nekem meló meg suli mellett nem annyira valósítható meg, hogy hetente találkozzunk.:S Eléggé félek, hogy nem-e csavarodnék be attól hogy megcsal-e vagy sem! Megbízom benne, csak tudom a múltját és féltem a helyem... :S
Hát, biztos nem mindenkinek való a távkapcsolat, de.. én pl. jól bírtam, másfél évig.. Minden nap tartottuk/ tartjuk a kapcsolatot: skype, telefon, sms, vagy email, valami mindig jön egymástól. A legjobb a skype, mert ott látjátok, halljátok egymást, az szuper. A távlapcsolatot, bizonyosan jobban bírjék, akiknek vannak saját hobbijai, barátai, el tudja magát foglalni ezzel-azzal, és nem mindig csak azon jár az esze, hogy vajon ő mit csinál, és én mit csináljal nélküle. Ebből a körből ki kell lápni.. És persze nagyon fotos, hogy érezzétek, ha a jelenben nem is élhettek együtt, a jövő a Tiétek! E nélkül a bizalom nélkül, esetleg konkrét jövő-terv nélkül szerintem nem megy a dolog, a bizalom, a távkapcsolat..
Hát, hajrá!
Minden rosszban van valami jó, hidd el! Talán most van utoljára időd arra (míg össze nem tudtok költözni a jövőben), hogy jobban megismerd magad, a saját vágyaidat, rdeklődésedet. Hogy azzal foglalkozz, amivel akarsz.. Ha már így esett, mindent bele, Élvezd ki!!!
:-)
Sziasztok!
Nálam most alakult ki távkapcsolat, ami 1 évig biztos. 2,5 éve együtt vagyunk, eddig egy helyen tanultunk (egyetem), most ő Pest megyében kapott állást, ott is lakik, én Győrben tanulok, és Sopron mellett lakom. Remélem hetente tudunk találkozni, és nem öli meg a kapcsolatunkat a távkapcsolat.
Lehet lesz lehetősége egy másik állásra, viszont akkor fél évig kellene külföldre mennie betanulni... MOndta, hogy az nem olyan sok... Hát nem tudom, hogy viselném.
Ti hogy viselitek? Hogy tellik az a pár nap amit együtt töltötök? Otthon pihentek, vagy közös programok? Ha nem találkoztok, hogy oldjátok meg a beszélgetést? Nem vagytok féltékenyek? Mivel foglaljátok le magatokat?
Légyszíves írjatok! Köszi a válaszokat előre is:)
Értem. Megértem. De van olyan eltelt idő, ami után... meglátjátok később, mit hoz a jövő, na!
Igen, engem sem tartott el senki gyermekkorom óta. De remélem, nem sokáig szorulok majd rá, és hamar találok valami munkát..:-)