Társat találni jelentős súlyfelesleggel (beszélgetés)

Ha nem látszol megközelíthetetlennek, fognak.

De otthon becsöngetni, azt tényleg nem fognak. El kell járni mindenfele, ha egyedül nem mersz, barátnővel. Úgy is lehet flörtölni...

Igen ismerem ezt az érzést, visszautasítástól való félelem.

Aztán egyet kell értenem veled, hogy a duci nő nem tetszik mindenkinek, és még akinek tetszik is, az is szégyenli, így nem kezd duci nővel. :((((

Igen, én már régóta csak magamnak szerzek örömet, most vettem az outletben egy fekete Triumph kollekciót.Tök jó, de csak magamnak.

Ugyanígy vagyok a virággal is, senki nem vesz, mostanában rendszeresen veszek magamnak.

Próbálkoztam már a flörtöléssel ( mondjuk az sem tegnap volt), de azért ahhoz is kell nyitottság.

Az ember itt is a kudarctól fél, arról meg nem is beszélve, hogy sok sok visszautasítást kaptam már, és tudvalevő, hogy a duci nő nem tetszik ám mindenkinek...

Értem.

Amúgy, ha magam alatt vagyok, akkor semmi ilyesmit nem veszek észre, de monjuk egy nerc harisnya a nadrág alatt feldobja a hangulatomat is. Vagy egy sexy fehérnemű. Ugyan senki nem látja, de benne van az, hogy milyen nőies vagyok, stb.

Régebben én szívesen ücsörögtem munka után egy-egy kávéra egy kávézóban. Olvastam általában, így a külvilágot teljesen kizártam, de jó volt ejtőzni kicsit.

Ugye tudod, hogy a flörtöt is a nő kezdi? Tudod a nő dönt, a férfi alkalmazkodik. A pasi még nem is tudja, hogy tetszik neked, és csak reagál a jelekre, ezért flörtöl :).

Még nem is a drágaság faktora a leginkább zavaróbb ebben az egészben.

A munkámból kifolyólag rengeteg helyen járok, tényleg az egész országban ( illetve inkább a keleti felében), de mégsincsenek spontán ismerkedéseim.

Az kétségtelen, hogy ritkán ülök be egyedül valahova ( egy szendvics, vagy egy üdítú így nyáron), de ha beülök is nem szoktam céltalanul órákig üldögélni, és legeltetni a szemem.

Ilyenkor miután "letudtam" a dolgaimat, akkor megyek is.

A tömegközlekedés már egy jó ideje kimarad az életemből, a munkám miatt muszáj kocsival járnom.Viszont mondom, nagyon változatos, mozgalmas, "járós" munkám van.

Észerveszem azért a flörtöt, de az anyg helyzet, hogy nem flörtölgetnek velem.Erre nem vagyok büszke.

Volt, hogy boltban dolgoztam, és hónapokig kötözködtünk, poénkodtunk egy sráccal, aztán randira hívott. Nagyon meglepődtem, mert igen jóképű volt, el sem tudtam képzelni, miért pont én? Az tetszett neki, hogy mindenre volt válaszom.

Tömegközlekedési eszközön: kifigyeltem, a fiú mit olvas, aztán 'tök véletlen' ugyanazzal a könyvvel ültem le mellé, és elkezdődött egy beszélgetés.

Volt, hogy a hivatalban ügyfél hívott randira, mert 'olyan kedves voltam, logikusan elmagyaráztam neki mindent'. Erre nem mentem el, mert már ismertem a férjemet.

Néha elég, ha észreveszed, hogy valaki flörtölni akar, és belemész. A lényeg, hogy hidd el, a pillantások neked szólnak, és ne beszéld le magad, hogy ugyan már, kinek kellenék én?

A barátnőm nagyon agyafúrt nőszemély (és igen méretes is), ő kifigyelte merre jár haza a srác, és mikor. Aztán egyszer 'véletlen' mikor a srác ment haza, neki épp őelőtte törött le a cipősarka. Segítséget kért tőle, a fiú hazakísérte, közben beszélgettek, viccelődtek. megfogta a srácot, hogy milyen aranyos, vidám ,és elkezdtek randizni. Ennek 25 éve, azóta már házasok. (Bár a mai fiatalemberek nem annyira segítőkészek, mint akkoriban, de azért a normálisabbja segít, ugye neked meg a normálisabbja tetszene. Ha a nő sokáig bénázik valamin, azért gey idő után felébred bennük az ösztön, és segítenek. Ha akkor ügyesen fordítod a dolgokat, hosszantartó beszégetés is ki tud alakulni.)

A férjemet az egyik kolléganőm mutatta be, pedig nagyon nem szeretem ezeket a közvetítős, összeboronálós bulikat. De akkor belementem, egy fagyizóban találkoztunk, ott volt a kolléganőm is, hogy bemutasson bennünket egymásnak. Elbeszélgettünk, és minden remény nélkül kérdeztem a srácot: Mit gondolsz, találkozzunk még? Ő azt mondta, igen, jó volt veled beszélgetni. (szinte hihetetlen) Aztán addig-addig randizgattunk, hogy egyszercsak összeköltöztünk, aztán megházasodtunk- ez nagyon nem ment könnyen, csak 7 év után adta be a derekát, és még mindig szeretjük egymást.

Persze ezek mellett nagyon sok negatív élményem is volt, visszautasítások, volt köztük nagyon csúnya is, de hát fel kell állni, és tovább lépni. Nem mondom, hogy könnyű, de túlélhető.

Hm, én nem kerestem, bár akkoriban vagy 4 pasit tartottam tűzben, lesz, ami lesz alapon, három szélhámos volt, ez az egy nem. De valahogy akkor úgy fura volt a helyzet számomra, mert tökre nem értettem, hogy mit eszik ez a négy fickó rajtam, pont rajtam. Fellengzősen hangzik, tudom, de akkor így volt (azóta se :P).

De még akkor is úgy gondoltam, hogy valószínű vénlányként fogom leélni az életem, mert nincs az, akinek kellenék. Mostmár nagy a szám, hogy azért akadt egy a sok fóka közül, akinek mégis... de a hozzáállásommal kötve hiszem, hogy kialakulna bármi is mostanában.

Lényeg, ne várj rá, ne hajszold, mert akkor elkerülöd.

Tudom kicsit drága megoldás, de többet kell elmászkálni otthonról, akár egyedül is. Beülni egy kávézóba pl. egy kávéra, mindig ugyanakkor. Ha megfigyeled, akkor vannak arcok, akik ott tanyáznak ugyanakkor. Így, ha szimpi leszel valakinek biztosan kezdeményezni fog, gondolom én.

Az igazat megvallva nem az eredeti súlyommal találtam párt, akkor már véknyabb voltam. Tehát ebben nem tudok segíteni, hogy valóban túlsúlyosan hogyan lehet ismerkedni, igaz még mindig ez a kategória vagyok, de már alsóbb határ, mint középszint.

Tudod, néha azt mondják, hogyha már nem keresed-feladod- az aktív tevékenységet, majd akkor jön.

Hát, nekem még mindig nem.De még mindig hiszek egy kicsit benne, persze lényegesen kevesebbet, mint pár éve

Aranyos vagy, hidd el, ilyen vagyok.Akik a munkámban ismernek mindannyian mosolygós, határozott, kedves nőnek tudnak.

De én nem tudom, nekem alakulnak a spontán ismerkedéseim, tényleg senkivel nem ismerkedek.

Még esélyem sincs arra,hogy,csak szépen-lassan alakuljanak a dolgok.

Ti hogy csináljátok?

Csatlakozom Swordfish-hez, ha úgy kezded, hogy életreszóló, komoly kapcsolatot akarsz, akkor messze menekülnek. Gondold csak nyugodtan magadban, de amíg jobban meg nem ismeritek egymást, a világért se áruld el. Ha látják rajtad a nagy szeretetéhséget, szintén menekülőre fogják, mert nem akarják a szabadságukat feladni, meg nem akarják, hogy kisajátítsd őket.

Ha mindjárt a nyakukba borulsz, akkor mag megijednek, hogy: Úristen, ez a csaj rámakaszkodik!

Mindent szépen, lassan türelemmel....és szépen kialakulnak a dolgok. Aztán már ők maguk fognak hosszútávra gondolkodni, de ezt ki kell várni, hogy maguktól jöjjenek rá, mennyit is érsz.

Légy vidám, egy kicsit vagány, humoros, beszédes.

Ha folyton keseregsz, és főleg, ha a hibáiddal fogalkozol, elkerülnek.

Különben tudom milyen érzésről beszélsz, átestem rajta nem is egyszer, vagy úgy fogalmazzak, hogy hosszú éveken keresztül így volt.

Nyilván nem azért várnád, hogy bazeráljon, de ha nem a Te másik feled, akkor egy idő után terhessé válik számára is és számodra is a kapcsolat. Esetedben a másik feled keresed, létezik, van, lesz! :) :) :) Csak ne keseredj el, és valahogy éld túl ezt az időszakot. Különben majd tudni fogod, hogy a másik feled, a társad, vagy akárhogy is hívjuk. :)

Na igen, de ehhez egy olyan ember kell, aki partner ebben. De arra írtam a bazerálás dolgot, hogy sokszor fordul elő, hogy nem minta pasiba botlik az ember lánya, akkor bizony egy idő után jönnek a piszkatúrák.

Nos a tervezgetéssel én vigyáznék, fejvesztve menekül az összes férfi, ha messzemenőkig tervezget az ember lánya, pl. házasság. Én ráhagyom a pasira a tervezgetést, ha felhozza, akkor tervezhetünk, de nem rágom a fülét semmivel.

Írtam, hogy már nem hiszek benne.

Különben meg nem azért várnám, hogy bazeráljon:hanem azért, hogy együtt tervezzünk,megosszuk az örömet és a bánatot, hogy jókat nevessünk,és legyen valaki, aki ölelget.

Nem tudod, milyen régóta várom...

Nagyon nagyon régóta, már-már nem hiszek benne.

Nahát igen! Én sem láttam még husi recepcióst pl. Erről még nem is szóltam, hogy munkát találni is jóval nehezebb, ha nehezebb az ember :(.

Turi az nálam is bejátszik, de alkalom adtán jó lenne, ha lehetne máshol is venni egy-két igényesebb darabot, mondjuk nem használtan. Persze varratni is lehet, de azt inkább kihagyom. Az is a zsák kategória

Ebben igazad van. Mondjuk engem személy szerint ez annyira nem érint érzékenyen, mert én nem (vagyis csak igen ritkán) vásárolok üzletben-nem engedi a pénztárcám. Mondjuk a fehérnemű kínálat ilyen méretben tök siralmas: mama bugyi, és nincs más alternatíva. Egy-két rendes viseletem van (mégiscsak hivatalban dolgozom, vagy mifene): medveboltos. A többit turiban szerzem be, és milyen érdekes, az angol import cuccok közt nagyon sokszor találni márkás, fiatalos, nagyméretű ruhadarabokat.

Mondjuk nem lenne hátrány újban is ilyet kapni, ez igaz.

De az is nagyon jó lenne, ha az ember kicsit könnyebben találna munkát, túlsúlyosan is. Sosem láttam még túlsúlyos, de ápolt recepcióst pl. Csak nádszálvékonyat.

Elsősorban törvénnykezéssel is lehet, úgy tudom Amerikában törvényben van előírva, hogy pl. egy ruhaüzletben mindenkinek kell találnia méretben megfelelő öltözetet, tehát az XS-től a sok XL-ig minden van. Mondjuk az is igaz, hogy az itteni 4 XL méret az kint 2XL-nek felel meg :). De hatalmas pert akasztana egy kövér nő, ha nem tudna venni valamit a saját méretében.

Tehát szerintem itt kezdődik a tenni valamit.

A munkahelyén szoktam vele beszélgetni, ugyanis pincér. Most már ott tartunk hogy a legközelebbi asztalhoz leül és ha egy kis szabadideje van akkor beszélgetünk, és gyönyörködhetek benne!

Meg ha végzi a dolgát akkor is néha egymásra nézünk!