Tapasztalataim a babahordozásról

Az okok sokfélék lehetnek, ki miért dönt a hordozás mellett: gyakorlati okok miatt a babakocsit kiváltva vagy amellett, érzelmi okokból, a testközelség miatt, nyugtalan, sírós, hasfájós baba miatt, vagy nevelési elvekből adódóan. Nálunk ebből több ok is szerepelt. Rájöttünk arra, hogy a babakocsi, mint közlekedési eszköz nem a legideálisabb, vagy legalábbis egy újszülött kocsi semmiképpen nem. Sétálni még éppen lehet vele, azonban ha konkrétan menni szeretnék valahová babával, és esetleg tömegközlekedési eszközöket is használnom kell (Budapesten lakom), akkor "beláthatatlan" súlyokat kellene cipelnem, amire szintén nem igazán vagyok képes. Ez az én szempontom, azonban a kocsit a baba sem díjazta egyértelműen. Amíg aludt, minden rendben volt, azonban ébren már nem tetszett neki ott egyedül. Másrészről a baba hasfájós lett, karban tartva azonban nagyon hamar megnyugodott. Én azonban úgy éreztem, egyszerűen fizikailag nem vagyok képes annyit magamon tartani őt, amennyit ő igényelne, amennyi szükséges lenne az ő nyugalmához. Nagyjából ezek vezettek minket a hordozáshoz.

A baba most 10 és fél hónapos. Ez alatt az időszak alatt összesen háromféle babahordozó eszközt használtunk/használunk: szövött hordozókendőt, babaerszényt és komforthordozót (másik magyar nevén formázott hordozót; SSC angol mozaikszóból: soft structured carrier, vagy ennek német megfelelőjéből). Az, hogy az ember melyik hordozóeszközt választja, több mindentől függ. Számít az, hogy mennyi pénzt kívánunk rászánni a hordozóra, mennyi energiát kívánunk befektetni a hordozóeszköz használatának megtanulásába, mennyire egészséges tartást biztosít az a babának, mennyire kényelmes az anyukának, esztétikailag megfelelőnek tartjuk-e mondjuk utcára, milyen életkorú, méretű babának megfelelő, tudja-e anyuka és apuka is hordani benne a babát, csak hogy a legfontosabbakat említsem.

Amit először eldöntöttem, hogy kenguruban nem fogom hordozni a babát. Egyet kaptam kipróbálásra és nagyon furcsán, tartástalanul állt rajtunk. Tudom, hogy többféle is létezik, én nem próbáltam ki őket, ehelyett utánanéztem, milyen módjai vannak a hordozásnak. A kenguru sokak tapasztalata szerint egyértelműen az utolsó helyen állt: nem megfelelő lábtartást ad a babának, a hátának vagy túl merev vagy nem tartja eléggé, a babák általában hamar kinövik (bár ez állítólag márkafüggő), nem lehet nagy súlyt cipelni velük, kényelmetlen a babának és a hordozónak is, sokfélével csak elöl lehet hordozni, ami szintén nagyon korlátozó.

Elsőként a szövött hordozókendő mellett döntöttem, ebből is a ma Magyarországon kapható egyik legelterjedtebb, legolcsóbb változatot vettem meg olyan méretben, hogy azt a férjem is tudja használni. Az egyik szempontunk természetesen az ár volt, a másik az állítólagos univerzális használat. A szövött hordozókendő az egyik leguniverzálisabb babahordozó eszköz. Ha megfelelő méretű, megfelelően erős szövésű a kendő, gyakorlatilag újszülöttkortól 15-20 kg-os határig is használható számtalan hordozási pozícióban. Lehet előre kötni benne a babát fekvő és ülő helyzetben is (ezek közül is többféle változat van), lehet csípőre tenni oldalra, és hátra is lehet kötni a babát mintegy hátizsákként. Az előnyök magukért beszélnek, a hátránya más eszközökhöz képest azonban szintén jelentős: több energiát igényel megtanulni megkötni, mint más hordozókat.

Kezdetben előre kötéssel próbálkoztam. Nem volt egyszerű, sokat böngésztem a használati útmutatót, videókat, képeket nézegettem interneten, de nagyjából sikerült megtanulnom. Háromféle előre kötési módot tanultam meg, amiből számomra egy volt annyira kényelmes, hogy sokat használtam. A baba is élvezte a dolgot. Azonban a kendővel mégsem éreztem magam annyira biztonságban, hogy hosszabb utakra is elmerészkedjek így. Nem tetszett, hogy ha ki kell vennem a babát belőle valamiért, akkor a kendő a földre lóg, koszos lesz, kicsit kényelmetlen volt a sok anyag is derekam körül, főleg nagyobb melegben. Így utcára mégiscsak ritkán használtuk, itthon viszont nagyon gyakran. Könnyebb házimunkákat is el tudtam úgy végezni, hogy a baba rajtam volt. Később, miután megtanultam benne a babát hátrakötni (amihez sajnos egy tanfolyam kellett, magamtól nem ment) kiderült, hogy egy kiváló eszköz arra, hogy én a babával magamon pl. el tudjam végezni a háztartási teendőimet. Tényleg kényelmes is volt. Bizonyos súlyhatár fölött már nem ajánlatos elöl vinni a babát, nagyon megterhelheti a női medence szerveit.

Úgy döntöttünk, utcára mégis valamilyen más eszköz kellene, így beszereztünk egy SSC -t Külön hangsúlyozom, hogy ez nem kenguru, jó pár dologban különbözik attól. Alapvető különbségek, hogy a baba lába nem lyukakon lóg ki, hanem széles terpeszben van, ami kedvező a csípőfejlődésnek, a hordozó teste pedig a kendőhöz hasonlóan körbeöleli a babát, nem túl merev vagy túl laza, mint sok kengurunál. Ezt az SSC-t a kendőhöz hasonlóan háromféle alappozícióban lehet használni: elöl, csípőn és háton hordozva. A kendőhöz képest nagyon egyszerű használni, hiszen csatokkal rögzíthető, így utcán is egyszerűbben lehet belőle a babát ki- és betenni, ha szükséges. Nagyon kényelmes is a párnázott derék- és vállrésznek köszönhetően. Tehát utcára inkább ezt használtuk, előbb elöl, később csípőn majd háton hordozva is. Mivel van hozzá újszülöttszűkítő, már születéstől fogva használható ez is, akárcsak a kendő. A súlyt inkább a csípőre terheli, nem csak a vállra, mint a kendő. van aki ezt kényelmesnek tartja, mások kevésbé. Számomra nagyobb súlynál, kb. 9 kg óta kényelmesebbnek tűnik ez, mint a kendő, bár ez állítólag függ a hordozó személy testalkatától is. Amiben szerintem hátrány a baba számára: mivel a csípőn kell rögzíteni, a baba is elég lent van, nem lát ki a hordozó személy válla fölött, mint kendős hátrakötés esetében.

A babaerszényt használtuk a legkevesebbszer. Mikor megvettük, már túl nagy volt ahhoz a baba, hogy a különféle elöl hordozási pozíciókat használjuk. Csak csípőn hordozásra használtuk olyan esetekben, mikor csak rövid ideig hordoztuk őt, pl. boltban vásároltunk, vagy leszaladtam a postáshoz, vagy a szeméttel, és nem akartam őt egyedül hagyni a lakásban. Erre viszont kiváló volt: mivel sem csatolni sem kötözni nem kell, a babát nagyon gyorsan ki és be lehet tenni. Hátrányai: az embernek nem teljesen szabad mindkét keze, amelyik oldalon a baba van, azzal a kezemmel nem igazán tudok semmit sem csinálni. Mivel a súly egy vállon van, így hosszú távon kényelmetlen, gerincproblémákkal küzdők számára nem is egészséges. Mivel nem állítható, hanem fixméretes erszényt vettünk, így sajnos már ki is nőtte. A jelenleg 9,5-10 kg körüli baba már alig fér el benne, kényelmetlen neki és nekem is, így már nem használom.

A hordozó személyről: úgy gondolom, ha az ember ki tudja választani a megfelelő hordozóeszközt, akkor az kényelmes akár órákon át is, mind a babának, mind a hordozó személynek. Én közepes testalkatú vagyok, enyhe gerincproblémával (gerincferdülésem és nyitott csigolyám van, sok mindenben kímélni kell a derekamat), de gyakorlatilag egészen idáig nem igazán okozott gondot számomra fizikailag a hordozás, akár egyszerre két-három-négy órán át is (a gyerekágyas időszak az természetesen kivétel). Mostanában kezdem nehéznek érezni. De ez már nem akkora gond, hiszen ennyi idősen a baba már sokat mozog önállóan, igényli is az önálló mozgást.

Amiket nem próbáltam ki, a felsorolás teljessége nélkül:

Mei tai: ázsiai típusú hordozó, megkötős, tulajdonképpen az SSC-kre hasonlít abban, hogy formázott teste van, de a vállakra terheli a súlyt. Sokak szerint nagyon kényelmes, és kifejezetten szép darabokat lehet belőle kapni számos változatban, hazai és külföldi gyártóktól egyaránt, de otthon is megvarrható. Ebben is lehet elöl, csípőn és háton is hordozni.

Podaegi (vagy podegi, podagi, pod): a mei taihoz hasonlít, de nincsenek derékpántjai. Háti hordozásra használják.

Hmong: a pod-hoz hasonló, csak más alakú a hordozó teste.

Karikás kendő: hordozókendő, amelyre egy karika van erősítve, ezzel állítható a mérete. Csípőnhordásra használják. Ez a pozíció a szövött hordozókendővel is megköthető, csak állítólag ezzel a karikással egyszerűbb, gyorsabb.

Rugalmas kendő: a szövött hordozókendővel ellentétben valamilyen rugamas anyagból készül, így valamelyest nyúlik is. Alapvetően újszülöttek hordozására használják pár hónapos korig, mert állítólag jobban körbeöleli a babát, mint a szövött kendő. Viszont véges súlyhatárig használható csak, pont azért, mert nyúlik, nem tartja úgy a formáját.