Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Találkozásom egy nagyszerű, idős nénivel fórum

Találkozásom egy nagyszerű, idős nénivel (beszélgetés)

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Találkozásom egy nagyszerű, idős nénivel

1 2
35. ac808a6b30 (válaszként erre: 34. - Ilcsi Mama)
2011. márc. 23. 16:28
Puszi ilcsi mama, elolvasom:)
34. Ilcsi Mama (válaszként erre: 32. - Ac808a6b30)
2011. márc. 23. 16:25

Kedves Ronett! Lehet, hogy igazad van. Ezért is lehet, de bizzunk benne, hogy vannak még jó emberek is, ebben a sokszor értehetetlen világban. Szépek a cicusok az adatlapodon.

A mi cicusunk neve is picúr. Ha az adatlapomon az interaktivításra kattintasz olvashatsz erről egy sorozatot." kutya-cica hűség cimmel"

Szeretettel Üdvözöllek. 7X-en túli Ilcsi mama

33. ac808a6b30 (válaszként erre: 31. - Ilcsi Mama)
2011. márc. 18. 20:46
Szép történet
32. ac808a6b30 (válaszként erre: 31. - Ilcsi Mama)
2011. márc. 18. 20:44
Vagy a tartózkodás, félelem, bizalmatlanság a másik iránt, amin sajna nem is lehet csodálkozni!
31. Ilcsi Mama (válaszként erre: 22. - Rolvisa)
2011. márc. 18. 20:24

Kedves rolvisa!Nagyon megható a történet, de már maga az a tény is, hogy szóba állnak az emberek egymással, akár még egy rövid utazás alkalmával is. Sajnos ma már nem ez a jellemző, hanem általában a közönyösség egymás iránt. Köszönöm, hogy a leírásodat olvashattam.

Ez csak egy gondolat, de igaz is lehet!

Gondolatok!

Egy vak ember ül a lépcsőn az épület előtt, lábánál kalap volt, benne egy tábla a következő szöveggel:

„Vak vagyok, kérem, segítsenek”

Arra ment egy újság író és látta, hogy a kalapban alig van pénz csak pár forint.

Lehajolt, dobott a kalapba kevéske pénzt, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát,

És annak a másik oldalára, írt egy mondatot.

Délután visszatért a vak emberhez, és látta, hogy a kalapban, már sok pénz van.

A vakember felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha igen, Ő volt, akkor mit?

Az újságíró így válaszolt,” semmi olyant, ami nem lenne igaz”, csak a Te soraidnak kicsit más formát adtam.”

Ezzel, mosollyal az arcán távozott.

A vak ember soha sem tudta meg, hogy a táblán ez állt


”Tavasz van, és Én nem láthatom”.

2011. jan. 25. 23:26

Nagyon szép cikk, lehet a fájdalmat, a betegséget is méltósággal viselni, és teljes életet élni vele.Néha milyen apró gondon fennakadunk, szomorkodunk és általában a nagy terheket zokszó nélkül visszük.

Különleges emberi sorsok vannak, csak oda kellene egymásra kicsit figyelnünk, amíg utazunk az élet vonatán.

Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

2011. jan. 25. 12:58
Azt hiszem sok embernek fel kellene ülnie egy ilyen vonatra, és leülni egy ilyen néni mellé.Főleg sok fiatalnak, akik azt sem tudják mi a tisztelet.de néhány középkorú is tanulhatna belőle.Talán elgondolkodnának, és változna az értékrendjük.köszönjük a cikket.
2011. jan. 25. 11:04

Köszönöm ezt a szép történetet,megható volt.

Sok fiatal is tanulhatna belőle.

Így is lehet szép és teljes életet élni.

Többször kellene utaznod,köszönöm,hogy elolvashattam.


Zsu

2011. jan. 25. 09:28
Nagyon tetszett a cikked, igen vannak még ilyen emberek is, de sajnos kevés.
2011. jan. 25. 08:19
Nagyon jó cikk volt, jó lenne többször ilyeneket olvasni.
25. ac808a6b30 (válaszként erre: 23. - Alfoldi13)
2011. jan. 24. 19:02
Azért reménykedjünk, én ismerek jópárat szerencsére!
2011. jan. 23. 12:19
Elérzékenyültem! Ez a néni tényleg példa értékű, lehetne tőle tanulni!
23. alfoldi13 (válaszként erre: 16. - Vica009)
2011. jan. 22. 11:40
nem hiszem sajnos ,hogy sok volna ma valami miatt a kitartás szívósság és jó pár emberi tulajdonságnak híjján vagyunk
2011. jan. 21. 23:18
És köszönöm a sok jelet!!!! Viszonoztam!
2011. jan. 21. 23:17

Ugye, milyen megnyugtató, hogy vannak még tisztaszívű, igaz emberek.

Nagyon örülök, hogy első nap már ennyien olvastátok a cikket, és mindenkinek tetszik.Köszönöm nektek.

"kacsa mama" tényleg olyan jó, hogy mindenki megértette és nincs kötözködés.

Ritka ez ma a közösségi oldalakon.

Gyakran kell utaznunk, hogy megismerjünk ilyen életeket.

2011. jan. 21. 20:07

De jól jött ez nekem, olyan idegbeteg voltam, holnap felvételizik a lányom, és most úgy megnyugodtam!

Most szinte szégyellem magam, milyen gyenge vagyok!


Szép volt, köszönöm!

2011. jan. 21. 19:58
Nagyon tetszett! És milyen igaz! :o)
2011. jan. 21. 19:52
Szép történet
2011. jan. 21. 19:50
Talán ez a legszebb történet amit eddig olvastam!!:):):)
2011. jan. 21. 19:29
Nagyon szépen írtál! Sok ilyen néni és bácsi van,csak nem veszik észre őket,ez a baj!Pedíg bennük van az élő történelem.
2011. jan. 21. 18:36
Nagyon szép!!!!
2011. jan. 21. 18:12

A mostani rohanó világunkban mindenkinek fel kellene szállnia egy vonatra, leülni egy-két ilyen néni mellé...

Ránk férne!

13. Shila
2011. jan. 21. 17:49

Konnyet csalt a szemembe..Koszonom!

mindig ilyenkro gondolkozom el az emberi ertekeken es a draga nagymamakon!

Ezuton is szeretnek sok aldast kuldeni nekik.

Sajnos az enyemek mar nem elnek!


Szep estet!

2011. jan. 21. 17:24
Szép az írás, de a legszebb benne, hogy nem kitalált történet!
2011. jan. 21. 17:03

Tudjátok jó olvasni,hogy csak jó véleményeket irunk ide,és nincsen áskálódás gúnyolódás ezen a témán.

Nagyon jó érzéssel tölti el a szivemet lelkemet.

2011. jan. 21. 16:57

Nagyszerű, köszönöm, hogy leírtad.

Elérzékenyültem!

2011. jan. 21. 16:49

Nagyszerű a cikk.Olyan jól megírtad,hogy benne voltam a történetben.

Kiváló példa a néni élete!

2011. jan. 21. 16:34
Nagyon jó cikk! Gratulálok:)
2011. jan. 21. 16:32
Még én is elérzékenyültem a cikken.Nagyon szép volt.
2011. jan. 21. 16:25
nagy áldás, hogy vannak még igazi emberek is.. szorgalmasak, kitartóak, akik nem siránkozással, hanem tettekkel töltik az idejüket:-)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook