Találkozás önmagunkkal

Különös érzés, amikor felismered, már nincs más út, mintsem elindulni befelé.

De tudod, érzed, hogy ez az út fájdalmas is lehet, és kibúvókat keresel. Persze, találsz is, ezer okot, amiért nem kérsz segítséget ha nem megy egyedül, ha nem tudsz feldolgozni, elengedni dolgokat, vagy ha parttalan vitákba sodródtok szeretteiddel, ha negatív spirálban megy az életed lefelé, ha mélyen vagy, és már nem tudsz racionálisan gondolkodni. Mondhatsz ilyeneket, hogy sokba kerül, (ezt meg tudom erősíteni!), nem engedhetem meg magamnak, megoldom segítség nélkül, jó úton vagyok... olvasok könyveket, előadásokra járok, mások már megjárták ezt az utat, majd tanulok az ő hibáikból, az okos ember így tesz..

Ilyenkor leginkább azt ismered még csak fel, hogy mi az ami kívülről befolyásol és azokra a dolgokra koncentrálsz. .. Így aztán futsz bele sorra ugyanazokba a körökbe. A megoldást még másoktól/kívülről várod. Ha majd a körülmények megváltoznak, ha mások másképp viselkednek, ha ez lesz meg az lesz, akkor Te is jól leszel. Így aztán nem is látod még a kiutat. Lépsz ugyan előre, de ugyanakkor sokszor hátra is, talán többet is.

Időről időre jobban érzed magad, majd visszahúz a mélység, és nem tudod, miért nem változik belül az a feszítő érzés, hogy "valami nincs jól". Mert egyvalakivel nem találkoztál még igazán addig: önmagaddal, itt a jelenben. Azt gondolod, ismered önmagadat, ha így is volt, talán a múltban, hisz láttad, hogyan viselkedett, hogyan reagált, hogyan cselekedett, hogyan gondolkodott régen... Épp másképp, mint Te most.

Feszít tehát a múlt és bizonytalan a jövő, két tűz között vagy. A múltból (akár gyerekkorodból) hozott félelmek/fájdalmak/sérülések/haragok/bizalmatlanságod/ önbizalomhiányod/szeretetlenség-érzésed mély nyomot hagytak benned, és megfelelő időben aktiválták épp az egyik rosszabbik énedet. Fogadd ezt el. Nem is vagy kíváncsi Rá, el akarod nyomni, el akarod hinni, hogy ez nem Te vagy.. . Menekülni tudsz csak. Úgy tűnik, minden elől, de leginkább magadtól. És innen nincs megállás. Addig nem, amíg meg nem fordulsz, és szembe nem nézel Vele, nem adod meg magad, nem fogadod el Őt, nem bocsátasz meg Neki... igen, elsősorban Magadnak, utána pedig szép sorban az "ellened vétkezőknek".

Tudatosítsd magadban, hogy van bátorságod mindehhez. Tudatosítsd magadban, hogy bármi, amit belül találsz, ha nem is tetszik épp, az is Te vagy, és kezdd el megismerni, és idővel talán meg is tudod szeretni. Ezt még 100 százalékig nem tudom megerősíteni, de már érzem, hogy csak így lehet.

Én még viszonylag az út elején vagyok, de itt már nem olyan ingoványos a talaj, mint amíg még út sem volt.. már most sokkal kevésbé feszít szét a bizonytalanság. Még nagyon messze a vége, hiszen viszonylag későn ismertem fel eme találkozás jelentőségét. De belül már nyugodtabb vagyok, és talán magabiztosabb is.

Már nincs bűntudatom amiatt, hogy mennyi időt vett el az életemből az idő, amíg képes voltam megtenni az első lépéseket.