Szülés utáni depresszió 2012 (beszélgetés)
sziasztok!!
Köszönöm a sok hozzászólást...jól esett, hogy nem bíráltatok, s estetek nekem az érzéseim miatt...
Igyekszem jobban kikapcsolódni:)És azt hiszem ez segíteni fog:)
Sziasztok!
Az én kislányom 2 éves lassan, és most azt mondhatom, minden percet élvezek, amit vele töltök. Pedig az első évünk nagyon nehéz volt. Iszonyatosan keveset aludt születésétől kezdve, és rengetegszer ébredt, egyébként ébred a mai napig is. 1 éves is elmúlt, mire 3 órát tudtam egyben aludni. Depis nem voltam, de fáradt az iszonyúan. Viszont 1 dolog miatt nem lettem szerintem depressziós. A körülmények ellenére 6 hetes korától eljártunk baba-mama jógára, 3 hós korától zenebölcsibe és kismama klubba is. Emellett kb. 3 hós korától eljártam egy héten legalább 2x jógára vagy valamilyen tornára Ez nekem rengeteget segített. Egyrészt a mozgás a sport nagyon jó a depresszióra. Nagyon nehéz volt elkezdeni, mert hulla voltam, de mikortól sportoltam, sokkal jobban bírtam a nemalvást is. És ezek az 1-2 órás kimozdulások nagyon jót tettek nekem. Most már járok masszázs tanfolyamra is, már a másodikat végzem. Ez szombatonként 4 óra hossza, amiből a lányom kettőt végig alszik, mert pont alvás időben van, kettőt pedig az apukájával tölt. Nagyon feltölt, hogy tanulhatok és emberek között lehetek. És így tényleg élvezem a kislányommal töltött minden percemet.
Szia! Nekem szülés utáni depim volt, de nem a hormonok miatt hanem a körülmények tettek azzá. Agyvérzés miatt azonnali császár a 35. héten, két hét koraszülött intenzín én a neurológián. Aztán emiatt nagyon nehezen ment a lányom adaptációja+hasfájás= állandó sírás éjjel-nappal. Mindemellett egyedül vagyok vele a nap 80%-ban nem volt és nincs is segítségem. Itt anyámra, anyósra gondolok. Apa segít este mikor hazajön a fürdetésben és az altatásban.
Nekem ez 5 hónapig tartott. El is mentem dokihoz, aki azt mondta, hogy mindennek én vagyok az oka. Majdnem ráborítottam az asztalt. Sírva jöttem ki!
De túl vagyok rajta régóta és élvezem minden pillanatát az anyaságnak:)) Fel a fejjel és hajrá!
Ha kell úgy érzed kérj segítséget!! Nem szégyen az!!!
Ha meg nincs javulás egy-két hónap után sem, irány az orvos...
Nemrég lett egy szomszédunk depressziós betegség miatt öngyilkos. Egy 20 éves unokatesóm szintén beteg, nemrég mutatta meg az anyjának, hol lesz öngyilkos...
Nem kell idáig eljutni.
Bár a szülés utáni depik nagy része enyhül az idővel, de van ami nem..
Meg lehet jól szervezni a "feladatokat", meg lehet tartani az összes "poziciót" (jó feleség, jó anya, stb.) azaz nem lehetetlen, de elfáradni is el lehet, sőt besokalni is lehet. Ilyenkor mindenképp könyítéseket kell bevezetni, nem kell ragaszkodni a bevett szokásokhoz, stb.
És valaki már írta: nem, nem vagy depressziós! Ez teljesen normális állapot és az időjárás sem kímél minket. Mi is akiknek már nem kicsi a gyerekünk, szintén rossz passzban vagyunk. Én pl. "kicsit véres hangulatban". A kollégáim és ismerőseim is elég frusztráltak. Gondolom nem tesz jót senkinek ez a kb. 20 fokos hőmérséklet ingadozás.
Tehát pihizz egy kicsit, ha máshogy nem tudod megoldani, akkor ne takaríts, ne moss, csak a szükséges házimunkát végezd el és csak játsz a gyerekekkel. Ha tudod, akkor kicsit passzold le őket (csak néhány órára).
Még jó, hogy kell a segítség! Egy nő, attól, hogy szül egy gyermeket nem csak anya lesz, hanem nő is marad. És ahhoz, hogy a gyerek is jól érezze magát, egy boldog anyukára van szüksége aki boldog nő is egyben.
Szóval bízd rá valakire a gyerekeket és menj el otthonról. Mindegy, hogy hova, csak ne legyél otthon.
sziasztok,
Egyetértek az alábbi hozzászólókkal, fáradtság, egyhangúság, kevés kikapcsolódás...ezeket én is ismerem, és ha nem lenne segítségem már nem is merek belegondolni, hol tartanék!
Mindenképp kell a tehermentesítés, napi egy óra minimum.Így is nehéz, de másképp nem megy :((((
Nem szégyen,amit érzel...
Nem lehet egyszerű megszervezni a mindennapokat.Nekem egy kisfiam van,de elmerülök mindennap a sok tennivalóban.Nem hogy kettő örökmozgóval...Nekem nem volt tejem.Én azon borultam ki.Nagyon.
Ha depiztek,akkor segítséget kell kérni.Nem szabad elhanyagolni és legyinteni rá,hogy elmúlik.Nagyon okos döntés volt,hogy mertétek felvállalni a dolgot és legallább az éteren keresztül is mertetek a bajról beszélni.
Tudom,hogy nehéz,de próbáljátok a gyerekeket pár órára valakire rábízni és csak magatokkal foglalkozni.Kikapcsolódni.Nem tudom mennyire van segítségetek,de ha van,akkor merjetek önzőek lenni!
Nem depis vagy, nyugodj meg!:)
Csak fáradt!
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy elindítsam e ezt a fórumot.Szégyelltem az érzéseim...azt hogy újra kialakult nálam a depresszió...
Két kisfiam van..A nagyobb két és fél éves, a kicsi 6 hónapos...
Mindkettő fiú nagyon kedves vidám gyerek...néha mégse lelem örömöm az anyaságban.
Az egész napos küzdés...szenvedés a szoptatással(most vagyok túl a 8. mellgyulladáson, s antibiotikum kúrán)...kimerített lelkileg...Kisebb fiamnak most jön a foga, így nagyon tud nyűgösködni..délelőtt művészet altatni, közben persze ott a nagyobb akinek szintén szüksége lenne rám.Szörnyű érzés, hogy ennyi fele kéne szakadni...
Más is kiborul néha???