Szingliség - divat vagy kényszer? (beszélgetős fórum)
:-))))))))))))))))))))
Tiszta szívből kívánom találd meg az igazit, hogy kompromisszumokat köthess :-))))))))))))))
Persze!:)
"ha megtalálod azt az egyetlen egyet aki mellett ott a helyed..."----->az teljesen más helyzet lenne, azok a kompromisszumok nem kényszerből születnének!:))) És igen, ha megtalálnám, az jó lenne:)
Az utolsó pár soroddal nagyon egyet értek!És magamra is ismertem egy kicsit!Én abba a csoportba tartozom akik taszítják maguktól a férfiakat és nem vélt hanem valós kudar és csalódás miatt!
A társkeresőről meg csak annyit,hogy örülök,hogy neked bevált!!
Sajnos én csak rosszat hallok az ilyen oldalakról a bnőimnek nagyon rosszak a tapasztalatai.Na igen és 40-felett hol ismerkedjen egy nő?
Diszkóban?Onnan kinézik a fiatalok!
Erre szoktam viccesen azt mondani mikor megkérdezik tőlem,hogy mért nem keresgélek párt magamnak,hogy:A férfi olyan mint a jó parkoló hely.Minden jó hely foglalt....
Szerintem a szinglisség nem a divatról szól!Vannak nők akik nem találják meg az életükben a másik felüket és idővel már nem keresik.Nos én így 40 felett már bele törődtem a szinglisékbe!igen ahogy a bnőm mondja be bújtam a csigaházamba!!!Ez nálam valahol önvédelem legalább nem csalódok többet a férfiakban és nem lesz több átsírt éjszakám!:(
Hááááááát.....van abban valami amit leírtál :-)
Imádtam szingli lenni :-) De azért közben eszembe jutott az is, hogy mi lesz akkor, ha már nem leszek olyan jó formában, hogy én válogathassak a pasik között!
Azért kezdj el beletörődni abba, hogy ha megtalálod azt az egyetlen egyet aki mellett ott a helyed észrevétlenül kompromisszumokat fogsz kötni amikről az érzelmek hatására nemtudod, hogy kényszerből teszed :-)
Sziasztok!
Én alig multam 16 mikor összejöttem a késöbbi férjemmel (8évig tartott). Elötte úgy éltem ahogy a szüleim szerették volna, bár azért lázadoztam, késöbb a férjemhez alkalmazkodtam, majd mikor elváltunk volt egy három éves kapcsolatom ahol rengeteget türtem. Na ezek után döntöttem úgy, hogy nekem többé senki ne mondjon meg semmit, ne parancsolgasson. Most élvezem a kisfiammal az életet oda megyünk ahová akarunk, mi mondjuk meg mikor mit csinálunk nem egy férfi akik egyébként sokszor hangoztatták, hogy bezzeg ha ök nem lesznek majd elveszek egyedül, ehhez képest egész jól elboldogulok ebben az élet nevü játékban. (nem úgy mint a 2 exem)Szóval élvezem az anyaszingliséget és egyenlöre még nem kötök alkut csak azért, hogy ne legyek egyedül. Sz. Bellának igaza van pasik vannak mindig, de még egy jó darabig egyiknek sem fogom bemutatni a fiam:-)
Ha megtalálálom (vagy rámtalál:D) az, akiből csak egyetlenegy van, és aki számára én vagyok az egyetlen, akkor nem kérdés, hogy ott a helyem mellette! De kényszerkompromisszumokkal teli sz*r kapcsolatot nem vállalok be.
És miből gondoljátok, hogy aki szingli, az egyedül van? Pasik vannak, mindig, csak nem kell alsógatyát mosni.
Csatlakozom! :)
Mondom ezt úgy, hogy olyan 8 évig éltem szingliként, amit egy percig sem bántam meg, és anélkül, hogy anno tudtam volna, ez mennyire divatos lesz. Voltak nehezebb pillanatok, de a hihetetlen szabadság nagyon vonzó volt számomra. Persze kerestem is közben a másik felemet, ami sehogy sem akart összejönni. Rengeteget tanultam közben, és most már azt mondom, kellett ez az idő, hogy igazán benőjön a fejem lágya, és tényleg érett legyek egy normálisan működő kapcsolatra. Utólag mondhatom, mindig ugyanúgy jártam egy-egy kapcsolatnál, a sors mindig ugyanazt dobta vissza, amíg ugyanúgy reagáltam dolgokra. Aztán egyszer megpróbáltam másként... nem volt könnyű az sem, de tanulságos volt és bejött.
Mellesleg én sem akartam mindenáron gyereket, mert apa nélkül minek? Nem is jöttek az anyai ösztönök sem, el voltak azok fojtva rendesen.
Immáron 3 éve ismertem meg a férjemet, divatosan egy társkereső fórumon... Divatból? Egy frászt! 30 felett már ciki diszkóba menni, a könyvtárban meg csendben kell lenni... házinyúl?! áááá.. maradt a net.
Szóval lehetne mesélni. Ha egy szinglit megkérdez az ember, és az tényleg őszintén válaszol, valójában egy boldog párkapcsolatra vágyik, csak nagyon működik benne az elfojtás (a vélt vagy valós kudarcok miatt?), amitől görcsös és/vagy laza lesz, ami taszítja a pasikat. Szerintem.
:))
Köszi!
Tényleg ez egy életforma!Persze vannak akik kényszerből csinálják,de Én mindig is jobban boldogultam egyedül!Többet tudok kihozni magamból!
Én jó pár éve élek szingliként.Nem divatból csak nem jött és nem is jön össze semmi!
Szívesebben élnék és éltem kapcsolatban.Az ember társas lény és szerintem jó ha van társ az életben.Igaz van egy gyermekem úgy,hogy nem vagyok teljesen szingli,de a társat egy gyermek nem pótolhat.