Szigorú elvárások, szorongó gyermekek (beszélgetés)
El sem hiszem, hogy ez igaz lehet...vagy ha igen: milyen anya vagy te?
A kislányodból egy lelki roncsot csinálsz. tele lesz gátlásokkal, utána pedig fellázad és 18 éves korában ( ha nem hamarabb ) úgy ott fog téged hagyni, mint a huzat. Meg is fogod érdemelni.
SZERINTED EZ GYEREKKOR???? Jól elcseszted a legszebb éveit, mert a gyermekkor a legszebb.
És a gyermekkorhoz a rosszasság is hozzátartozik.
Annyira elvárod a gyerekedtől, hogy tökéletes legyen. Csak megkérdezem: te tökéletes vagy?????
Remélem tegeződhetünk! El sem hiszem, hogy 33 éves nő vagy! Nem tudom kiverni a fejemből a szegény lányodat! Szoktál vele beszélgetni, mint anya-lánya-barátnő, megkérdezni mi volt a suliban, vannak -e barátai? Ha vannak szoktak hozzátok menni? Szokták-e csúfolni a suliban? Kirándulni, kikapcsolódni jártok?Mert más mint a többi gyerek és az ilyeneket kitaszítják! A páromnak felolvastam, ennyit mondott: "Ez hülye! Az ilyenek, ha kikerülnek otthonról k....k lesznek, meg drogosok!" Lehet nem mind, de a többség igen! Ha nem vagyok túl indszkrét leírnád egy hétköznapotokat és hétvégéteket?
Nem értelek! Még jó hogy nem vagyunk egyformák!
hogy túl szigorú?
inkább spártai, csak le ne lökd a hegyről ha kissé selejtesnek látod :))
lehet hogy illedelmes lesz, és fegyelmezett, de nem lesz többé gyerek...
én ennél lazább vagyok, a nagylányom iskolaotthonos,ott megírja a leckét itthon csinálhat amit akar, ha nme hoz haza még pót feladatot, evárások nekem is vannak de csak annyi hogy ha marad némi feladat, csinálja meg.
amúgy trehány, mert trehány.az iskolába is úgy pakol be a táskába hogy mindent egy mozdulattal beszór.néha a ceruák beszóródnak a táskába, de kit érdekel?
amig ügyes és megy neki a tanulás nem gyakroltatom, mert később látja kárát,mert ez által megutálhatja a tanulást, és az iskolát.
viszont azért nyelvet tanuljon, járjn énekeli, tehát hogy többre vigye mint én.de csak ennyi.nem több
Nem tudom hogy önöknél hogy megy, de én nagy fegyelemben tartom 12 éves lányomat. Életében előszőr és utoljára mondta azt hogy hülye, amikor büntetése két hét szobafogság volt. A szobafogság azt jelentette hogy az iskolában csendben figyelhetett, és otthon meg tanulhatott, ehetett, és alhatott. Ezen kívül három hétvégén keresztül, azaz 6 napig minden nap 10 órát kellet tanulnia. 2 óra matematika, 2 óra történelem, 2 óra nyelvtan, 2 óra természettudomány, 2 óra olvasás. Lehet hogy ezt be kéne vezetni minen hétvégére. Ma azt döntöttem el, hogy minden nap kell egy 20 soros fogalmazást írnia arról, hogy miért kell tanulni, és művelődni minden nap. Ha tetszik neki, tetszik, ha nem akkor nem, de kötelezőnek tartom ezt, meg az iskola utáni 3-4 óra tanulást.
Ezeken kívül szintén elvárom tőle, hogy az öltözködése igényes legyen. Iskolában betűrt fehér blúz, és egy nadrág amit minimum köldöke fölé 5 centiméterrel feljebb kell húzni, mert nem szeretném hogy megfázzon.
Természetesen a testtartása sem mindegy. Minden nap tanulás előtt azt mondom neki:
"Helyes testtartásra ügyelsz,
Két térded egymés mellet a földön,
két térded összezárva,
egyik kezeddel lefogod a lapot,
másik kezeddel írsz. "
És végig így kell ülnie. Ha észreveszem hogy nem így ül, büntetést adok neki. Legutóbb azt adtam neki, hogy egy hétig neki kellet takarítania. Porszívózni, mosogatni, porolni és felmosni. A házi feladatot minden nap kikérdezem tőle. Ha hibátlanul felmondja az anyagot elengedem tusolni, és nyolc órakor villanyoltás. Ha nem mondja fel hibátlanul, még egy órát kell tanulnia. Ez azt jelenti, hogy kilenc órakor van villanyolrás. Sokan azt mondják hoyg túl szigorú vagyok, de én úgy érzem hoyg csak ilyenkor lesz illedelmes, művelt a lányom.
Mit tetszenek gondolni a módszereimről?
Vettem iskola-előkészítő feladatlapokat is. Nagycsoportban kezdtünk el foglalkozni velük, akkor már értette, csinálta is. Előtte hiába magyaráztam neki, nem ment. Úgyhogy olyankor a kisebbeknek valókat csináltuk.
Most már a nyomtatott betűk nagy részét felismeri, több mint százig elszámol és a számokat is ismeri, 10 alatt összead-kivon, és a nevét nyomtatott betűkkel leírja.
De nem azért, mert én erőszakoskodtam vele, hogy ezt igenis csinálni kell, hanem mert érdekelte, kérdezett, válaszoltam, megtanulta.
Tulajdonképpen a nyelvtanulás is előkészítés, de hidd el sokkal jobb aki egy-két előkészítős feladatlapokat veszel és dolgoztok benne. Nem kell egyből a gyerknek megértenie, te elmagyarázod és majd úgy meg tudja csinálni.
Egyébként én 1 éve tanítok angolt a gyerekeknek az oviba és aki megkér segítek neki felkészülni a suli kezdésre is. Saját fiamon tapasztaltam meg, hogy jobb lett volna ha jobban felkészítették volna az oviba az első osztályra. Ezt csak most láttam meg amikor különböző ovikba tanítottam.
Az idegen nyelv azért szerintem más, mert arra akár csecsemőkora óta lehet tanítani egy gyereket. Kétnyelvű szülők esetében például kimondottan hasznos, ha mindketten a saját nyelvükön beszélgetnek a gyerekkel.
De ha mondjuk az iskolaelőkészítős feladatlapokat vesszük, bár ez csak a saját tapasztalatom, nem tudom, mennyire hasznos vagy egyáltalán hatékony. Ha nem anyaszemmel nézem is a lányomat, ő egy nagyon jóképességű, eszes kislány, gyorsan tanul és jól kombinál, mégis, a nem korának megfelelő feladatokkal egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Nem értette. Ha valahol volt akcióban nagyobbaknak való foglalkoztató, szoktam venni azt is, hogy majd később jó lesz, de ő persze mindig neki akart állni annak is. Ő is megtanulta egy idő után, hogy van, ami egyszerűen nem neki való.
Azt hiszem, ugyanígy nem tudnék vele sikereket elérni pl. a sakkban, fociban, teniszben... mert nem érdekli, mert nem érett rá, stb.
Ami meg megy, csináljuk, úszik, tornázik, táncol és majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Most megy iskolába, ott is lesznek lehetőségek, és a tanulás során kiderül az is, mihez van tehetsége, melyik tantárgyat fogja különösen szeretni vagy nem szeretni.
Én egyáltalán nem hiszem azt, hogy bármiről is lemaradtunk volna.
Sziasztok!
Én csak a tapasztalatomat tudom leírni. Szerintem egy nagyközépsős gyereket érdemes tanítgatni, főleg az idegen nyelvre. Ebben a korban sokkal fogékonyabbak és ügyesebbek. A fiam most volt 2.oszt, de sokkal kevesebb tud angolul, mint a lányom aki most lesz 1.oszt. De írni, olvasni nem tud. A fiamat nem is érdekelte annyira, mint a lányomat, pedig mindketten játékosan tanultak.
Feladatlapok valóban kellenek a gyerekeknek. Már amelyik igényli. 4 éves korától én is vettem neki mindig játékos feladatos füzeteket. Valóban, egyszer valaki megmutatja nekik, maguktól nem találják ki. Nálunk az egész úgy kezdődött, hogy szoktam neki venni a Micimackós újságot, és abban a mesék mellett vannak feladatok, és amelyiket meg tudta csinálni, nagyon lelkesen többször is megismételte. Akkor kezdtem el foglalkoztató füzeteket venni.
De arra mindig figyeltem, hogy a korának megfelelőt adja elé, és mindig csak akkor csinálta, ha ő kérte, ha kedve volt hozzá. Így végülis ez is egy játék volt neki, de 4-5 évesen iskolaelőkészítős feladatokat csináltatni a gyerekkel elég durva...
Én egy gyermekemmel sem foglalkoztam "előkészítői" szinten. egyik sem tudott sem olvasni sem írni amikor iskolába mentek. És mindez "hátrányok" ellenére nagyon jól tanulnak és nagyon jó sportolók is. A kiindulási tanulási idő manapság már minimum 16-18 év, miért kell még tetézni ezt kisgyerekkori extra elfoglaltságokkal, egyszerűen nem értem!
De azzal viszont nem értek eggyet, hogy a tanulás az kedv kérdése kell hogy legyen. Hány embernek (gyereknek)van kedve 12 évesen egy jó focimeccs, film, könyv, stb. helyett tanulni?? Tanulni kell mert a jelenlegi világben nélkülözhetetlen és nem mert kedve van hozzá a gyerekemnek.
A zseniképzésről jut eszembe: az egyik legjobb és legkedvesebb barátnőm a lányával előkészítős feladatokat csináltat( melyik a több, keevsebb, egyenlő, és már a betűket tanítja neki). Azt mondja szereti csinálni. Én pedig mondtam neki, hogy gondolom nem a kislány találta ki, valaki megmutatta neki.
A kislány tesója 5 éves és már őt is készíti fel a sulira, pedig 7 évesen fog menni. No de a kislány még nincs 4 éves!!!
Szerintem neki még bőven játszania kéne, illetve pontosítok: CSAK AZT!!
Szerintem sem szabad túl korán elkezdeni a "zseniképzést". Honnan is tudhatnánk, mihez van tehetsége egy pár éves gyereknek? Mi kitaláljuk neki? És ha kedve nincs hozzá, ha tehetsége van is? Azzal szinte börtönbe zárjuk.
Az én lányom már 6 és fél éves, és nagyon sok terve van a jövőre nézve, miket szeretne megtanulni. De még mindig nem biztos, hogy bármilyekhez van-e igazán tehetsége. És az évek alatt is bármikor jöhet valami új dolog, amit megismerve a gyerekek elmélyülnek a témában és kiderül a tehetségük, kedvük a dologhoz.
Szerintem nekik maguknak kell megtalálni, kialakítani azt, amivel foglalkozni akarnak, nekünk pedig támogatni őket, illetve a körülményeket megteremteni, hogy megtehessék azt.
Azzal kapcsolatban, hogy a gyermek milyen nemű legyen, általában sokkal kisebb erejű elvárás van a szülők és a társadalom részéről, mint hogy a gyermek legyen okos, szép és talpraesett. Természetesen minden szülő számára a saját gyermeke a legügyesebb és legintelligensebb, de ennek ellenére gyakran találkozni olyan ki nem mondott versengéssel, melyben szüleik saját gyermeküket, más szülők gyermekéhez mérik. Különösen igaz ez a kisgyermekekre, akiknél a fejlődés, a tanulás nagyon gyors, és emiatt markánsan van jelen.
Sokan hírdetik, a tanulást nem lehet elég korán kezdeni.
Valóban minél kisebb korban érdemes elkezdeni a "zseniképzést"?
Mennyire dönti el egy gyerek sorsát, ha a szülei már kezdettől fogva konkrét elvárásokat támasztanak vele szemben(kövesse a családi tradíciót)?
Mekkora a szülő felelőssége, szerepe?