Szerintetek rossz anya vagyok amiért néha-néha lapasszolom a gyereket 1-1 órára? (beszélgetés)

Egyértelmű, hogy NEM..Az ellenkezője lenne hibás felfogás..én már csak tudom:) A húgom kisfia 5 éves...de ez alatt az 5 év alatt senkire nem "merte" rábízni Őt..ez nekem nagyon fáj, mert az én gyerekeimet mindig elengedtem hozzá, és szoros is a kapcsolatuk..ezt én nem tudtam kialakítani az Ő fiával, sajnos..

Igaz, 33 évesen szült..talán ez lehet az oka..

De szerintem ezzel a kicsinek is árt, mert nem fog tudni beilleszkedni később a nagybetűs életbe...korlátozva van a kapcsolatok kialakításában..

Hát hogyne, baromi rossz!

De akkor én már rég a börtönben ülnék gyerekkínzásért.

Soha nem felejtem el azt, amikor első kb. 2 hetes volt. Az öcsémnek valamit el kellett volna vinnie valahova a közelbe, de busszal. Akkorát ugrottam, hogy én elviszem, és csodálatos érzés volt "kishasú emberként" állni a buszon egyedül!

Aztán amikor 4 hós volt, már sajna nem szopizott, elmentem egy 4 napos táborba. Ez olyan erdőben lakós, falut nem látós dolog nagycsaládosokkal és gyerekeikkel. Persze féltem egy kicsit, hogy ez talán túl durva, ilyen kicsinek otthagyni. De nem lett semmi, bukfencezett egyet örömében, amikor megint meglátott, én meg hónapokra energiát merítettem ebből a programból, és a lelkemet is helyretették azok, akiket 4-5 gyerek várt otthon...

A lányom meg nagyon összenőtt anyósommal, akire egyébként nagyon hasonlít (két boszorkány), és most, hogy anyósom egyedül maradt, szinte támasza a kislány, alig várja, hogy mehessen.

Egyáltalán nem! Van aki szerencsés helyzetben van mert ezt megteheti, aki sajnos nincs, az pedig szeretne ilyen helyzetben lenni.

Nekem 2,5 és 4 évesek a gyerkők, nyáron simán elvannak a nagyszülőknél, van hogy még telefonon se akarnak beszélni velünk.

Mindenki másképp csinálja és persze gyerekfüggő is a dolog!

Dehogy vagy rossz.

Én mit meg nem adnék, ha néha sikerülne valakinek lepasszintani, legalább csak egy órácskára. De anyósomék még csak egy fél órát sem hajlandók elleni velük, mindjárt telefonálnak, amint a gyerek kicsit elkezd sírni. tehát inkább már nem megyünk sehova, de igencsak rosszul esik. :-(

De a férjemtől kaptam szülinapomra egy wellnes hétvégét Mosonmagyaróvárra november 6-7, tehát most még dadát kellene keresni, de már előre félek..szorítsatok..még sosem voltunk kettesben sehol..

Igen, tudnék mesélni a lányomról. :)

De az is biztos, hogy a gyerek személyisége is kell hozzá. Biztosan van olyan, akivel nehezebb ezt megcsinálni.

Most nem hagy nyugodni ez a téma :)

Ha már az a kérdés ki a rossz anya, hát gondoljon magára. Hogy mit tesz szeretett gyermekével. Nem állhat majd mindig mellette és akkor mi lesz a gyerekkel? Nem az a dolga, hogy őrködjön, hogy nehogy elessen a gyerek, hanem az, hogy megtanítsa hogy kell egyedül felállni! Akkor készíti fel az életre. Így nevel magának egy anyámasszonykatonáját, aki anyuci nélkül nem tud majd mit kezdeni magával? Láttunk már ilyet felnőttben nem egyet. Legdurvább az egyke fiú ebből a fajtából. ááááááááááááá

igen, jó, ha az embernek van segítsége...aranyat ér. de pl nálunk a szüleimnek eszükbe sem jut, hogy maguktól vigyázzanak az unokájukra, csak akkor, ha megkérem őket, így csak akkor teszem ezt, ha nagyon muszáj, de magam miatt soha nem kértem még, hogy vigyázzanak a gyerkőcökre..

de most végre lett egy lány, aki időnként vigyáz a nagyra(elviszi játszótérre), hát álom...hogy végre van egy kis "szabadidőm", igaz a 2,5hónapos itt van, de már ez is jó..kár, hogy ez nem jutott előbb eszembe a nagyoknál, mindenkinek ajánlom, aki csak teheti, kell az a kis szabad idő a gyerektől, utána mi is sokkal jobban feltöltődve tudunk velük lenni(nem csak idegbajosan:)