Kismamik! Ket honapos kismama vagyok es aggaszt, hogy mas gyereket egyaltalan nem tartom aranyosnak :/ nalatok ez hogy volt? (beszélgetős fórum)

Én sem tudtam soha mit kezdeni más gyerekével, főleg mielőtt megszülettek a fiúk. Viszont most sem tudok velük babázgatni, imádom az én gyerekeim, sőt ahhoz képest, hogy sokan azt mondták nem való nekem gyerek, most másképp látják.

A férjem sem volt oda soha más gyerekéért, a sajátjaival el van, és nála is azt mondják hogy ritka jó apa lett, és ezt a fiúk is így gondolják.

Tehát attól ne félj, hogy rossz anya leszel.

Lehet, hogy nem is aranyosak:)

A sajátodat biztos, hogy a legtökéletesebb teremtménynek fogod tartani:)

Ismerek olyat szintén érzett hasonlóan.

Más gyereke nem mozgatott meg benne semmit, persze aranyosnak találta meg ilyesmi, de azon kívül semmi.

Félt, hogy nem lesz jó anya. Nos, nem így lett.

Viszont a mai napig sem mozdul meg benne semmi, idegen gyerekkel kapcsolatban.

(Természetesen segít pl. baj esetén, vagy ilyesmi, de csak úgy mintha bárki másról, pl. felnőttről volna szó.)

Úgyhogy: no para! :)

En mar nagyon akartam ezt a picit, de nem

hittem, hogy a vegen igy jon ossze... pont akkor, amikor vege a kapcsolatomnak.... egy evig meg a labam is felpakoltam a falra szex utan hatha osszejon es nem

jott.... erre egy utolso egyuttletbol hipp hopp berugta az ajtot.... ezert nem

gondoltam arra, hogy elvetetem, mert annyira jonni akart, hogy ez nem lehet veletlen. Egyebkent szerintem te is jo anya leszel! Pont azert, mert eleg nagyszaju es talpraesett vagy szerintem:))))

Szia!Nos,kicsit talán magamra ismertem az írásodból,én is ilyen cipőben járok.A párommal együtt várjuk a Babót (most vagyok 29 hetes),de nem terveztük,sőt,úgy volt,hogy nem lehet gyerekem.A kapcsolatunk elején letisztáztuk,hogy egyikünk sem akar gyereket,csak mi leszünk-egyikünk sem bírja a gyerekeket sehogy sem elviselni.Mi nem voltunk sosem az az átlag ember,aki elkezd gügyögni,ha meglát egy babát,sőt.....És anyagilag sem akartuk bevállalni,teljesen ideális volt a helyzetünk,hogy ketten voltunk.Aztán teherbe estem,és először nem is akartuk megtartani,de kb. 1 nap alatt meggondoltuk-hisz oka van,hogy sikerült és jönni akar!

Most ott tartunk,hogy én rettegek,állandóan feszkózok és félek,már olykor rémálmaim is vannak,mert egyszerűen elképzelhetetlen,hogy anya leszek....És a legnagyobb félelem nekem is az,hogy hogyan legyek jó anya?????Hogyan fogok egy életről gondoskodni?

Non-stop ezen kattogok,de most az utóbbi pár napban próbálom az agyam átállítani arra,hogy ne előre féljek,mindig az adott pillanatban oldjam meg a dolgokat,és próbáljak a lehető legtermészetesebben viselkedni/helyzeteket megoldani.

Nem akartam egy életre felelősséget vállalni,és nekem is minden percem küzdelem,de hiszem,hogy valami úgyis lesz.Nálamnál sokkal pancserabb emberek is megoldották,úgyhogy valahogy majd csak lesz:)

De ne aggódj,szerintem az élet megold mindent!

Hát ez kérlek az ösztönök miatt van :) Én is így voltam vele, utána is olvasgattam a dolognak, és valahol azt olvastam, hogy az emberben is él az az állati ösztön, hogy a saját génjeit akarja tovább vinni, azt támogatja stb. Így ha egy másik génállományú gyerek ellenszenvet vált ki belőle, az az állati ösztön miatt van. Nem hiába ölik meg a majmok is 1-1 fajtársuk kölykét...

Ki mennyire hisz ezekben, szerintem reális. Én csak a nagyon közeli ismerősök nagyon kicsi babáiért vagyok oda, a többi gyereket nehezen viselem el :(

Szia!

Én csak azt tudom írni, hogy engem sem hozott lázba egy gyerek sem a terhesség alatt. Sőt, előtte sem érdekeltek. Soha nem is fogtam meg szívesen más gyerekét. Na de a SAJÁT gyerek az egészen más. Úgy fogod imádni mint még soha senkit. Ilyesmitől ne tarts! Ösztönösen jó anya leszel, pláne ha egy ideig egyszemélyben kell ellátnod a szülői feladatokat. A szülők pedig át fognak értékelődni a szemedben. Nekem a legjobb társaim lettek...=)

Ehhhhh, ne problémázz! ;) élj a mának, éld meg amid van, örülj, találj valami csilingelő elfoglaltságot. Semmi gáz.

Én egyedül neveltem fel a gyerekemet, nagyon kedves kis kölök volt, és szívesen beszél, mesél a gyerek koráról, boldog volt! :) Nincs ezzel semmi baj.

Baj akkor van, mikor az ember elkezd pörögni, hogy ami jó, az tényleg jó-e, mert minden jóban is van ám valami rossz, és rá lehet gyúrni alaposan!

Pont azok szoktak félni attól, hogy jó anyák lesznek-e, akik kiváló anyukák lesznek a végén. :) Ha már félsz attól, hogy tényleg jól fogod-e csinálni, pontosan ez jelent nagyon jót, és ezért fogod nagyszerűen csinálni. :)

A félelem természetes, és hidd el, imádni fogod a gyermekedet.

Lehet most érzékenyebb vagy nyilván, mivel a Párod is egyedül hagyott. Viszont az legalább jó, hogy támogat. A családod nyilván azért is van, hogy melletted legyenek. A helyzethez mérten szerencsés vagy, hogy a családod ott van, igen is élni kell a segítségükkel, főleg egy ilyen helyzetben.

Így tudod megteremteni a legegészségesebb körülményeket a babádnak a helyzetet tekintve. Aztán persze ki tudja, hogy egyedül leszel-e sokáig? :) Lehet ott áll a kanyarban életed Párja, aki melletted lesz és neveli veled a csöppséget. :)