Szerettünk elvesztése..Ki hogy dolgozta fel szerette elvesztését? (beszélgetés)
Nekem édesapám halt meg, négy évvel ezelőtt.
Mikor megtudtam, két napig teljesen magam alatt voltam. Kerestem a miérteket, válaszokat, gyűlöltem a helyzetet, hogy nem tudtam változtatni rajta. Harmadnap iskolába mentem, mert otthon a síráson és alváson kívül nem csináltam egyebet. Az a nap egy teljesen új élet kezdete volt a számomra. Nem akartam hallani a témáról, két barátnőmön kívül senkinek nem meséltem el, de velük sem beszéltem többet erről. Egyszerűen nem tudtam, nem akartam elfogadni, így elnyomtam magamban minden emléket és érzést ezzel kapcsolatban. Ez így ment, majdnem egy évig. Aztán szépen lassan fel-fel jött szóba és nehezen, de tudtam reagálni a vele kapcsolatos kérdésekre, emlékekre. De fájt, nagyon fájt. Végül elértem oda, hogy kiadtam magamból az összes dühöm, mérgem, fájdalmam, hiányérzetem. Csak beszéltem róla, hogy milyen volt, hogy mi bánt, mindenről... egy pár hétig ment ez így, egyre ritkábban hoztam fel, ritkábban került szóba. Akkor azt gondoltam az idő nem fog segíteni sosem. Tévedtem. Négy év telt el a halála óta, de már sikerült talpra állnom és folytatnom az életem. Soha nem fogom elfogadni, hogy meghalt, viszont elkellett fogadnom, hogy nincs velem és nem tudok semmit tenni annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Renegetg emlékem van róla, imádom mái napig, hiányzik, de már nem része a mindennapjaimnak és hozzá szoktam ehhez a tudathoz. Van, hogy eszembe jut, igen, akad, hogy sírok, ha épp nagyon hiányzik az ölelése, de másnap új nap kezdődik és folytatom az életem nélküle.
Nehéz nélküle, rossz, fáj, hogy nincs velem, és tudom, hogy életem utolsó percéig így lesz. Viszont megkellett tanulnom élni nélküle, mert az élet nem állt meg, hanem folytatódott tovább. És tudom, hogy ő is azt szeretné, ha élnék, boldog lennék és biztos vagyok benne, hogy fenntről vigyáz rám.
Ez a fórum címe:
Hogyan kezeljük a szeretteink halálát? Segitsetek!
Nem tudom nem néztem...
A tegnap előtt volt a szülinapom ma a névnapom, erre jön ez a rossz hír....nem tudok mit kezdjek magammal tök üresnek érzem a lelkem...
Őszinte részvétem!
De, azt hiszem, hogy már van ilyen témájú fórum.
Édesanyám párja meghalt hosszú betegség után....azt hittem nem fog váratlanul érni, de mégis szomorú vagyok.
Pedig tudom ez megváltás a számára...de mégis rám tört a sírás...anyukámat is nekem kell vigasztalnom....
Aki volt már ilyen helyzetben kérem írjon...miért fáj?