Szenvedélyben foganjon a gyermek? (beszélgetés)

Elég érdekes, amit írsz.

Miért vagy a férjeddel, ha szerelmes leszel más férfiakba? A férjedbe nem vagy szerelmes? Na és hány éves is vagy? És milyen gyakran leszel szerelmes? A fiatal lánykák szoktak hetente másba szerelmesek lenni, így nekem fura, ha felnőtt nő ilyenről számol be, mert ez azt mutatja, hogy a férjébe nem is szerelmes, de akkor miért van vele?

Gyerekre pedig akkor kell vágyni, ha úgy érzed, hogy akármilyen körülmények között fel tudod nevelni.

Mi a későbbi férjemmel az első együttlétünktől fogva úgy voltunk vele, ha jönni akar az apróság, szeretettel fogadjuk, ami két hónappal a megismerkedésünk után volt. Sajnos, csak angyalkáink vannak, de több, mint 5 éve vagyunk egy pár, tehát a mienkbe jöhetett volna, mert talán a szenvedély kevésbé lángol, de a szeretet legalább olyan erős.

Szerintem a szenvedély fontos és, amint a te estedből is látszik, könnyedén felülírja az észérveket. Viszont, ha a kedveseden, magadon és párodon kívül a jövendőbeli gyermekedet is szereted, akkor tartozol neki annyival, hogy egy tiszta helyzetre hozod a világra, főleg mivel még a tervezési státuszban vagy.

Most akkor rosszul értem, hogy van egy férjed, és egy másik férfiba vagy szerelmes (szeretőd is talán) és tőle akarsz gyereket?

Semmi rosszindulat nincs bennem, de szerintem amíg nem rendezed el a dolgaidat, ne akarj egyiktől sem. Senkinek sem lesz jó.

Vagy csak elméleti a felvetés?

A kérdésedre válaszolva pedig: nem a szenvedély a lényeg, hanem a stabil párkapcsolat (szenvedéllyel vagy anélkül, ki hogy szereti :) )

uhh..

és ha jön majd egy újabb "érzelem" miután a baba is meg van?

Csak mert mikor én eddig jutottam, belépett az a bizonyos harmadik a képbe és most tőle vágyom babára :((( Nem értem az egészet... ezek az ösztönök?!

Az eszemmel pedig tudom, hogy egy babának kiegyensúlyozott családra van szüksége, ezért persze a férjemtől lenne ideális, de valahogy a testem a másikra vágyik.

Várok, amíg elmúlik ez a hülye szerelem...csak akkor fogok bele a férjemmel, ha érzelmileg helyrebillentem.

Az első mondatodból arra merek következtetni, hogy ez a vágy már többször, több férfival kapcsolatban felmerült benned...

Szerintem a legfontosabb, hogy legyen stabil a kapcsolat, és hogy mindkét fél őszintén akarja azt a gyereket (ne csak a másik kedvéért). A többi már jön magától...

Én mindig akkor vágyok gyermekre, mikor full szerelmes vagyok, amikor szenvedéllyel szeretkezem egy férfival. Minthogyha a gyermek utáni sóvárgás ezzel egyenlő lenne.

Rengetegen írjátok, hogy pár év után elmúlik a szerelem, a vágyak alább hagynak...

Ti mikor, milyen helyzetben döntöttetek úgy, éreztétek úgy, hogy gyermeket akartok?

Úgy értem, lecsillapodtak a hormonok, a párotokat ismeritek jó és rossz tulajdonságaival együtt - és ha a körülmények is kedvezőek, jöhet a baba?