Szegény testem
Nem emlékszem, hogy hívtalak volna. Hogy akartam, hogy bepofátlankodj az életembe és tönkretegyél. Hogy tönkretegyél engem, hogy tönkretedd a testem, hogy tönkretedd a férjem, a szüleim, a testvéreim, a barátaim.
Miért jöttél? Ki hívott? Vágyik egyáltalán valaki arra, hogy nála legyél? Hogy a testében legyél? Hogy kinőj belőle? Miért létezel? Mi értelme annak, hogy vagy? Olyan vagy, mint a gyom. Pusztítasz mindent el magad körül, még ha gyökerestül eltávolítanak akkor is. Hagyj el engem kérlek, hagyj el végleg! Ne gyere vissza soha!
Szegény testem
7,5 liter. Ennyi méreg csöpög belém kéthetente. Szegény testem sajog. Fáj neki a hideg. Nem fázik, FÁJ. Csupa-csupa nagybetűvel. Küzd az összeomlás ellen. Eddig sikeresen. Csak maradjon is így.
Annyi mindent odaadnék azért, ha teljesen egészséges lehetnék. Odaadnék mindent, amit eddig fontosnak hittem, és nem az. Odaadnék mindent, ezért a tudatért, amim most van, és ha visszamehetnék egy évvel ezelőttre, amikor minden elkezdődött, akkor ordítanék, hisztiznék, amíg nem visznek el CT-re.
Szegény megkínzott testem....
Nem nyugodnék bele abba, hogy vesemedence gyulladás és VÉRSZEGÉNYSÉG. Nem nyugodnék bele abba, hogy kismedencei gyulladás és VÉRSZEGÉNYSÉG. Nem nyugodnék bele abba, hogy három-négyhetente járom az orvosokat, szinte már zaklatom őket, és újabb és újabb pirulákat írnak, de nem küldenek el MRI-re vagy CT-re.
Szegény, sovány, összeaszott testem....
Kiálló csontok a csuklómon és a bokámon, a lábfejemen, a térdkalácsomon. Fájó, megkínzott csontok a hátamon, amiknek fáj a lepedő gyűröttsége. Kiálló csontok és beesett, félelemmel teli szemek az arcomon.
Szegény, beteg testem... és szegény kétségbeesett lelkem.
Amikor egy éjszakán át imádkoztam az Úrhoz, hogy Istenem, kérlek, ne hagyj el engem, Istenem, kérlek adj elég erőt, hogy elviseljem, amit rám mértél és ami még rám vár! Amikor nem tudtam tükörbe nézni, mert undorodtam saját magamtól, undorodtam a látványtól, ami a tükörben fogadott. 47 kiló, kiálló bordák, műtéttől feldagadt, hatalmas has.
Amikor senki sem mondta el nekem azt, hogy hogyan közöljem a szeretteimmel a diagnózist, mert ezt bizony egyik egyetemen sem tanítják. Amikor minden egyes nap, minden pillanatában ez jár az eszemben. Amikor ezzel álmodok. Amikor zuhanyzok és hozzáér a kezem a heghez. Amikor folyamatosan kék-zöld mindkét combom a véralvadásgátló injekcióktól.
Szegény, megkínzott lelkem... Szegény lelkem.
Kép:pixabay.com
Írta: b4b1d52444, 2017. április 18. 14:19
Fórumozz a témáról: Szegény testem fórum (eddig 746 hozzászólás)