Sosem leszek szerelmes? (beszélgetés)

Jó tanácsot nem tudok.

Esetleg annyit, hogy bár sose lettem volna szerelmes.

És hogy alakul ki?

Az elején csak tetszik, egyre többet vagytok együtt és? Mit érzel, mikor kialakul? Neked akkor jön a rózsaszín köd és előtte (abban a pár hónapban) nem volt?

[link]

Érdekes...

És hogy van ez? Ha 30-35 évesen sem leszek az, akkor keressek olyat, aki úgymond a legjobb választás lenne? És hazudjak neki, hogy szeretem? Mert szeretnék családot...

És olyan létezik, hogy több hónap után alakul ki esetleg?

Az sem igazi szerelem, ha valaki bárkibe "beleszeret" két perc után.

De amikor többes számban beszél, amikor megáll az idő, amikor meglátja a kedvesét, és amíg oda nem érnek egymáshoz, még a külvilág hangjai is megszűnnek, és ha még 40 év elteltével is emlékszik a közös pillanatokra, az, úgy tudom, igazi szerelem. ☺

Erre aligha van magyarázat.

Egyik kedvencem az a régi görög állítás, miszerint a szerelem egy fertőzés, amely a szemen át terjed.

Hormonok játéka, az pedig más dolgokban is egyéni, egyedi.

Hát ezt nem jó olvasni. :D

De én nem is értem, hogy hogyan lehet valaki nagyon szerelmes, kevés idő után is például. Más pedig miért nem?

Van aki sose lesz igazán szerelmes, de még nem hiszem, hogy el kéne ezt így könyvelned. Van még csomó időd.:)

Van aki nem képes mindenki fű-fába beleszeretni, csak ha jön valaki olyan, ami lehet nem is nagy gond.

De sok kapsolat működik úgy is, hogy sose volt hatalmas szerelem.

Nem lesz mindenki szerelmes.

Hálistennek ez nem is kötelező.

Ha "ésszel" működőképes az adott kapcsolat, és megvan a kölcsönös szimpátia, egymás tisztelése, megbecsülése, akkor nincs semmi baj.

Sziasztok!

Érdekelne a véleményetek, tapasztalatotok esetleg a témával kapcsolatban...

Nem tudom már milyen vagyok. :D Simán elsírom magam egy zenén, filmen, de még egy reklámon is, ha olyan... mégsem érzem magam érzelmes típusnak. Az életben például nem hat meg, ha valaki (nem ismerős) meghal, például egy falubeli vagy baleset, ilyesmi... az sem érdekel, ha a munkatársamnak az unokái betegek például, néha már rosszul is érzem magam emiatt.

Az eddigi kapcsolataim mindig jól indultak, érdekelt a fiú, de ez hamar elmúlik. Nem tudok könnyen megnyílni, sőt! Nagyon nehéz, barátoknak is 1-2 év, amire kezdek bízni bennük és komolyabb dolgokat is elmondok, sajnos ilyen vagyok. Nem volt még hosszú kapcsolatom, talán éppen emiatt. Mindig én vetettem véget nekik és sosem éreztem magam közel senkihez, nem tudom, miért. :( Most van egy fiú... nagyon tervezgetős, már majdnem szerelmes (2 hete ismerem) és igen, érdekel, de komolyabb érzelem nincs és attól félek, nem is lesz. Nem akarom húzni sem az idejét, ő nagyon család centrikus egyébként és az elején elmondta, hogy csak hosszútávban gondolkodik, ha úgy érzem, hogy nem alakulna ki részemről semmi, szóljak neki... de nem tudom. :( Fogalmam sincs, milyen szerelmesnek lenni, megbízni valakiben... 23 éves vagyok. Valakinek valami jó tanács? :)