Sok éves barátság, vagy mégsem? (beszélgetés)
Szia. Szerintem ha igazi barátnőd lett volna, megérti a döntésed, és nem az lett volna fontos számára,hogy vacsorázhasson veletek hanem hogy boldog vagy. Melletted kellett volna állnia akárhogy is döntesz. Az ember ne másoknak felejen meg. Hanem úgy élje az életét ahogy neki jó,akik szeretik azok meg elfogadják. Lehet azóta már megkeresett a volt barátnőd,és meg is bánta. Ha a szíved mélyén szereted,akkor ezt kívánom. Mondjuk én a helyedben biztosan nem keresném. Ahogy olvastam,kerested te eleget előtte. Ne rágodj ezen.
Fura, hogy sokan írnak itt félreértésekről, meg 3. személy általi kavarásokról olyan megjegyzéssel, hogy annyi év barátság után a másik igazán rákérdezhetett volna náluk. Csak azt nem értem, hogy ha valakinek ez "fáj", igazságtalannak érzi, stb, neki nem volt annyira fontos az a barátság, hogy tisztázza?? Annyira akkor biztos nem, mint a sértett önérzet meg a duzzogás...
Egyszer olvastam: a barátság olyan mint egy virág: ha nem öntözik, elhervad.
Én is megtapasztaltam: első koszorúslányom volt az egyik legjobb barátnőm. Azt hittem velem örül, sír tovább, házasságkötésem után, de sajnos elsodródtunk egymás mellől. Én többször kerestem, próbáltam a kapcsolatot fenntartani, de valami miatt ő ezt nem igényli...
Visszatérve a mondáshoz: hol van az előírva, hogy mindig csak az egyik barát öntözzön???
Éld az életed, örülj a boldogságodnak és ezt a "barátságot" felejtsd el....Én 7 éves korom óta voltam elválaszthatatlan egy barátnőmtől érettségiig, végig egy padban ültünk. Egymás esküvőjén is jelen voltunk, nem volt semmi probléma,bár ritkán találkoztunk.Aztán egy idő után nem kereste a kapcsolatot, nem válaszolt...mástól tudtam meg, hogy ő azt hiszi én a nővéréről rosszat mondtam valakinek és ő persze elhitte! Rendben, védje a testvérét, de egy rákérdezést megért volna! Persze a számra sem vettem a nővérét, de a történet több éves, azóta sem keresett, én meg már nem fogom...
Sajnos én is szembesültem hasonló dologgal, úgy gondolom, az irígység nagyon is közrejátszik az emberek életében, és ez a dolog tesz tönkre sok kapcsolatot. Én például a legjobb barátnője voltam mindaddig egy lánynak, amíg vacak kapcsolatban éltem, és láttam őt rendesen boldogulni... mihelyst kiléptem a kapcsolatból, és már boldog kapcsolatban élek, még az ismerősei közül is letörölt, mert látja, hogy boldog vagyok. Hát kösz az ilyen barátságot. Bár lenne valaki, akinek bármit elmondhatok, bármit megbeszélhetnék vele... ami kölcsönös baráti viszony lehetne. Á, kezdek kételkedni abban, hogy létezik ilyen barátság. :(
Ha ez megvigasztal, én kicsit fordítva jártam így. Volt egy barátnőm. Neki egyedül én voltam. Bevittem más társaságokba. összejöttünk 2 fiúval, bár ott is az én párom barátjának nevezte a másikat, a másik kijelentette, hogy ő mindennek nevezné, csak barátjának nem. Mi szétmentünk, ők összeházasodtak. Az esküvői meghívóját úgy adta át, hogy nekem kellett felmennem érte.... Közben, folyamatosan informálták az exem, hogy mi van velem. Aztán jött az esküvő, ahová nem tudtam elmenni, mert éppen másik városban voltam. De küldtem táviratot, ajándékot. Majd betudta annak, hogy én azért nem megyek, mert meghívták az exem. Aztán nem beszélt velem. Az összes "barátnőjét", akiket meghívott az esküvőre, rajtam keresztül ismerte meg, ellenem fordította, hogy már köszönésre sem méltattak. Megjegyzem az egyiket utálta, most a legjobb barátnője, a másikkal meg akarta tiltani nekem, hogy találkozzak, ezután őt hanyagoltam, ez a lány békített ki minket, és ennek ellenére ő is ellenem fordult. Most eljátszották, hogy vegyük fel újra a kapcsolatot, de tudat alatt érezhettem valamit, mert egyszerűen nem tudtam a társaságukban jól érezni magam. Babát vár, aminek én őszintén örültem, de konkrétan kimondta, hogy ő nem is akarja, csak a férje. Majd ismét visszajött, hogy amiket a találkozásunkkor beszéltünk, továbbadták valakinek, aki a családom elé nem mer kerülni, de a hírekre kíváncsi. Számomra itt vált világossá, hogy ez már sosem lesz olyan, mint volt, és nincs is szükségem arra, hogy ezen stresszeljek. Az pedig, hogy egy barátnő úgy gondolja, hogy közelebb áll, mint a testvér és a szülő.... Talán kissé magába kéne szállnia. És abban is igazad van, hogy ez teljes mértékig megalázó!!! Felejtsd el!
de akkor tényleg nem értelek, ezt a fórumot sem :) már régóta, legalább egy éve nem vagytok igazán jóban, már az esküvő előtt sem mentél hozzá, de meghívtad mégis, udvariasságból vagy akármiből. így sült el, nem csodálkozhatsz nagyon az előzmények ismeretében. biztos zavart vagy bántott, de hát nem először. nem érdemes akkora jelentőséget tulajdonítani ennek, hiszen nincs szerepe a mindennapi életedben :)
Amikor megtudtam ,hogy kibeszélt,az volt a végső,utána már nem kerestem,ezt talán írtam is. :) Ez esküvő után volt. Akkor még egyszer próbáltam vele beszélni. De most elértem arra a szintre,hogy ha keresne sem hiszem,hogy beszélnék vele. Nem ám megharagszol,amiért azt irtam,hogy kötekedsz. :) Egyébként amióta itt tőbben felnyitották a szemem,vagy talán én is magambak,azóta nyugodtabb vagyok ez miatt. Igaza volt a családomnak,csak nem vettem észre. Nekem a férjem sosem szólt bele a döntésembe,de a véleményét elmondta. Anyukám már évek óta óvott,hogy vigyázzak. Úgyhogy köszönöm a negatív,és a pozitív hozzászólásokat is. :)
Ne haragudj,de egyáltalán nem Színezem ki,ez a valóság. Csak sajnos későn jöttem rá. Nekem is vannak hibáim,mint mindenkinek. Biztos vagyok benne,hogy én sem voltam tökéletes. De nem értem miért ne a valóságot írnám le. Biztos vagyok benne,ő is tudna hibákat írni rólam. De nem gondoltam,hogy azzal,ha az iagazságot leírom,még engem kérdőjeleznek meg. De arra jó volt,hogy leírtam,hogy így mégjobban kinyiljon a csipám. Hát,hogy nyomulós vagyok e???? Ha erre írnék egy példát ismét,abba is csak belekötnél....:))) úgyhogy inkább hagyjuk is.
hát azért én erre azt mondanám, meghallgatnám a másik felet a történésekről :) mert ha valaki valóban ezt mondaná, hogy jólesik neki kipletykálnia a hátam mögött, azt biztosan nem nevezném barátnőmnek, nem mászkálnék ki hozzá, és nem hívnám meg az esküvőmre :) vagy te akarsz mindenképpen a barátja lenni, miközben neki valószínűleg terhes a nyomulásod, vagy sértettségedben kiszínezed kicsit a dolgokat, hogy gonosznak tűnjön :) mert normális hozzáállással ilyen nőcit az ember nem is nevezne barátjának és nem menne ki hozzá, mert minek
Bocs, lehet, hogy kicsit gorombán írtam, nem volt szándékomban. De nagyon felhúztam magam ezen a nőn, és azon is, hogy többen még mindig ott tartanak a hozzászólók közül, hogy miért nem hívtad meg, ha annyira akarta... Ha ennyien támogatják az ilyen viselkedést, akkor nem csodálom, hogy van is, aki így viselkedik. Ha ez nem lenne elfogadott, és minden ilyet rögtön kihajítanának, ha hisztizni kezd, pláne egy esküvőn, szerintem nagyot javulna a viselkedés színvonala.
Ezt és a 62. hozzászólásodat elolvasva már csak egy kérdésem van: minek tetted fel egyáltalán a fórumkérdést? Jó, ezt most költői kérdésnek szántam, persze, hogy feltehetted, de nekem ezután nem lenne kérdés, hogy az ilyen nem barátnő, hanem egy önző alak, aki nem tud a másikra tekintettel lenni, még egy ilyen pillanatban sem. Nem veszed észre, milyen tenyérbemászóan viselkedik, és lábtörlőnek használ téged? Szerintem örülj, ha végre lekopik. Aztán majd, ha babád lesz, azon fogja kicsapni a hisztit, miért a férjednek mondtad meg először, miért nem neki, és a szülésnél előbb van ott neki a helye, mint a férjednek... Ilyen barátnőre vágysz, hogy ennyire próbálsz futni utána?
Mi az, hogy ő megteheti? Milyen alapon???
Hát,abban igazad van,hogy felesleges a drámázás,és nem az a lényeg,ki mennyit adott,ezért nem bántottam sosem a döntéseiért,amíg ő bántott. De amikor egyoldalu már,mert ő nem keres,meg hazudik akkor szerintem már nincs miről beszélni vele. Én a végső után is kimentem még hozzá,de sajna akkor a végső döfés az volt,hogy megkérdeztem tőle miért beszélte ki a dolgokat,amiket azért mondtam el neki mert megbíztam benne,az volt a válasza:Mert ő megteheti,és mert neki jól esik a hátam mögött kibeszélni. Na puff. :( Na megyek mert reggel munka van,és hosszú nap lesz. Jó éjt. :)
szerintem meg felesleges a drámázás, ha jól érzed magad a társaságában, miért ne barátkozhatnátok? amúgy sem azon múlik, hogy ki mit tesz meg a másikért, és nem barátkozom vele, mert én többet adtam, mint kaptam
Sajnos én a végsőkig kapaszkodtam,s nem vettem észre a többiek hiába próbáltak rávezetni,hogy egyoldalú már a barátságunk. ..Ez csak az esküvő körül esett le,vagy nyitottam ki a szemem inkább. Olyan ember vagyok,aki nehezen enged közel magához embereket,de ha közel engedem,akkor nehezen zárom le. Sajna kettőnk közül én voltam mindig a lelkisebb,érzékenyebb.
Írtam márbegy hozzászólásban,hogy lehet ha nem így viselkedik az utóbbi egy évben akkor megbánom a döntésem. De az utóbbi egy évben sajnos csak akkor keresett,ha kellett valami neki.
de ha azért nem hívtad meg, mert az utóbbi időben nem is keresett, nem voltatok jóban, akkor most miért ez a nagy drámázás meg barátság siratása? már jó régen nincs is köztetek szorosabb kapcsolat, ha besértődött, besértődött, ennyi. valószínűleg ő is túléli, ha nem jópofiztok tovább
A cikket figyelmesen elolvastam.
Igen, a keresztelő előbb volt.
Te viszont ott voltál az ő esküvői vacsoráján.
Amúgy nem nekem kell bizonygatnod, magadban kell elrendezned a dolgot.
Nem mindenkinél van úgy egyébként, hogy a leges-leges-legeslegjobb barátnőnél fontosabb a család mindenáron. A családtagok között szerintem az egyetlen legeslegjobb barátnőnek és párjának helye lehet simán.
Olvasd el ifgyelmesen a cikket. A keresztelő előbb volt. :) Nekem mint írtam, a család fontosabb. És ha csak az alapon döntök, hogy ő is ott volt, akkor elég nagy lagzim lehetett volna, hisz a párom is és én is jópár esküvőn voltunk, és ha ezt nézzük, mindenkit visszahívhattunk volna
Akkor is meghívtad volna, ha ez a barátnő, már az utóbbi egy évben szinte nem keresett, csak ha kellett neki valami? És ha a családod sincs ott, eléjük helyezted volna? :) Mert én így nem tettem. Nekem a család lett volna az első. Utána pedig meghívtam volna, ha nagy esküvő van akkor, ha mondjuk nem azt érzem, hogy egyoldalú a barátság már csak. :) Végül is mindenki máshogy gondolja. :)Nekem akkor is a család lett volna az első. :)
Az esküvői vacsorára szerintem illett volna meghívnod, Te is ott voltál az ő esküvői vacsoráján.
Tényleg nem értem, ez pitiáner dolog volt.
Aztán utána már, ahogy ő sem hívott keresztszülőnek, Te sem kérnéd őt fel keresztszülőnek.
Én úgy gondolom,lehet,hogy rosszul,de az esküvő a jegyespárról szól.Mindenki csak mellékszereplő.Hozzá kel tennem én 2 x mentem férjhez és van gyakorlatom benne.*Zolcsika*-val értek egyet.Azt hitte,hogy majd róla szól a te napod is.Egy ÖNZŐ ember és ne sajnáld,hogy vége van.Légy nagyon BOLDOG ezt kívánom neked és minden amibe belefogsz sikerüljön.Vállvetve a férjeddel,minden akadályon sikeresen túlléptek.A SZERETET csodákra képes és ez így igaz.:)))
ha nem a pénz miatt volt annyira szák a vacsora akkor ezt a két főt meghívtam volna még. pont azért, hogy osztozzanak a teljes örömben.
ugyanakkor az ő hozzáállásuk is fura, hogy ilyen miatt szétmegy egy barátság...
:) Köszönöm. Amúgy én mindenkinek hasonló férjet és családot kívánok, mint az enyém. :)
szederfa: szerintem ez egyoldalú barátság volt. Sajnos ilyenből nekem is jutott. Ne sajnáld. Majd idővel rájön, hogy mit veszített. Te csak élj boldogan a férjeddel. Remélem a lombik program segít/segített.
Sziasztok. Köszönöm, hogy ennyien hozzászóltok a cikkemhez. Néha olyan érzésem van, sokan végig sem olvassák a cikket. Többen az anyagi oldalát említik. Kihangsúlyoznám ismét, nem anyagi okok miatt döntöttem így. Többen írtátok, ha felajánlotta hogy fizeti a vacsorát, akkor miért nem terveztem újra. Ti nem találnátok ezt megalázónak? Én úgy gondolom, elég megalázó volt, amikor felajánlotta. S valljuk be, ha újra tervezem, s elhívom őt és a férjét, akkor a párom legjobb barátját, és a a feleségét is illett volna. ez már +4 fő(és akkor mindegyikőnk barátjának van 2 gyermeke) De azt hiszem, a család az első, és akkor már eléjük helyeznék kettőnk részéről 6- nagyszülőt....soroljam még?
:)
ZZMM.a kérdésedre, miért utasítottam vissza egy kérést, és egy vágyat? Nekem elég furcsa lett volna, ha a családom nincs ott, a barátnő pedig igen, aki az utóbbi egy évben már szinte nem is keresett. És az én vágyam? amit számtalanszor mondtam neki, hogy annyira jó lenne, amikor hazajönnek, legalább pár percre összefutnánk.... vagy néha ő keresne engem? :) És ott van az, hogy valaki ha annyira csóró,(ismét:nem anyagi okok miatt ) akkor utána a barátaival külön ünnepelne. Megpróbáltuk. Meghívtúk őket utána vacsorára hozzánk, igaz pár hetére rá, mivel az esküvő után én a lombik és egy műtét miatt korházban kötöttem ki, de a vacsora napján közölték, hogy nem tudnak jönni, mert haldoklik a férjének a mamája. Hát mint megtudtam, a nagymama vidáman éldegélt, a barátnőmék meg itt voltak ismét a szüleinél.Ismét hazudott. Egyébként annak is hangot adott, hogy miért a testvérem volt a tanúm. (én sem voltam a tanúja neki). És azt is sérelmezte, miért egy testvér vezette az esküvőkor az autót, miért nem az ő férje. És sajnos az a kijelentése, hogy,,Ha a családod nincs is ott, nekem ott a helyem" nekem nem evidens. Magam sem tudom, ha mondjuk nem ezt a cirkuszt csinálja, hanem mellettem áll, velem örül, és úgy említi meg, hogy neki ez rosszul esik, akkor lehet, hogy megbántam volna a döntésem, de így nem bántam meg. Nem bántam meg, mert szerintem kiderült, hogy nem barátnőm. És sajnos későn vettem észre, azt hogy én bármit tettem, sosem volt jó, ha ő csinált valamit az tökéletes volt, még akkor is ha megbántott. én próbáltam régebben szólni valamiért ha nekem rosszul esett,ő mit szólna ha én bántanám meg, de a válasz ennyi volt: egy vállvonás, és azt mondta, ő megteheti. Többen mondták már, hogy csak kihasznál, de én nem láttam. Most már látom.
Kriszta773. hogy miért lehetett fontos neki, hogy ott legyen? Csak hogy elmondhassa, hogy ő igen, ott volt. :) Nem tudok rá választ adni. :)))
Én úgy gondolom, az, hogy nem Ti lettetek a keresztszülők, sokkal nagyobb sértés volt irányodba, mint az, hogy nem hívtátok meg Őke a vacsira, mert a keresztszülőség egy életre szól... Te voltál az okosabb, a másik fél (akit a közmondás szerint egy állat nevével illetnek ilyenkor) meg hadd szenvedjen!
Neked a saját életedet kell élni, és nem mások elvárásait lesni. Ez nem az a beteges önzés, amiről beszélek. Úgy gondolni saját magadra, hogy közben gondolsz a másikra is, tulajdonképpen egy helyes életvezetés. A lényeg hogy a másikat ne taposd le, hanem tisztelt a szabadságát és hagyd az útján. Mindenki olyan, amilyen. Az ő harca a saját életével megkűzdeni. De ez nem azt jelenti hogy eltaposom, csak szabadon bocsájtom, hogy élje az életét. Megtisztelem ezzel. Ha kell, segítek, de nem válok minden lében kanállá.
Könnyen fel lehet ismerni a rosszakaratú embert. Minél inkább nem tart tiszteletben, minél inkább nem hagy teret neked, annál rosszabb. Nincs individualitása, összefolyik más emberek életével. Ezeket hívján "konfluens" embereknek. Sokszor ennek nincsenek is tudatában, és őket éri a legnagyobb sértés, főleg ha szembesülnek saját magukkal.
Hidd el nekem, van az az irigység, ami tönkre tud tenni egy úgynevezett "barátságot". Ha valami összejön a másiknak, és a kedves "barátnak" helyén van az egója, akkor mélyen sértve fogja érezni magát, hogy kihagyták a "pikszisből". És arról is meg lehet ismerni, hogy nem tartja tiszteletben az életed döntéseit, hanem MINDENT MAGÁNAK AKAR KICSIKARNI. Az ilyen ember nem veled foglalkozik, csak a saját EGÓJA ÖNKÉNYESSÉGÉVEL. És mint tudjuk, nagy egókkal nem lehet tartós barátságokat létrehozni, mert az egó méricskél, számít, a saját hasára dolgozik, de úgy, hogy közben a másikat eltapossa. Pont az ilyen ember az, aki miatt sértve érezhetnéd magad, mert nem tart tiszteletben. De döbbnyire pont nekik áll feljebb.
Márpedig ha nincs tisztelet, akkor nincs barátság sem. Ha én nem veszem észre a másikat, akkor nem tudok hűséges, őszinte, stb, lenni hozzá.
Tehát ha nem tisztel, ha nem fogad el, az körülbelül egyenlő a 0-ával!
Nem bánkódni kell, hanem örülni, hogy véget ért egy HAMIS KAPCSOLAT!
További ajánlott fórumok: