SOHA TÖBBÉ - az internetes társkeresés és én

Előrebocsátom, hogy nagyon nem hiszek ebben a módszerben, ennek ellenére kipróbáltam, mondván, meg kell adni a lehetőséget.

Beregisztráltam egy viszonylag színvonalasnak tűnő oldalra. Sőt, elő is fizettem 3 hónapra, mert persze a regisztráció után derült ki, hogy az ingyenesség csak vicc, ingyen még egy fotót sem tudsz rendesen megnézni az esetleges jelöltekről, nemhogy írni nekik. Szeretem az ilyen trükköket, de ebbe most nem mennék bele, több is veszett Mohácsnál-alapon befizettem 3 havi díjat. Persze vigyázni kell, mert a mocsok rendszer úgy van kitalálva, ha nem vagy résen, megújuló előfizetésed lesz, magyarul 3 hónap után szépen elkezdik leemelgetni a bankszámládról a további előfizetési díjat, szerencsére tudok olvasni, villámgyorsan leállítottam az ez irányú próbálkozást (nem könnyű észrevenni, de nem lehetetlen, nagyon résen kell lenni!).

Megírtam egy elég rövid, de világos bemutatkozást, fotó, miegymás, sőt, a rendszer viszonylag használható volt az „ideális jelölt” tulajdonságait illetően is, ott is lehetett részletezni, mit szeretne az ember lánya és mit nem.

Hamar érkeztek érdeklődők, kaptam jó pár levelet, persze, az újakra rárepülnek, ennyit tudtam.

És itt kezdődtek a gondok.

Megírtam, hogy nagyon fiatalos, dinamikus, rendszeresen sportoló nő vagyok, aki még olvasni is szokott, annyira nem is nézek ki rosszul a 48 évem ellenére (azt mondják, 10 évet letagadhatok, pedig csak nyolcat szoktam, hahaha), nem vagyok túlsúlyos, sem otthonülő, és valami hasonlót keresek férfiban. A kanapén tespedő pocakos pasiktól a hideg kiráz, na az ilyenek hosszú, tömött sorokban megtaláltak. Nem tudom, annak, hogy rendszeresen sportoló férfit keresek, melyik részét nem értették? Vagy azt gondolták, elég, ha 20 évvel ezelőtt egyszer volt a kezükben edzőcipő? Vagy abban járnak sörért?! És az, hogy fiatalos, az azt jelenti, hogy én legyek fiatalos, ők jók lesznek totyakos nagypapiként is. Na kösz, nem! A művelt, olvasott meg sokak számára azt jelenti, hogy néha olvassák a sportújságot, meg jó esetben az Indexet. Katasztrófa.

Nem hinném, hogy annyira irreális elvárásaim lennének, annyit szerettem volna csak, amit én is tudok nyújtani, de úgy tűnik, az önbizalom osztásakor a legtöbb férfi többször is beállt a sorba, viszont mikor az önkritikát osztogatták, csak a nők jártak arra...

A legszebb, hogy hazudnak. Feltesznek egy régi fotót, és elfelejtik megírni, hogy azóta 30 kilóval többet nyomnak. Meg a sport, fiatal korukban lehet, hogy sportoltak, de hogy az utóbbi 20 évben maximum a tévében nézték a közvetítéseket, azt nem említik meg.

A műveltséget is tágan értelmezik egyesek, helyesírási hibáktól hemzsegő levélben írja a cseppet sem szimpatikus úriember, hogy ő mennyire szeret olvasni. Én az ő levelét kevésbé.

Azután ott vannak a kéretlen kioktatók, az is egy külön állatfajta, valahol biztos tenyésztik őket. Ha én valakinek nem felelek meg, akkor továbblapozok, és kész, ők nem, szépen átolvassák a bemutatkozásom, és megírják nekem, hogy miért nem jó úgy, ahogy én szeretném, és különben is, mit képzelek magamról, ki vagyok én, hogy ilyen elvárásaim vannak. És ez még a finomabb változat, volt, aki egyenesen elküldött melegebb éghajlatra, amiért nem felel meg nekem egy túlsúlyos férfi, bár az indoklást már nem volt kedvem elolvasni, úgyhogy sosem tudom meg, miért is vagyok beképzelt, hülye tyúk, de valahogy nem is túlzottan érdekel...

Volt egy-két szimpatikus férfi is, persze nemcsak kretének vannak fent, bár azok mintha többen lennének, csak sajnos a személyes találkozáskor nem volt meg a szikra, sőt, a világon semmi nem volt meg, bár jól el tudtam beszélgetni egyik-másikkal, legfeljebb barátság lehetett volna, semmi több. Persze ezzel az erővel lehetett volna egy sikeres találkozás is, de nem volt, és elment a kedvem a kísérletezéstől.

Humán-pszichológiai kísérletnek rendkívüli módon megfelel egy ilyen társkeresősdi, másra nem igazán jó, szerintem, bár biztos csőstül jönnek majd a cáfolatok. Igen, tudom, én is olvastam, hogy vannak, akiknek összejött, ennek tényleg örülök, de azt hiszem, többen vagyunk, akiknek nem .

Bevallom, nem vártam ki a három hónapot, vesszen az előfizetés, inkább kiléptem két hónap után, bőven elég volt, egy életre.

Ezek után, ha az Univerzum, vagy az égiek, vagy ki tudja, kicsodák még úgy gondolják, hogy van valahol egy férfi, akivel egymásnak lettünk kitalálva, majdcsak megoldják, hogy találkozzunk, vagy ha nem, hát nem, részemről ennyi volt, az internetes próbálkozásokat meghagyom másnak, nem az én terepem, az biztos.

És még szerencsés vagyok, barátnőim sokkal durvább esetekkel találkoztak...

De ez már egy másik cikk témája lehetne...