Gyerekkorodban elvertek a szüleid (kikaptál), ha valami rosszat csináltál? (beszélgetés)
A traumák, van amikor elferdítik a személyiséget.
Megbocsájtottam. Ez akkor történt, mikor olvastam, hogy sérült szülők sérült gyerekei vagyunk. Nekik milyen életük lehetett?
Arra jutottam jobb a mostani és a jövőbeni életemmel foglalkozni. Most az egészségem megőrzése az elsődleges, és a közeli jövő tervezgetése, mert ez mind örömet okoz.
Neked is jó egészséget!😀
De aranyos vagy, köszönöm!
Sokszor hangoztatom, úgy érzem megéri. Utcabeli idősöket is ezzel a mondással vettem rá a sétára. Megy még a 90 éves járókeretes is.
A guruló kő nem mohosodik!😀
5 évesen minden nap?
Nem is értem, hogy lehet egy gyereket verni? Szörnyű!:(
5 éves, óvodás az egyik legaranyosabb korosztály.
Ez a bántalmazás kategóriája. Az ember szive elfacsarodik ha ilyeneket hall.
Nem bántottak soha és én sem a gyerekemet. Jó kislány volt mindig, a mai napig az. Az unokáim is. Szépek, okosak, szorgalmasak. Örülök és hálás vagyok, hogy vannak nekem.
Azt hiszem,hogy Tőled van az a mondás,hogy gördülő kő nem mohosodik?
Na ,pár éve ehhez tartom magam : bevált 😁
Példaértékű az életed .
Még most is tisztán emlékszem mikor 5 éven zokogva azt mondtam, hogy engem már most minden nap vernek.
Hogy törlődött volna. Ez egy kiheverhetetlen tramuma.
Az a probléma hogy legtöbben sérül szülők sérült gyerekei vagyunk. A gyerek - mikor őt bántják - nem tud megértéssel, szeretettel fordulni az anyjához és vígasztalja őt, mert a saját bajával van elfoglalva. Ezért a gyerek inkább haragszik mint megértő lenne és megbocsájtó.
Aztan a southamponiban toltottem egy ejszakaat.
na arrol meselj, az erdekel engem...
Egyszer vert pofon az anyam. Bar szerintem jogtalanul es oldalrol. Belecsapott a bal szemembe.
Aztan azt mondta, hogy nem igaz, pedig voros volt a tukorben is.
Amugy en sen vagyok jobb. Volt, h pofont adtam a hugomnak. Pedig mar felnott voltam, o meg gyerek. 16-17 eves.
18-20 kornyeken a haverom eltorte az
orrcsotom, en meg szetzuztam a birdajat, amire egyikunk sem emlekszik.
A volt pasim verzesig verte a fejem, mert kiraktam, mikor lusta volt.
Aztan a southamponiban toltottem egy ejszakaat.
1x fordult elő, kaptam egy pofont anyukámtól, mert mérgemben földhöz vágtam egy vizes poharat, el is tört.
K...ra nem viselt meg, nem érdekelt.
Egyszer kaptam egy kis pofont Anyutól,mert megharaptam a húgom (annyira ,hogy alig kapott levegőt)
A másodikat és utolsót ketten kaptuk a húgommal Aputól ,mert késő este jöttünk haza a tokaji strandról.
Szegény nagyon kétségbeesett mert már látott minket vízbe fúlni,de előtte és utána sem egy rossz szó nem esett.
Igen.
Alsóban jó tanuló voltam, de ötödikben kicsit nehezebben ment, így anyám fakanállal vert hogy jobban menjen. Sajnos nem hogy jobban, de egyre rosszabb lett minden, így feladta, mert hülye vagyok. Verés nélkül megszűnt a megfelelési kényszer és újra jó tanuló lettem.
Bátyámat az apám verte derékszíjjal. Ez a "nevelés" is fordítottjára sült el, mert egész életére megmaradt, sőt erősödött az a hibája, amiért verték.
Soha nem szabad a gyereket verni, mert az nem nevel !