Gyerekkorodban elvertek a szüleid (kikaptál), ha valami rosszat csináltál? (beszélgetés)
Nálunk ugyanez fordítva.
50 évesen meghalt, de túl kegyes volt hozzá a sors.
Köszönöm a kedves jelet, de a rosszból kihoztam a jót, mivel senkit nem mertem hozzánk meghívni, rengeteget olvastam, ha tudtam. Az aforizmák gyűjteményeit is sűrűn forgattam.
Az ember ilyenkor próbál páncélt vonni maga köré.
Nem kerestem vihart, sem árnyat, mégis ott leltem otthonra.
Egyik mottóm: És ma már tudom, minden rosszban ott a magja valami jónak, ha nem is azonnal, ha nem is könnyen,
de bennünk növekszik,ha hagyjuk. Amíg élünk, van választásunk. És ha valaki szeretettel közelít,
lassan leengedem a pajzsom, hogy ne a sebhelyeimet,
hanem a szívem melegét érinthesse meg.
Elkallódhattam volna, elmenekülhettem volna az italba, a kábítószerbe, hányszor nyújtották felém, de ember akartam maradni. Nem hagytam, hogy a fájdalom elnyeljen,
mert ott voltak ők, a két testvérem, akiket óvtam,
akiknek a biztonságát őriztem, ahogy tudtam , mindig emlékeztettek arra, hogy az életnek van értelme,
még ha nehéz is. Ne homályosítsam a tudatom alkohollal, tudatmódosítókkal.
Bevallom őszintén ezt a mondást nem ismertem.
Judittól hallottam először.
Anyukám mondta mindig,ha lustálkodtam vagy indokolatlanul ágyban maradtam "kislányom elszív az ágy"
Manapság egy kertes ház és egy kiskutya mindig ad okot arra ,hogy mozogjak.
A kérdésre is válaszolva, igen rengeteg verést kaptam, pedig a rokonok azt mondták áldott jó gyerek voltam. Nem rám nézve szégyen, sokáig úgy gondoltam ez az én szégyenem.
Nem mertem tornaórán levetkőzni. Pici törékeny gyerek voltam. Felnőttként derült ki, intézetbe akartak vinni.
Nem váltott ki belőlem gyűlöletet, piszkosul megerősödtem.
Magamtól értem el mindent. Már 14 éves koromtól vallottam "Ami nem öl meg, az megerősít” (eredetileg németül: Was mich nicht umbringt, macht mich stärker) mondás Friedrich Nietzsche német filozófustól származik.
Apukám sosem bántott. Reggeltől , estig dolgozott. Mi meg nem mondtuk el mi történt, mert féltünk, még nagyobb bajba kerülünk.
Éjszakákat nem aludtam át, mert volt amikor azt mondta anyukám, álmunkban elvágja a torkunkat. Ezt tudatosította is, a nyakamhoz tette a kést. Vagy elgázosítja a lakást, hogy megfulladjunk, volt az "esti mese".
De rengeteg szeretet kaptam, szomszédoktól, pl. sosem felejtem el azt a szomszédot, aki virágot és csokit adott a kitűnő bizonyítványomért.
Az apai nagyszüleimnek is rengeteget köszönhetek, óriási szeretetet kaptam tőlük.
Egy a lényeg, nem nyalogattam és nyalogatom a sebeimet, amennyi tőlem telt elértem. Egy fáj, nem az lett a hivatásom, amit szerettem volna. Túléltem.
Sosem nézek már hátra, amin már változtatni nem tudok, elengedem, csak a mára gondolok, és próbálok úgy élni, talán nem lesz már holnap, éreztessem azokkal akiket szeretek, hogy ők a mindeneim.
Sok-sok szeretetet adok, és rengeteg szeretet kapok, talán azért, mert nem savanyodtam meg, sosem szeretném, ha bárki is a környezetemben érezze azt, amit én anno átéltem.
Egy bölcs gondolat ez tény. Ez az én hibám, vagy sem, de szeretem hozzá tenni, hogy x.y. után szabadon. :D
Ebből már lett bajom. Unokatestvérem feltett egy fotót, és alá egy 2 versszakból álló szép, de nem igazán ismert verset.
60 valahány gratulációt fogadott, milyen szép verset írt.
Aztán leírtam, hogy kinek a verse, mi a címe. Kb. 3 évig nem írt semmit, úgy megsértődött.
Nem vágott a földhöz. :) Ha nem ismer, akkor így jártam, aztán megtörte a csendet, már képes órákat is dumálni.
Az ókori Rómáig nyúlik vissza, ez a mondás.
Publius Syrus nevéhez fűződik.
"Saxum volutum non obducitur musco."
(A gördülő kő nem mohosodik.)
Soha.
Pedig én is az a korosztály vagyok, amikor még elfogadott volt a tanároktól is a koki, körmös.
Nem is veszekedtek rám, ránk.
A traumák, van amikor elferdítik a személyiséget.
Megbocsájtottam. Ez akkor történt, mikor olvastam, hogy sérült szülők sérült gyerekei vagyunk. Nekik milyen életük lehetett?
Arra jutottam jobb a mostani és a jövőbeni életemmel foglalkozni. Most az egészségem megőrzése az elsődleges, és a közeli jövő tervezgetése, mert ez mind örömet okoz.
Neked is jó egészséget!😀
De aranyos vagy, köszönöm!
Sokszor hangoztatom, úgy érzem megéri. Utcabeli idősöket is ezzel a mondással vettem rá a sétára. Megy még a 90 éves járókeretes is.
A guruló kő nem mohosodik!😀
5 évesen minden nap?
Nem is értem, hogy lehet egy gyereket verni? Szörnyű!:(
5 éves, óvodás az egyik legaranyosabb korosztály.
Ez a bántalmazás kategóriája. Az ember szive elfacsarodik ha ilyeneket hall.
Nem bántottak soha és én sem a gyerekemet. Jó kislány volt mindig, a mai napig az. Az unokáim is. Szépek, okosak, szorgalmasak. Örülök és hálás vagyok, hogy vannak nekem.
Azt hiszem,hogy Tőled van az a mondás,hogy gördülő kő nem mohosodik?
Na ,pár éve ehhez tartom magam : bevált 😁
Példaértékű az életed .
Még most is tisztán emlékszem mikor 5 éven zokogva azt mondtam, hogy engem már most minden nap vernek.
Hogy törlődött volna. Ez egy kiheverhetetlen tramuma.
Az a probléma hogy legtöbben sérül szülők sérült gyerekei vagyunk. A gyerek - mikor őt bántják - nem tud megértéssel, szeretettel fordulni az anyjához és vígasztalja őt, mert a saját bajával van elfoglalva. Ezért a gyerek inkább haragszik mint megértő lenne és megbocsájtó.