Senkit nem fogad el a babánk rajtunk kívül (beszélgetés)

Hmmm. Most jön a megkövezésem. Imádom a gyermekeimet, mindkettőt, együtt alszok velük, ha igénylik, játszóterezünk, sétálunk, amit akarnak.

De én szeretem az életemet és a munkámat. Igényemis van rá,hogy ne csak anya legyek,hanem nő, ésdolgozhassak,hogy valami hasznosat is kiadjak a kezemből. Tudom,hogy a gyermekek ellátása is, fontosés hasznos, csak az máshogyan.

Meg nem vagyok egy tyúkanyó típus.

Lányomat is beadtam bölcsibe 15 hósan, mert kellett a pénz. És utána csak javult a kapcsolatunk. Sokszor azt érzem/éreztem a 24 órás műszakban,hogy mintha sose figyelnék a gyerekekre igazán. Játszom,de nem koncentrálok. miután visszamentem dolgozni, igaz,csak délután találkoztunk,de teljesen az övé voltam. A lelkemmel is, nem csak a testemmel. Szóval a sok, igénytelen együttlétet a kevesebb,de igényes váltotta fel. De lehet ezzel csak én vagyok így.

Láttad volna az én fiamat a 4-5. napon az oviban... Ő nem volt bölcsis,de nálunk nem divat a hiszti,ehhez képest a földön vergődött,úgy öltöztettem. Aztán,ahogy beadtam az óvónő kezébe,2 perc múlva csend lett. Pedig ő már nyitott mások felé,érdeklődő... Csak rájött,hogy már mindig oviba kell járni :-( !

Amúgy ne aggódj! Gyorsabban megszokja az új helyzetet,mint gondolnád! A gyerekek már csak ilyenek! Én miattad aggódnék,hogy hogyan fogod kibirni nélküle,főleg,hogy ilyen picike! Megszakadna a szívem!

Nagyon reménykedek benne, hogy minden jól fog alakulni a bölcsiben. Ő még relatív kicsike lesz, 15 hónapos. Meglátjuk. Sajnos, mikor a lányomat beszoktattam, láttam olyan kisfiút,aki egész nap a gondozónő kezébe kapaszkodva sírt :( De végülis ő is megszokta a bölcsit...gondolom mindenki megszokja. Most már a lányom oviba jár, szépen vette az akadályt,de még ott is látok reggelente síró gyerkőcöt, pedig mindegyikük volt bölcsis is.

Mindenki más.

Mintha csak az én kislányomról lenne szó. Dettó ugyan ezt csinálja. Én is megkaptam, rokonoktól hogy rosszul nevelem, azért sír. Ha hozzánk jön vki, akkor nem olyan vészes a dolog, de ne jöjjön túl közel és pláne ne akarja megfogni.

Az enyém is bölcsibe megy és én is nagyon tartok tőle. Egyelőre más ötletem nincs, minthogy min. féléves beszoktatást tervezzek.

Ha vkinek bevált vmi, szívesen olvasnám én is.

Hát köszönök minden hozzászólást!

csodát nem várok, de remélem azért kicsit kinyílik.

Jó tudni,hogy nem vagyok egyedül...elfogadom, hogy ilyen, (bár...a remény hal meg utoljára :) ).

Igazából lehet hogy ördögi körbe viszem magunkat, mert ott van a nagyobbik,akit mindenki körülugrál, ő állandóan mosolyog.

A kicsi fiú meg baba korától sírósabb, és emiatt kaptunk hideget, meleget (Dávidka síróska, lesz vele gondodod, ez a gyerek állandóan ölben van és mégsorolhatnám), és emiatt lehet nem is szivesen adtam ki a kezemből,illetve inkább mondjuk úgy, hogy nem erőltettem. Kivétel anyukámmal, aki viszont imádja úgy ahogy van :). De őt se fogadja el.

De érdekel bármiféle tapasztalat ilyen típusú gyerkőcökről!!! :)

Sziasztok!

Teljes tanácstalanságomban írok. Kisfiunk már 10 hónapos, és senkit nem fogad el rajtam és az apukáján kívül. Minket egyformán szeret, de amint kikerülünk a látóteréből, vagy akár más ölbe veszi (ha ott vagyunk, ha nem) egyből sírva fakad,úgy istenigazából. Szereti a hasát, de még kaját sem fogad el senki mástól. Se nagypapa, se nagymama, se nagybácsi, pedig mindenki kedvesen, szeretettel fogadja...fogadná :S

Ráadásul vissza kell mennem dolgozni kb fél év múlva (15 hós lesz),és iszonyatosan rettegek a bölcsitől is. Jó lenne addigra kicsit segíteni neki!

A nővére most 3 éves,szöges ellentéte, akárkivel elvan, 1 nap ismeretség után bárkinek haverja csecsemőkora óta. Ő is bölcsis volt, imádta, heteket tölt a nagyszülőknél.

Előre is köszönök minden választ!!!