Segítség! BORDERLINE a párom!! (beszélgetős fórum)

Igen! Határozottan állítom, hogy igen. Amikor kiírtam a fórumot, akkor még bizonytalan voltam kissé, de mostanra nagyon elszántam magam. Visszaolvasgattam azokat az üzeneteket, amiket régebben irt. Na nem annyira régen, július 7-én. De régebben is irt olyanokat, amik normális embernek nem jutna eszébe. Nem írom itt le, mert örökre kitiltanának azon szavak használatáért. A lényeg, hogy ez megerősített a döntésemben.

Önálló vagyok, van munkám, dolgozom, mindent el tudok intézni, amit kell, független vagyok minden szempontból. :)

Nekem nincs szükségem rá. Én önálló és erős vagyok. Pont ezért kellek én neki. Belém kapaszkodik. Belőlem nyeri az energiát. Érzem, tudom, hogy manipulál. Vagy legalábbis akar. nehéznek azért érzem, mert valamennyire azért még szeretem, és igazából sajnálom őt. Sajnálom, mert egy rakás kaka az élete. Minden szempontból. És az, hogy én elhagytam, végképp betette nála a kaput. Nem mondom, hogy felelősnek érzem magam, mert nem vagyok az, de őszintén sajnálom őt.

És nem fogadom vissza. Végleg vége részemről.

Te talpra állát? Stabilan állsz a két lábadon?

Előbb ebben legyél biztos.

Szerintem arra valók a szakemberek, hogy ezt ténylegesen megállapítsák. Az Internet egy nagyon rossz tanácsadó, egy szerűbb lenne szakemberek véleményét/diagnózisát megnézni.

Nem akarok senki felett pálcát törni, de a szakemberek azért tanultak évekig keresztül, hogy ezt megítéljék.

Tehát lassan!

Szia!

Azóta eltelt 3 hét.. 2 hétig semmi kommunikáció nem volt. 2 hét után elkezdett jeleket küldeni víberen. Nem reagáltam. Ahhoz képest, hogy régebben csak azért, mert valamire nem-et mondtam, azonnal lekurvázott és mindennek elhordott.. Most nem irt semmit sem.. Én sem neki. De jöttek a jelek. Ritkán, de jöttek. Közben én elmentem nyaralni a gyerekeimmel, most jöttem vissza.

Sajnos, vagy nem, válaszként küldtem neki egy összetört szivet, egy jelet. Erre ő meg egy sirós fejet.. De más eddig nem történt. Hallgatás van.

Szia! Köszönöm hogy írtál.

Nem az állapotára szed gyógyszert. Szívbetegsége van, és súlyos cukorbeteg. Ezekre szed gyógyszert, azt felfogja, ez mennyire fontos. Rendesen szedi ezeket a gyógyszereket. Van diagnosztizált pszichés betegsége, ő maga mondta, hogy bipoláris, depressziós.

Drog szerencsére nincs, pontosan tudja, az mivel jár, és nagyon ellenzi. Alkohol talán régebben, de sosem volt alkoholista, a mértéket ebben ismerte, most meg nem ihat szinte semmit a gyógyszerek miatt. Rengeteget változott jó irányba, amióta velem van. Volt. Ezt ő maga is és a családja is megerősítették. Régebben nagyon hirtelen haragú volt, (most kevésbé) sokszor verekedésbe keveredett, fiatalabb korában saját bevallása szerint is sokszor volt a rendőrségen, különböző dolgok miatt. Az utóbbi években sokat javult, minden téren. Viszont a kapcsolatunk zátonyra futott. Én már nem bírom tovább a kirohanásokat, amik kb. 4 hetente bekövetkeznek. Amikor éppen szeret, akkor minden nagyon jó. De egyszer csak bekattan, a semmiből, és elkezd verbálisan bántani..

Én nem szenvednek vele az biztos.El repülnek az évek aztán rájössz, miért is vártál ennyit,

Hidd el fog boldogulni egyedül is ha muszály!

Szia!

Van azóta valami fejlemény?

Hogy vagy?

Hogy te milyen kedves vagy! Ja! NEM!

Nem kötelező hozzászólni, ha csak így tudsz megnyilvánulni. De látom, amúgy is szereted osztogatni a nem létezőt. Nem kéne...

Ulj le, egyes! Es ennyit a diagnozisrol.

A hatereseti SZEMELYISEGZAVAR, tehat ami a tudataban van, az mentalis kezelesre szorul, pszichoterapiara. A Bipolaris embereknek az agyi kemiaja nem jo, ezert hatnak rajuk (jo esetben jol) a gyogyszerek.

MINDEN kapcsolatbol ugy lehet szabadulni, hogy elhatarozza az ember, es lep, majd tartja magat.

SEMMI szuper specialis nincs az egyebeknel.

A te "bordi" diagnozisod nem jelent semmit. Sziplan lehet egy hisztis kuki es egy kapcsolatfuggo, onallotlan no tortenete.

A volt férjem más jellegű mentális betegségben szenved, nekem is nehéz volt lépni. Mondjuk nekem ott volt a kislányunk, akinek szüksége van rám, ez adott erőt a döntéshez, de őszintén, amíg nem bénultam bele a tehetetlenségbe, addig nem léptem. Nem tudtam, mert úgy gondoltam, hogy feleségként mellette kell álljak. De mivel nem vállalta a folyamatos gyógyszerszedést, ez az ő döntése...

Keress magadnak egy jó szakembert és indulj el a saját utadon, másképp vissza fogod fogadni és ugyanúgy szenvedsz, mint eddig.

Köszönöm szépen!

Igazad van. nagyon behálózott.. 3 és fél év.. Nem kevés. nagyon sok szép emlék. Persze rosszak is.. Amint írtam, már nagyon sokszor szakítottam vele. De MOST, tényleg végérvényesen. Pontosan és tisztán látom, mi a helyzet. Tudom, hogy nem tőlem függ az élete, természetesen. Ezt csak ő mondja.

Azért is írtam ide, hogy olyanokkal beszélgessek, akik tudják, miről van szó ebben az esetben. Akik tudnak tanácsot adni, akik megerősítenek a döntésemben. Akik kívülállóként tisztán látják a helyzetet a leirtak alapján. Ezért köszönöm neked is, a válaszodat. Szeretnék olyanokat is meghallgatni, akiknek sikerült elszakadni, és elmondanák, hogyan tették.

Köszönöm a válaszodat.

Nincs betegségtudata. Azt tudja, hogy valami nincs rendben vele, de azt nem, hogy mi az. Nem is mertem neki megmondani, mert akkor megint üvöltött volna, hülyének nézett volna és engem vádolna. A családjának már mondtam, többször is, hogy figyeljenek oda rá, ez a baja, menjenek vele orvoshoz, de azt mondták, ok, majd legyintettek, és el is felejtették. Rajtam kivül nem törődik vele senki sem. Most már én sem. Azt gondolom, teljesen padlón van jelenleg.. nagyon rossz vége lesz ennek. És ezért lelkiismeretfurdalásom van.. Tudom, nem kellene, de mégis.. :(