Se vele se nélküle! Mit tegyek? (beszélgetés)
Hát megbeszéltük! Úgy tűnik eddig minden jó. Bár nem kiabálom el. Lett 1 jó haverja aki az az igazi férfi...Sokat tanult tőle már most! :) Köszi a tippeket mindenkinek! <3
Szerintem egy utolsó esélyt adjatok magatoknak. Üljetek le és nyugodtan, őszintén beszéljétek meg kinek mi tetszik és mi nem a másikban. Itt részletesen elmondhatnád neki mit szeretnél, hogy milyen legyen és milyen ne. Utána kapjon feladatot. Egy kirándulást meg kell szervezni-e úgy hogy az időponton kívül semmit nem beszéltek meg. Illetve amikor randiztok kisebb meglepiket találjon ki neked, romantikusok is legyenek benne. Nem a pénz a lényeg van olyan meglepetés ami egy forintba nem kerül. A lényeg használja az eszét. Tényleg nem lehet könnyű neki ha a szülei elrontották a nevelését. Küld el kondizni is ezt otthon is lehet. Izmosabb lenne neked is férfiasabb lenne és az ő önbizalmának is jó lenne. Meg kérdezed mi legyen és ő azt válaszolja amit te szeretnél, akkor mond azt most menjen haza. Ezt szeretnéd. Ettől majd észhez tér, hogy az ő döntésére voltál kíváncsi. Viszont a végén nehogy olyan jól sikerüljön a kiképzés, hogy mindenben ő akar dönteni. Nem tudom hány évesek vagytok. Lehet már van annyira nagy fiú, hogy nem a szülőkkel kellene még laknia. Később egy összeköltözés is szóba jöhet, ha működik a változás és szeretitek egymást.
Talán ha elkezdenétek a kapcsolatotokról is beszélgetni, könnyebb lenne.
Beszélgetést írtam, nem számonkérést. A mondat ne azzal kezdődjön, hogy: "Miért nem vagy..."
..inkább "Tudod, én sokszor..."
Megoldás: Én változzak, ne (csak) ő...:|
Hát hallod, úgy látom én tévedtem jó nagyot.
Ha az újonnan nyitott fórumodat nézem az erőteljes hipochondriádról, akkor azt látom, hogy nem kis mértékben vagy egoista. Simán egyetértőleg elviselni sem lehet könnyű téged, és akkor még erőteljesebben férfias jellemvonásokat is elvárnál a partneredtől.
Tudom, hogy nem könnyű ügy, de a felnőttkor a szülőktől való elszakadásról szól. A "mégiscsak" nem érv.
Igazatok van Én vagyok a bunkó. Belegondotlam forditva mi lenne. Ma is ide jött szegény a ház elé, írt messengeren hogy nézzek ki az ablakon. Én meg vissza írtam hogy nem mert nem vagyok otthon....Szegény ide gyalogolt a 45 fokba egy háromnegyed órás gyalogutat. És az is igaz hogy magamat imádom. Önző és elkényeztetett vagyok. Egyszer azt mondta 1 tisztánlátó hogy nem Ő az igazim. És azóta bebeszélem magamnak csak a hibát látom onnantól romlott el. Régen sokkal rosszabbul viselkedett velem mégis imádtam. MEg olvastam hogy 1 nő kórházba került mert mindnenféle betegsége lett és kiderült h lelki alapon mert a férje tönkre tette...ÉS ezt it bebeszélem magamnak...1 hipochondernek meg ennél több nem is kell hogy minden tünetet produkáljak mikor randi van....mert amugy itthon jól vagyok...:| .......Azt mondja hogy kezd észhez tértni h mien naiv és holnap mindent eldöntő kávézásra megyünk...:| De amugy az egészbe az a legrosszabb h ő télleg álompasi lenne de a szülei tönkre teszik...abból az elnyomásból kitörtne csoda lenne. de ő ezt nem érti me "mégis csak a szüleim..."
Attól még önzőnek gondolom az alapján amit leírt eddig. A külső ebből a szempontból lényegtelen kérdés.
Akkor a válasz is megvan.
Szerintem egy nő akkor van számára nem értékelhető pasival, ha valamiért kevésnek tartja magát. Persze, kifelé az ellenkezőt mutatja, kisebbíti a férfit nyíltan, hogy ő maga többnek lássék, mint aminek magát gondolja.
Azt mondom, ha már pocskondiázunk valakit, vagy kétségeink vannak, és nem tisztán, vele beszéljük meg, akkor annak vége. Sz@rkupacra nem kell várat építeni, mert egyre büdösebb lesz.
Szerintem van némi köztes lehetőség, nem csak a nyámnyila és az 'átverős' létezik férfiak esetében. Van olyan, aki mellett nőnek érzed magad, kellőképpen határozott, és mégis figyel rád. Fiatal vagy, adj magatoknak lehetőséget a jobb megtalálására, ne kínozd csak mert megbánhatod később. Ez önző felfogás, hiszen egyébként az idegeidre megy. Aki már most a jelenlétével kiborít, azt később gyűlölni fogod, boldogság helyett.
Te magadba vagy belezúgva kislány! :DDD
Leírta, hogy nem a külső a lényeg. Miért nem lehet elhinni? Hogy a bók, az udvarlás hiányzik?
Itt minden rólad szól. Olvasd vissza magad.
Szerintem azért te kicsit önző is vagy, mert kihasználod ezt a fiút mivel mindent megtesz érted, és ez neked valahol nagyon tetszik szerintem. Cserébe elviseled, hogy olyan amilyen váltani meg ugye nem akarsz, mert már megszoktad a "jót". Max akkor koccolsz le ha jön egy jobb pasi, aki akár csak egy kicsit is hasonlóan figyelmes, de jobban néz ki/határozottabb ergo férfiasabb mint a mostani.
Ha olyan valakivel élsz, akit nem tisztelsz, akkor magadat sem tiszteled.
Akkor biztos csak a megszokás....:(
Azért válaszottam, mert megfogott a külsejével...aztán sodort magával a szerelem.
És igen! A Tisztelet! Az hiányzik...:(
Akkor minek választottad őt?
Nem a pasi itt a gond.
Te nem szereted és még csak nem is tiszteled. Különben nem használnál ilyen jelzőket rá, hogy nyamvadék.
:D Én még a jelenetet se bánnám, csak lenne 1 kicsit életre valóbb. Közbe meg játsza ám a külvilágfelé a nagy keményet. Én félvér vagyok, nagyon nagy a temeramentumom. Ő pedig 1 elnyomott életű. A szülei tünkretették. Azért ilyen nyamvadék. De annnyira jót kilehetne belőle hozni. Álom pasi lenne. De beragadt az agya 1 szűk csőbe és csak pusmog magába...
Éééés olyan naiiiiiiiiiiiiiv. Komolyan. Azt mondanátok neki "adj x forintot holnap visszaadom." Oda adná akárhonnan is előkerítve, nem számít ám hogy akkor ő aznap nem vesz kaját vagy bármit. És persze te holnap meg soha többé nem adnád vissza pénzt. És ő erre azt mondja "á nem baj nem baj biztos oka volt rá majd a sors megveri..." jó....És akkor ő meg szenved magába hogy honnan legyen pénz stb....de a 100x is újra belemegy az ilyen szituba és nem tanul belőle...És én vagyok a bunkó meg ellenséges, mikor szóváteszem...
Mondtad már neki, hogy: 'udvarolj már, a Jóisten áldjon meg, mert elhagylak...'?
Romantikus kis fantázia, amit leírtál, de a valóság rendszerint más.
Legalább nem csinál hülye jeleneteket! Nem is tudod, mekkora szó ez! :D
*Nyomodba se ér senki más... :D:D:D:D:D:D:D
:D Én szeretem őt! Meghallgat ha bajom van, elviseli a hülyeségeim, mellettem van, télleg mindent meg ad. És nekem tetszik a külseje is. És barátként a legjobbak vagyunk együtt. DE hiányzik az az "igaziférfi". Az izgalom, szenvedély, küzdés. Pl. megnézne 1 nőt az utcán és mondaná h milyen csinos, én meg ezt kihívásnak venném, és estére elővenném a legjobb formám.És rámnézne a csillogó tekintetével és mondaná h nyomába se érsz senki másnak. De olyan férfias hangsulyba. *_* Valóság...Én fordulok a nők után az utcán...És mondom hu de csinos igaz? Válasz Hm ja aha biztos csinos, én nem néztem. ........És akkor előhozom a legjobb formám, semmi bók semmi...Én kérdezek rá "na milyen vagyok?" szép...aha jó..te mindig szép vagy. (uncsi 1 hangu hangsúllyal...)
Végigolvasva, azt gondolom te őt nem szereted (már). Így nem tudsz boldog lenni vele. Neki is fájhat.
Hidd el, az sem jó, ha ennyire jó valaki!
De szerencsére azért nem csak a két véglet van a férfiak között.
Csak egyszerűen kiábrándító, ahogy egyes pasik viselkednek, akár jók, akár rosszak. És most itt csak a jó férfiakról van szó.
Akiről a fórumindító írt, nálam kimeríti a 'papucs pasi' fogalmát. Nekem nem jó az ilyen pasi, másnak meg ez kell. Ez van, nem vagyunk egyformák.
Kell a Rosszfiú! Kihívás!! :)
Majd mi megváltoztatjuk! ;)
Hát azért ez nem így működik :D
További ajánlott fórumok: