Rosszullét koncerten, buliban, fesztiválon: biztos, hogy részeg? (beszélgetés)

én kb két éve lettem rosszul egy koncertem, majdnem elájultam szerencsére a párom mögöttem állt és elkapott amikor kezdtem összeesni.

Hogy mi volt a baj nem tudtuk, mentünk is valamit cukorosat venni, ha esetleg a vércukrom esett le, akkor az segít. Leültem egy padra és rádőltem az előtte lévő asztalra fogva a fejem mert eléggé fájt. Szemben iszogatott egy pasi, rögtön be is szólt, hogy biztos sokat ittam...pedig egy kortyot se, erőm se volt válaszolni, csak bemutattam neki.:P

Rossz dolog, hogy sokan nem hiszik, hogy valaki csak úgy rosszul lehet..

Atyaég! Belegondolni is rossz, hogy milyen dolgok történhetnek valakivel, miközben a legtöbben azt hiszik, hogy egyszerűen csak kifeküdt, mert túl sokat ivott.

És én még azt nehezményeztem, hogy alig akar segíteni valaki egy láthatóan nehezen mozgó, a lábán alig álló, félájult csajnak. :(

Értelek bár nem venném egy kalap alá a nem adták át a helyet dologgal mert itt azért balesetféléről volt szó...ráadásul ami szomorú minden nap együtt utaztunk a buszon nagyvonalakban a többséggel,beszélgettünk,tudták hogy kismama vagyok és látszott is rajtam....a bőr irattáskámon mai napig látszik a horzsolás nyoma amit a jég hagyott szerencsére az került a hasam alá,mégis átléptek....

De továbbra is úgy tartom,tömegben sokkal kevesebben segitenek....egyedül még csak csak könnyebben odamegy valaki,de ha sokan vannak mindneki a másiktól várja,hogy más már biztosan szólt meg majd segit valaki miért pont én....vannak állandóan tesztelésekbabakocsival guruló tolókocsival stb sokszor nevetünk is ugye rajta ha valami nevetős átverős műsorban leadják mégis szomorú ha belegondolunk mennyien elmennek mellette...nem kell feltétlenül odamenni biztos én sem mennék mindenkihez de a segélyhivó ingyenes bármelyik mobilról az pedig legtöbb embernél van manapság....el lehet mondani hogy itt és itt van egy ilyen ember és ők majd tudják kit küldjenek....

nekem is volt a villogó fények, reflektorok miatt pár éve több rosszullétem: szédülés, émelygés, erő kiment a lábamból, ájulásérzet. szerencsére mindig volt velem valaki (és tudta is, mi a szitu ilyenkor). nem tudom, mi lett volna, ha egyedül vagyok...

anyumat, mikor terhes, nagy pocakos volt velem, a vén nyanyák fellökték a buszon. mikor leszállt, majd' összeesett, egy házfalnak támaszkodott neki. szerencsére jött egy fiatal srác meg egy csaj, és hazakísérték.

Szerintem senki nem várna el nagy dolgokat, ha a segítésről van szó.

Az a párocska, aki olyan kedves volt hozzánk, ők is annyit tettek, hogy a lány hozta a táskámat, hogy ne kelljen még arra is figyelnem közben, meg előttünk sétálva szólt egyszer-egyszer az embereknek, hogy "nincs jól a lány, engedjétek őket előre, légyszi".

A srác meg segített a barátomnak. Jött a másik oldalamon, átkaroltam a vállát, hogy tartson valamennyire. Amikor már teljesen elhagyott az erőm, akkorjött igazán jól a segítsége. Akkor ketten felemeltek valahogy a barátommal, és úgy vittek ölben az utolsó 50-60 méteren.

Mi egyszer sétáltunk a barátnőmmel, és az egyik parkolóban egy kocsiban a kormányra borulva láttunk egy pasit. Nagyon néztük, el is mentünk a kocsi előtt, de nem mozdult. Végül odamentem és bekopogtattam, akkor felnézett. Megkérdeztem tőle, hogy jól van-e, de csak szundikált. :)

Egyszer meg egy nénit segítettem be az elektromos rokkantkocsijába. Lesegítettem a lépcsőn, erre lepukizott... :P :)

Nem tudnék úgy elmenni egy ember mellett, hogy ne segítsek neki.

Mondom, hogy találtam! Nem tudom, hogy honnan való vagy kié. Így volt fent valahol és így másoltam be!

Bocsánat!

Megértelek én, csak gondolom, ha koncert volt, akkor az időpont is késői volt, nem is láthattak annyira, meg őszintén nem is figyelik az emberek egymást. Megértelek, hiszen magam is átéltem, és ráadásul egyedül a rosszullétet, úgy, hogy utána kórházba is kerültem, erőm se volt segítséget kérni, de akkor is megértem, hogy nem jött oda senki, hiszen azt is megtapasztaltam, mennyi visszautasítást kaptam. Köszönhetjük azoknak akik nem tudnak emberi módon viselkedni, még normális ruhában, normálisan kinézőként sem.

A lényeg segítettek rajtad, és azért remélhetőleg többeken segítenek.

Ha nem egyedül van valaki, akkor még inkább nem segítenek, hiszen feltételezhetik, ha baj van, akkor csak kér valaki segítséget.

Egyébként "egy konszolidált, jól öltözött," lányok,nők, nagyon kitudnak vetkőzni magukból és sokkal harciasabbak egy nővel szemben, mint a férfiak.

Ugyanez van az autóutakon, ha lerobban valaki. Nagyon kevés az az ember, aki megmer állni segítséget nyújtani, mert nem tudhatja, hányan rontanak rá, rabolják ki jó szituáltnak kinéző emberek. Jó-e így??? Egyértelmű, hogy nem, de annyi a mocsok körülöttünk, hogy sajnos nem minden esetben merünk segíteni.

Most találtam , teljesen véletlenül!

Nem akarok téríteni vagy ilyesmi :) :)

"Szeresd a társad, segítsd meg őt, ne hagyd a porban csüggedőt!

Ezen az úton együtt kell járni, és az út végén Jézus fog várni!"

Dr. Szűcs László

részlet

Ahogy olvasom az általatok leírt történeteket, csak futkos a hideg a hátamon. :(((

Ezek után azt mondom: szerencsés voltam, hogy legalább az a párocska segített.

Én megértem, ha valaki azt mondja: nem segíthet lépten-nyomon mindenkin, aki (látszólag) rászorul, de mégis. Ha azt látod, hogy egy konszolidált, jól öltözött, "normális" pár lánytagja alig áll a lábán, majdnem összeesni készül minden lépésnél, és a barátja egyre nehezebben támogatja, akkor egy fiatal pasinak nem illene odalépni, hogy segítsen-e...??? Vagy csak azért nem, mert mindez egy fesztivál kapuja előtt történik? Ha onnan jönnek ki, akkor tutira szétcsinálta magát a kiscsaj és megérdemli a sorsát?

Most jut eszembe nekem is van régről egy ilyen sztorim!

Mondjuk ott valószínűleg tényleg be volt drogozva a csávó.

Délelőtt 11kor füredn sétáltunk a Görög faluban (most Sundance Park)a 40C-os napon a Lipstick előtt egy fiatal srác feküdt-aludt. Körülötte az éttermek, bárok nyitva voltak, de vendég még alig-alig.

Barátnőm odament elkezdte keltegetni, de semmmi, nem ébredt fel. Megnézte alig lehett kitapintani a pulzusát.

Hozzáteszem a tűző napon feküdt és senkit nem érdekelt (ha rszeg is tuti nem egészéges a tűző napon hagyni egy embert)

Végül az egyik vendéglátós leöntötte egy vödör vízzel és akkor magához tért...

Nem magyar volt, de nem is angolul beszélt, nagyon rossz állapotben volt, végül odavonszolták árnyékba és szóltak az amúgy szomszédben lévő mentőállomáson, nem tudom aztán mi lett, mert eljöttünk.

Valószínűleg drog volt a dologban, de hová lettek a haverjai akikkel ment....

Ez nagyon szomorú történet!

Igen, a kismamákkal sajnos valóban sokan - nem tudom miért - nem viselkednek valami elvárható módon.

Persze az emberek azt gondolják, hogy valószínű ha terhes vagy, akkor tudod mire vállalkoztál és nem fogom azért átadni a helyemet, vagy nem engedlek magam elé a sorban, mert terhes vagy. Ez szomorú! És nem kivételezésről van itt szó!

Kismamaként én is tapasztaltam hasonló, nagy fokú "toleranciát".

Nem tudnám meghatározni mi ez a társadalomban. Közömbösség, nem érdekel-ség, félelem, lenézés, érdektelenség, vagy csupán bunkóság.

Én tavaly egy szemmel jól láthatóan részeghez mentem oda, hogy kér-e segítséget. Mondta nem köszi, csak nagyon be vagyok rúgva, majd alszom egy kicsit itt a fűben és hazamegyek XDDDD

Emberfüggő, hogy ki segít, de sajnos egyre kevesebben vannak. Inkább közömbösen tovább mennek, pedig lehet akár cukorbeteg, vagy agyvérzéses, vagy bármi más is. És ezek a dolgok nem mindig otthon a 4 fal között törnek rá az emberre...

Sajnos tényleg közömbös az emberek nagy része,vagyis inkább pontosabban sokan azt várják hogy majd a másik segít,miért hívjon mentőt olyan sokan vannak biztosan megtette már más...

Szóltam már sofőrnek hogy rosszul van valaki a buszon meg is állt egy megállóban kiszálltunk a srácot rendbetenni de nekem kellett szóljak a sofőrnek adjon már egy kis vizet és hogy az emberek annyira álljanak már arrébb hogy kapjon levegőt...és hogy ép nem az a lényeg hogy ültessük le egy ülésre és had induljunk mert alapból késésben van már a busz...mikor jobban lett aránylag miután leültettem a buszlépcsőre,lemostam az arcát stb és kapott némi levegőt,megkérdeztem tudok e szólni valakinek ki tud e érte valaki jönni a megállóba....tini srác volt és kijött érte az anyukája ahogy szóltam neki telefonon,mert nem volt valami szaladgálóskinézetű...a sofőr elintézte volna annyival hogy kirakja a megállóba ahol még pad sincs és kész,kidobta ,már nem az ő baja....

és sok hasonló eset van,mindenki másra vár:(

Bennem ott mozdult meg valami amikor a buszról amin mindennap jártam dolgozni 5 hónapos várandósként télen megtoltak a lépcsőn és leestem hassal előre a jégbordás megállóba....az utasok -fiatalok középkorúak idősebbek vegyesen szépen leszálltak mögöttem és kikerültek...a tömött buszon egyetlen utas sem volt aki megkérdezte volna hogy vagyok.....a sofőr is elindult simán......

Sajna az ilyen fesztiválokon méterenként van egy ilyen földön fekvő részeg...ha valaki mindegyiknél megállna azzal telne a napja, hogy mentőt hívogat mindenkihez :-(

Többség biztosan részegnek gondolt...

Örülök, hogy nálad végül jól sült el a dolog. Szerencséd volt.

Én is találkoztammár idős nénivel,aki elesett az utcán és senki nem segítette fel rajtam kívül. VAgy biciklivel felborult urat, akinek csupán a táskája volt nehéz, az húzta el a kormányt, felborult, de senki rá se hederített.

Ez szerintem a társadalom hibája is. Egy fiatal nem lehet beteg. Akár csak az orvosnál. A fiatal biztos csak hobbiból ül ött, mert csak az öreg/idős ember lehet beteg.

Szégyen!!! Mert még ha úgy is van, hogy valaki többet ivott a kelleténél,akkor is hagyjuk, hogy ott haljon meg????

Bármelyikőnk kerülhetne ilyen helyzetbe, és az ember nem várhat némi segítséget az embertársától. Elszomorító!

Régen voltak ilyen kártyák,hogy nekem ez és ez a betegségem, ha roham jönne rám, ezt és ezt kell csinálni. És a nyakában hordta az emert. Ma nincs már ilyen?