Rossz spermium miatt nem jön a baba. Gyertek osszuk meg tapasztalatainkat küzdjünk együtt a babáért (beszélgetés)

Mivel Szegedi vagyok így a párom tudta nélkül nem tudnák elmenni és hát még nem beszéltünk arról, hogy én részemről lenne vizsgálat megint

Köszi:)

Hát igen:((

Ez már a második doki aki nem mond semmit csak, hogy próbálkozzunk tovább

Igen minden okés nálam is hormonilag is

Nem adjuk fel persze és bízok benne, hogy sikerül

Pont ezért írtam, hogy mindenki máshogy gondolkodik. :)

Ez nagyon ember és kapcsolatfüggő. Ha a Párod ennyire ellene van, nem is lenne érdemes erőltetni, mert az ilyesmit nem lehet ráerőszakolni másikra.

Ti mióta próbálkoztok?

Nekünk még csak ez a 4. próbálkozós hónapunk, most megy Párom spermavizsgálatra.

Mi már az első sikertelen hónap után átbeszéltük a dolgokat, nálunk Ő ajánlotta fel, hogy ha esetleg vele lenne a gond, akkor benne lenne lombikban, donor által.

Én nem hiszem, hogy egy donor harmadik fél lenne. Soha nem kell találkozni vele, azt sem tudjuk ki Ő, és ez pont így van jól.

A gyereked meg nem csak azért szereted, mert a Te véred, hanem mert felneveled, kialakul a kötődés, a szeretet.

Ha ugyanúgy együtt vesztek részt a várandósságban, a pici az első pillanattól veletek van, Te hordod ki, ugyanúgy tekintheti sajátjának, sőt...

Harmadik félről béranyaság esetén beszélhetünk, de ez magyarországon kivitelezhetetlen.

Ott valóban 9 hónapig "kötődnöd" kell egy idegenhez, aki a gyereketekkel várandós, ha részt akartok venni a terhesség ideje alatt is a baba életében.

De persze ezt a döntést nektek kell meghozni, mindenki másképp gondolkodik.

Hát én nem tudom elfogadni a donort.(((((((((A tudat, hogy egy idegen férfié:(

Mindig eszembe jutna, hogy nem a páromé nem az ő arc vonásai... és persze a párom is nem viszonyulna úgy a dologhoz ahogy kell:((

Ma mi is beszélgettünk erről és azt mondta Ő nem tudná elviselni, hogy más gyerekét neveli az mondja neki, hogy apa mikor sosem lesz az apja nem lesz az ő gyerek neki az a baba senki lenne.((

Kedves lányok!

Nem szeretnék megbántani senkit, nem is akarok kiosztani senkit, mert nincs hozzá jogom, csak néhány gondolatot szeretnék fűzni a témához, ami talán segít, vagy csak elgondolkodtat.

Azzal kezdeném, hogy a gyermek két ember szerelmének a gyümölcse (annak kellene, hogy legyen legalább is). VAn, amikor a gyermekáldás elmarad egy házasságban, vagy ma már éppen mesterséges úton elérhető. Egy donorral azonban egy 3. személy lép be kettejük kapcsolatába, ami megzavarhatja a szeretetkapcsolatot. A születendő gyermek vér szerint csak az egyiké igazán, a másiknak csúnyán mondva tényleg semmi köze hozzá genetikailag,vér szerint(bocsánat a kifejezésért). Talán az örökbefogadás az, ami ilyen esetben nem eredményez válást, rossz szájízt, bántódást, sérelmet (ha igazán szeretik egymást, s nem szeretnék bántani a másikat) hiszen a gyermek ilyenkor vér szerint egyiküké sem, mégis mindkettőjüké. De a döntés joga mindig a pár kezében van...

Sziasztok!

Zsuzs én megértem a párod, annó nálunk a dokik donrozni akartak mert nem sikerültek a biotátumos lombikok, aztán kiderült, hogy az én bajom miatt amit basztak kezelni. Mikor rendbe raktak egyből sikerült. Viszont addig abban biztosak voltunk, hogy nem vállalnánk donort, se a párom sem én. Egyikünk sem tudta volna elfogadni a dolgot.

Sajnos az én félre kezelésem miatt elment 3 év a semmire így megöregedtem, és kistesó már nem lesz, mert nem sikerült az utolsó lobmik, idősebben meg már nem megyünk.

:))

Biztos nagy dolog ez a párnak de ha a férfi is is annyira vágyik a picire mint a nő akkor együtt sokkal könnyebb biztos is

Hát én úgy érzem ha ilyenbe bele mennénk akkor idővel nagy korában úgy érzem ezt el mondanám nem tudnám titkolni:(((((

Hát azt nem tudom a család, hogy viszonyulna majd ehhez:((Szüleim biztos nem örülnének párom családja meg hát lenne véleményük az biztos.

Elsőnek is rá kellene vennem a párom, hogy csináltasson egy here biopsziát hátha aztán majd látnánk , hogy alakulna.

Drukkolok, hogy fiúcska legyen a babó de a fő, hogy egészséges legyen:))

Én tudatosan úgy csináltam, hogy a párom mindig ott legyen velem, hogy átélje amit én. Jött a dokihoz velem mindig. A doki nénim tudta, hogy mi a helyzet és leginkább a páromnak mutogatta a babát és mondta, hogy milyen cuki. :o) Ahogy elkezdett mocorogni a hasamban, odatettem a kezét, hogy ő is érezze... ilyenek. Mindent együtt választottunk, vettünk meg. Igazából eszembe nem jutott soha, hogy nem a MI gyerekeink. Értem ezt úgy, hogy nem agyalok ezen állandóan, sőt azóta szóba sem jött. A tesó dolog is a férjem szorgalmazására indult, aztán ő lepődött meg a legjobban mikor kiderült, hogy mindkettő sejtecském velünk marad. Imádja a csajokat, ők meg rajonganak érte, a kisfiunkkal is ugyan ez a helyet. Tündéri kis emberkék... és a mi gyerekeink. Azt, hogy mi lesz majd, hozza az élet, kár ezen agyalni, mert csak elrontunk vele mindent, nem tudjuk értékelni amink van.

Azt, hogy elmondjuk e nekik... még nem tudom, majd ha esetleg olyan szituációba kerülünk elgondolkozunk rajta és döntünk. Mégis, ő volt ott mikor a hasamban növekedtek, ő látta őket először miután megszülettek, ő kapta az első mosolyt, az első igazi ölelést... a nagyobbik lányom első szava az apa volt, mert ő az APJUK. EZek azok a dolgok, amiket nem lehet pótolni... Ezeket meg kell élni, át kell élni és örülni kell neki. Én boldog vagyok így és még lehet bevállalunk egy babócát, hátha az is kisfiú lesz, csak hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok, de egy kislánynak is ugyan úgy fogunk örülni.

Nem persze nem bántottál meg.Igen ezt én sem értem ha szeret márpedig igen mert tudom akkor miért nem adja meg nekem ezt a boldogságot , hogy kisbabánk legyen:((

Hogy élted meg a terhességet?Milyen érzés volt mármint, hogy más az apuka?Félek ha mégis megbánom már nincs vissza őt vagy attól is félek mi van ha az a pici baba hidegen fog hagyni mondván nem a páromé:((

Nem vagy tolakodó, dehogy... Én vállalom ezt, mert nekem anno nagyon jól jött volna, ha tudok valaki olyannal "beszélni" aki átment ezen.

Nálunk az volt a gond, hogy a páromnál hiányzik az a sejtcsomó ami a spermiumokat termeli... ergo, sosem volt és soha nem is lesz sajnos.

A donort úgy "választod", nem csak adják ami van. Odamész, megkérdezik, hogy a párod hogy néz ki, milyen az iskolai végzettsége és hozzá "hasonlót" keresnek. Nekem ugye 8 beavatkozásomvolt összesen és mind különböző donortól.

Próbálj a párodnak időt adni, míg megemészti, átgondolja, ez egy nagyon kényes dolog, főleg a fériaknál, mert ugye a büszkeség. Én úgy gondolom, ha szeret téged, tényleg szeret, megpróbálja majd megadni neked amire vágysz.

Remélem nem bántottalak meg semmivel...