Popper Péter idézetek (beszélgetés)
"Az embernek meg kell mutatnia, hogy kicsoda valójában, hova tartozik, és vállalnia kell önmagát."
/Popper Péter/
"Sátán elleni harc is individualizálódik és introvertálódik. A küzdelem színtere az ember belső világa. Az önmagában lévő sötétséggel kell megbirkóznia, a rosszakarattal, az irigységgel, a pusztítás kívánásával, a kárörömmel, a pénz és a hatalom imádatával, stb."
/Popper Péter/
"Nem sátáni szociális szervezetek az igazán veszélyesek, hanem az egyéni csábítás és rontás."
/Popper Péter/
"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak."
"Gondolai háttér: Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. "Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta!" - ez a félelem igazi eloszlatója."
/Popper Péter/
"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem."
"Gondolati háttér: A többi élőlényhez viszonyítva az a specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső valóságunkat, igényeinket. Máskor meg - noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot."
/Popper Péter/
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem."
"Gondolati háttér: Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik."
/Popper Péter/
"Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni."
"Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok alapkérdése: Milyen igényeket elégít ki? Újra meg újra adunk és elfogadunk: gondolatokat, érzelmeket, életformát, biztonságot, szexuális örömöket. Krízis akkor keletkezik, ha már nem tudjuk örömmel megadni és elfogadni - egymásnak és egymástól - mindazt, ami életünk egyensúlya szempontjából lényeges. Amíg igazán adni tudunk, nem érezzük áldozatnak, mert öröm számunkra a másik öröme. Amíg adni tudunk, tudunk elfogadni is. Az áldozathozatal érzése, a mérlegelés: ki jár jobban?; az elfogadást megakadályozó félelem vagy gőg; - ezek jelzik és egyben okozzák egy kapcsolat válságát, az összetartozás érzésének apályát."
/Popper Péter/
"Csak az egyértelmű cselekvés hatásos. A bizonytalan cselekvés bizonytalan eredményt szül."
"Gondolati háttér: A világban az akció-reakció törvénye uralkodik. Amennyire koncentrált erőt fejtek ki egy irányban, olyan koncentrált hatást fogok elérni. Csak határozott kérdésre kapok határozott választ. Vannak alapvető élethelyzetek, amelyekben csak egyértelműen szabad cselekedni. Ha már töprengek, vacillálok - akkor ne cselekedjem. Ha gondolkozni tudok azon, hogy megházasodjam -e, szülessen -e gyermekem, hivatást változtassak -e - akkor ne tegyem. Meg kell várnom, míg a dolgok egyértelművé tisztulnak bennem - akkor könnyen és határozottan tudok cselekedni. És ez meghozza az eredményt."
/Popper Péter/
"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."
"Gondolati háttér: Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni."
/Popper Péter/
"Amikor tehát a hazugságról beszélünk, három alapvető kérdésről van szó: az egyik a hazugságfogalom fejlődése, amit megpróbáltam végigkövetni fejlődéspszichológiai szempontból. A másik a hazugság lehetséges következményei. Erről egy jelentős ezoterikus, Rudolf Steiner azt mondja, hogy a hazugság olyan, mint egy vaktában kilőtt puskagolyó. Nem lehet tudni, hogy meddig megy, mibe ütközik bele, mit pusztít el, mit rombol össze szellemi értelemben. A harmadik pedig a kollektív hazugság, amelynek van egy pozitív jellege is: hogy emberi közösséget teremt, szociális kohéziót hoz létre - amíg meg nem bukik látványosan. Ha pedig már végképp nem tarthatók a tévedései és hazugságai, akkor a fanatizmus és agresszivitás eszközéhez nyúl."
/Popper Péter/
"Úgyhogy azért tartom veszélyesnek a hazugságot, mert a hazugság önmaga védelmében agresszívvé tud válni, és ha agresszívvé válik, akkor rettenetes károkat okoz."
/Popper Péter/
"A hazugságnak, a kollektív hazugságnak a legveszélyesebb formája a fanatizálás, a fanatizmus, a másságnak, a másképpenvalóságnak a totális elutasítása."
/Popper Péter/
"Tudok -e azért élni, amiért élni szeretnék? Amiért nekem élni érdemes? Vagy nem tudok, és belekényszerülök olyan kompromisszumokba, amelyeket aztán nem tudok elviselni? Ez igazi trauma, ami elől tényleg menekül az ember. A társadalom pedig fel is kínál valamit menekülésként: a kollektív hazugságot. A kollektív hazugságban előítéletek érvényesülnek: teljesen mindegy, hogy a cigányokat, a zsidókat vagy a homoszexuálisokat utáljuk, de közös előítéleteink lesznek, és ezek összetartanak bennünket. Erről szoktak sokan megfeledkezni, és ez az, amit maximálisan kihasználnak a társadalmi mozgásokban, politikában, propagandában, egészen a reklámig. Hogy közös tévedéseink, közös hazugságaink vannak, amelyek egy kohéziót hoznak létre az emberek között. Te is azt hazudod, én is azt hazudom. Egyet hazudunk. Te is tévedsz ennek a megítélésében, én is. Együtt tévedünk. Nem csak én, te is, ő is, a harmadik is, a negyedik is. Ez az együtt hazudás, együtt tévedés a kollektív biztonság megerősítője. A tömeges hitnek, hazugságnak, tévedésnek van egy kohéziós hatása. Összehozza az embereket egy kollektív biztonságérzetbe."
/Popper Péter/
"Szerintem a szorongás, az embert hazugságokra, önmaga becsapására késztető félelem egyetlen megoldása, ha az ember szembefordul vele, közel megy hozzá, és azt mondja, hogy lássuk! Lássuk, mi lesz, mitől félek! Teljesen mindegy, mitől fél, ha közel megy hozzá, és azt mondja, hogy megélem azt, amitől félek - akkor a mumus 99%-ban elpukkad. Az emberek a fantáziáiktól félnek. A fejükben óriásira duzzad egy probléma, és úgy érzik, hogy ez elviselhetetlen. Érettségi előtt az ember csatakosra izzadja magát a szorongástól, utána meg azt mondja, hogy ennyi volt az egész? Mert megélte."
/Popper Péter/
"Miért hazudik az ember? Legtöbbször félelemből. Fél valaminek a következményeitől, és úgy próbál megmenekülni, hogy hazudik. Csakhogy így nem lehet megmenekülni - az embert éppen a menekülési késztetése sodorja bele egyre mélyebben abba, ami elől menekül."
/Popper Péter/
"Nemcsak másoknak lehet hazudni, hanem saját magunknak is. A saját magunknak való hazugság leginkább abban merül ki, hogy bűnbakokat képzünk és keresünk. A saját kudarcainkért nem magunkat tesszük felelőssé, hanem hazug módon a társadalmat, a gyereket, férjet, feleséget, főnököt, kollégákat, mert nagyon kínos szembenézni a felelősségünkkel, a viselkedésünkkel, a tehetségtelenségünkkel, a tehetetlenségünkkel, sodródási hajlamunkkal. Ezért vagyok én olyan undok, amikor ragyogó pofával mondják az ifjak, hogy tanár úr, önismereti csoportba fogok járni! Jaj, de jó, fiam! És az is kiderülhet, hogy milyen hülye vagy? Az is kiderülhet, hogy milyen aljas vagy? Hogy milyen gonosz vagy? Vagy csak jó dolgok derülhetnek ki rólad? Akkor meg mi a fenének jársz oda? Különben is, mi gátol meg abban, hogy önmagadat megismerd? Nem az, hogy félsz tőle? Hogy nem akarod megismerni magad? Hogy nem akarsz felelősséget vállalni magadért és az életedért, hanem mindig mindennek valaki más az oka? Ezt nagyon komolyan mondom, mert azt gondolom, hogy itt egy nagy átverés zajlik sokszor. Önismeretről beszélnek, de nem önismeretet adnak, hanem az illúziókat hizlalják kövérre, az ember önmagával kapcsolatos illúzióit."
/Popper Péter/
"Szóval nem szabad maradékokkal élni, holott az élet csábítja az embert a hazugságokra. "Most sajnos nem élhetek a kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most szerelmes vagyok, most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, most állást változtatok, átmeneti időszak." És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert olyan, hogy átmeneti időszak, nem létezik. Nincs az ember életében átmeneti időszak. Amit megél, az az élete. Késő rájönni hetvenhét éves korban, hogy hűha, ez volt az életem! Késő. Én azt gondolom, hogy maradékok nélkül végigélni azt, amit egy életkor, egy élethelyzet, egy társadalmi környezet lehetővé tesz - ez a titka annak, hogy jó vénségben és az élettel betelve haljunk meg."
/Popper Péter/
"Én azt gondolom, hogy minden nevelés, pedagógia lényege, hogy az igaz úton kell tartani a gyereket. Oda kell figyelni, hogy milyen karakter, mire van belső lehetősége. Mert egy hazug életút borzasztó konzekvenciákkal jár. Olyan kimaradásokkal, kihagyásokkal az életben, amelyeket később már nem lehet pótolni, nem lehet orvosolni."
/Popper Péter/
"A pici gyereknek nincsen hazugságfogalma. Ha azt mondom neki, mondjuk két és fél éves korában, hogy Lacika, légy szíves, mondj egy hazugságot, akkor riadtan bámul, és nem tudja, mit akarok tőle. Ha az átlagnál fejlettebb intellektusú a gyerek, akkor egy darabig tanácstalanul néz, majd felderül az arca, elvigyorogja magát, és kimondja a legtrágárabb szót, amit ismer: segg!"
/Popper Péter/
"Tudomásul kell -e venni, hogy az emberi együttélés klasszikus formái meggyengültek? Hogy a házasság, a barátság, a család ebben a régi modellben egyre kevésbé életképes?"
/Popper Péter/
"Hamvas Béla írja, hogy a modern társadalmakban az emberek életenergiáinak zömét az életkellékek megszerzése köti le, nem maga az élet. Az emberek öregkorukig azzal foglalkoznak, hogy a színvonalas élet kellékeit (hétvégi ház, új autó, új bútor, modern technikai eszközök, divatos ruhák) gyűjtögetik, ez elviszi az energiáikat, és arra már nem jut idő, hogy ezekkel a kellékekkel harmonikusan és örömtelién éljenek. Ehelyett gyilkolják egymást a családtagok a drága pénzen beszerzett tárgyak között. A fogyasztói társadalom csábítása az életkellékek, vagyis a látszatszükségletek túlzott fölértékelése. Nem lehet a legmodernebb digitális televízió nélkül élni? De lehet. Ugyanez vonatkozik a fentebb felsorolt holmik mindegyikére, de éppen ez az önbecsapás lényege. Az ember úgy érzi: ahhoz, hogy egyszer majd harmonikusan élhessen, ilyen kellékekkel kell magát felszerelnie, s a mai folyamatos technikai fejlődés mellett rendszeresen újítani kell ezeket a kellékeket. Csak az életre nem kerül így sor soha..."
/Popper Péter/
"A földrajztanár jobban tudta a földrajzot, a fizikus a fizikát, az irodalmár az irodalmat mint a tanítványa, és ez adott neki egy helyzeti fölényt. Ez az, amit az angolszász iskola 'book learningnek' nevez, vagyis a tananyag, a könyvekből megszerezhető tudás birtoklása - ez a felnőtt fölénye volt. A másik az úgynevezett 'life learning', ami dörzsöltséget, életbölcsességet, élettapasztalatot is jelent. A felnőtt a megélt tapasztalatokból, az örömteli vagy csalódást okozó helyzetekből tanulságokat vont le, és ebben is több volt, mint a fiatal, a gyerek. Jobban ismerte az élet és az emberi kapcsolatok belső működésének törvényeit. Ma az a változás következett be, hogy a felnőttnek, a tanárnak, a szülőnek a 'book learningből' adódó fölénye megmaradt, de a 'life learning-ből' származó elveszett."
/Popper Péter/
"Néhai barátom, Török Sándor szavaival: vannak szabad népek és vannak szabadságszerető népek. A szabad népek szabadon éltek, és kialakult egy olyan viselkedéskultúra, mely a demokratikus együttéléshez kell. A szabadságszerető népek csak szerettek volna szabadok lenni, de sohasem voltak, és nem alakult ki egy ilyen kultúrájuk."
/Popper Péter/
"Kijöttünk a pincékből a szétlőtt Budapesten, és bele akartak megint nyomni bennünket a szabályozott polgári életbe. De nem lehetett, mert nem hagytuk, mert már rég túl voltunk ezen. Túl sok halottat és gyilkosságot láttunk, túl sok félelmet éltünk meg, már nem lehetett minket konformizálni. Egy pedagógus vagy képes volt kezelni ezt a vad társaságot, vagy nem. Kritikátlanok voltunk."
/Popper Péter/
"Tisztelt szülő! Fia nemi szervét társának táplálékul ajánlotta fel. Ezért osztályfőnöki megrovásban részesítem."
Most akkor én mit csináljak - hiszen minden kamasz trágárkodik! Fiam bevallotta, hogy valóban mondott ilyet a szünetben egy társának, a folyosóügyeletes meghallotta, elkérte az ellenőrzőjét, és beleírt. Egy kérdés: miért hallotta meg? Az ilyet, két kamasz trágárságát nem kell meghallani. Mit tehettem? Aláírtam, és mondtam neki, hogy ha hozol még ilyen jó beírásokat, kapsz egy-egy húszast. Csak nem állhatok ilyen marhaságban az iskola pártjára?!"
/Popper Péter/
"Az érettségi előtt álló gyerekeket ugyanis arra tanították éppen, hogyan kell önéletrajzot írni. Ez hasznos dolog. Ám ez a gyerek versben írta meg az önéletrajzát. A vers így szólt - máig is tudom szó szerint:
Szerettem játszani,
Nem lehetett.
Volt, aki rám nézett. Felnevetett.
Egyszer, egy hétig Nem volt székletem, íme az életem!
Nem elég ez tizennyolc évre? Ezen én csak röhögnék, de nem küldeném be egy klinikára, a pszichoterápiás osztályra a gyereket. Szóval az intoleranciára és a humor hiányára szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis ezeknek az a következménye, hogy az iskolának konfliktusmegoldó szerep helyett konfliktusteremtő szerepe lesz. Ha egy iskolában valami balhé tör ki, azt az iskola a tízszeresére tudja felnagyítani ahhoz képest, amit az egész dolog realitása egyébként megér."
/Popper Péter/
"A honi iskola elkomorult. Például, ha valaki ma elolvassa Karinthy Tanár úr, kérem című nagyszerű könyvét, jókat derül rajta - de nem veszi komolyan. Pedig a régi iskolában minden megtörtént, amiről Karinthy írt. De a mai intoleráns iskolarendszer a gyermeki viselkedés normál variációit sem tűri el. Ha valaki ma csak az ötödét megcsinálná annak, amit Karinthy a Tanár úr, kéremben leír, pillanatokon belül a nevelési tanácsadóban találná magát, mint szociális zavarban szenvedő gyerek. Ez sajnos így van. És ez elképesztő."
/Popper Péter/
"Az életben alapkérdés, hogy egy ember a lehetőségeihez képest jól működjön intellektuálisan, érzelmileg, szociálisan, szexuálisan, s ha itt zavar van, akkor a pszichiáternek vagy a pszichológusnak az a kötelessége, hogy ezt a működést állítsa helyre. Egy jó terápián sok minden múlik. Ha én olyan pszichoterapeuta vagyok, aki valamennyire ellensúlyozni tudja egy ember életében azt, hogy őt naponta alázzák meg, naponta veszik el a személyes jelentőségét, és zsugorítják egy jelentéktelen csavarrá, ahogyan Ady írta, akkor mindenekfelett ezt kell csinálnom."
/Popper Péter/
"Ki egészséges lelkileg? Véleményem szerint az egészség első jele az, hogy valaki nem egy pillanatot ragad ki az életéből, hanem az életutat a maga teljességében szemléli. A második szempont, hogy tud -e a képességeinek megfelelően teljesíteni tanulásban, munkában, sportban, és az élet minden más területén. Tehát rossz képességű Lajoska bukdácsolása az iskolában nem patologikus jelenség, mert szinkronban van a gyenge képesség a gyenge tanulmányi eredménnyel, azt pedig, hogy egy buta emberből miként lehet okosat csinálni, még nem találta ki a pszichológia. Aztán képes az életörömre, tehát az élet által nyújtott öröm lehetőségeire - evés, ivás, művészet, sport, szépség, szex és így tovább. Ha nem képes, akkor tartjuk a depressziót kórosnak. És kritérium szerintem az is, hogy képes úgy együtt élni más emberrel, hogy nem teszi tönkre annak az életét. Itt lehet akár szélsőséges kriminalitásra is gondolni (a betörő elviszi a holmijaimat), de nagyon sok nem kriminális eset van, amellyel rombolni lehet a másik életét. Amikor valaki pokollá teszi a férje, felesége, gyerekei életét, az ugyan nem bűncselekmény, de nem is az egészség jele, hiszen nem tud úgy együtt élni másokkal, hogy azokat ne rombolja. Akinél a fenti tényezők rendben vannak, az pszichésen már nem mondható túlságosan betegnek."
/Popper Péter/
"Ha valakit a nárcizmus komolyan érdekel, olvasson Ady Endrét - nála nárcisztikusabb költő a világon nem született!"
/Popper Péter/