Párom nem akar gyereket mert Drága! Önbizalmat kérek (beszélgetés)

Hogy értette, anyagilag, vagy lelkileg nem vagytok rá felkészülve? Egy anya rögtön fel van készülve, ahogy terhes lesz. Jönnek az ösztönök. Ezt csak bízza Rád. Te fogod kihordani, cipelni, szoptatni, etetni, minden rezdülését figyelni. Kikérném magamnak, hogy azt mondja, nem vagy felkészülve. Egyébként, vehetnél egy ilyen könyvet, valami gyermeknevelésit. Van ez a vastag, régi ki is írta... na mindegy, amikor ő is ott van, meg amikor csak van időd, olvasd, és ha rákérdez, mit csinálsz, megmondod, felkészülsz a gyereknevelésre.

Látni fogja, hogy itt nem lehet tovább macska-egér játékot játszani, és ezt extra komolyan gondolod. Gyűjtsél egy kiságyra, tudatosan. Nézd ki a típust, árat, stb. Utána írd össze, mi kell az induláshoz. Amikor megvan a rávaló, jöhet a mehet. Nem hiszem el, hogy megfektet két felnőtt embert egy baba etetése. Hát az a szegény gyerek anyatejen él, meg zöldség gyümölcspürén csirkehusin, stb. Ez szerintem nem egetverő. Meg kell állni egy gyereknél, ha nincs remény több pénzre, és egy gyerek taníttatását könnyebb lesz kiküszködni.

Szerda óta, csak szombaton jött meg. Tegnap együtt vettünk tesztet de negatív lett. Látta rajtam hogy én nem örültem neki. Kérdezte mi van te inkább gyereket szerettél volna? Mondtam neki, hogy miért te nem?

És erre ő csak annyit mondott, hogy szerinte nem vagyunk rá felkészülve. Én meg, majd közben felkészülünk rá. Ezután be is fejeződőtt a beszélgetés :-( Már megint nem jutottam semmire.

Az a különbség, hogy Ti egyetértetek, itt pedig csak a fiú van ezen az állásponton.

Rossz az, amikor csak az egyik fél kattog a dolgon, és a másik nem érti meg, hogy szenved.

nemrég beszéltem erről egy nővel, aki aránylag korán 19 évesen szülte az első gyermekét, azt mondta, a gyerek/gyerekek segítették őkat abban, hogy minél többet hajtsanak, gondolkozzanak, hogy hogyan lehet több.

Érdekesnek tartottam, mert mi most a párommal többek között arra hajtunk, hogy legyen elég pénzünk, hogy lehessen gyerekünk, tehát pont fordítva közelítjük meg ezt a kérdést.

Én azt hiszem egyik felfogás sem jobb, vagy rosszabb a másiknál-kérdés, hogy nektek melyik lenne a célravezetőbb.

Ha fél a férfi, akkor meg kell nyugtatni. Bizonygatni kell neki, hogy nincs miért félnie.

Viszont, ha mások szerint is joggal aggódik és tologat, akkor meg tényleg várni kell.

Természetesen egy példaként hoztam fel, hiszen ez volt egy kiíndúló pont, hogy majd ha lesz...

Tudom jól, semmi nem egyszerű.

De hogy értsd nem a levegőbe beszélek;

Férjhez mentem, többek között azért mert "idilli" családot szerettem volna és nagyon szerettem volna a fiam mellé a férjemtől egy másik gyereket.Azt gondoltam mert ő is így éreztette ,mondta, hogy eggyet gondolunk.Aztán kiderült nem egészen...és szépen elhidegülem tőle mert rájöttem mi nem egyformán gondolkodunk, mi nem egyet akarunk és így már nem vagyunk MI.

Így elváltam.

Félreértés ne essék,jóban vagyunk nincs harag.

Így mondhatni tudom milyen lehet a szitud.

?

Ha én férjhez megyek valakihez akkor többek között ezzel is tisztába vagyok, amellett, hogy jó esetben ismerem őt.(Gondolom te is tisztában voltál vele, hogy ő anyagias pl. stb)

Én azt tapasztalom ismerős körben, hogy vannak akik kevés pénzzel is elvannak, nem panaszkodnak. Könnyen túllépnek azon, hogy mi minden hiányzik. Annak örülnek, ami van. És igen, lemondanak sok mindenről a gyerek miatt.

Vannak olyanok, akik átlagon felül keresnek, költekeznek is, és állandóan panaszkodnak, hogy ez meg az kéne, és nem tudják élvezni ami van.

Őszintén bevallva ki az, akinek annyi pénze van, hogy minden vágyát ki tudja elégíteni? Pénzből soha nem elég.

A gyereket meg az érdekli leginkább, hogy szeressék! Pl. mióta megszülettek a gyerekeink, nem volt pénzünk nyaralásra, de mi így is boldogok vagyunk. Többet érnek nekünk bárminél!