A párom nem akar második gyereket (beszélgetés)

Nem olvastam el minden hozzászólást, úgyhogy lehet, hogy ismétlek valamit, akkor bocs.

Nekünk közeli családtagnál volt olyan szitu, hogy a feleség nagyon szeretett volna harmadik gyereket, a férj meg nem. Aztán a férj beadta a derekát: azt mondta, hogy ha a felesége ennyire szeretne még egy gyereket, úgy érzi, nem tagadhatja meg tőle. Szerintem így viselkedik az a házastárs, aki igazán szereti a társát, és fontosak neki a vágyai. És ez fordítva is igaz.

Azt pedig nem tudom elfogadni, hogy valaki nem tud második gyereket vállalni (persze betegség, nagyon nehéz családi helyzet, nagyon kevés kereset lehet elfogadható magyarázat, de itt nem arról van szó, és legtöbbször nem emiatt vétózzák meg a második gyereket. Az átlag fizikumú és normálisan kereső ember ha nem vállal másodikat, az általában kényelemből van. Van olyan, hogy valaki nem szeretne, csak egyet - ezt nehéz megértenem és elfogadnom, de ám legyen - de ha, mint itt is, két gyerekben állapodtak meg, ne visszakozzon a kedves férj, pláne, ha a felesége annyira szeretné. És pláne, mivel anyagi akadálya sincs.

Úgy számolom, hogy a válság előtt kerültetek össze a férjeddel. Sajnos a válság nagyon sok ember álmait vágyait kettétörte, és előtérbe kerültek a megélhetési problémák.

Ebben az országban jelenleg a legszebb álmainkról legyen az bármi is,( ha az ember nem politikus v. nem kapja nagyon könnyen a pénzt ) le kell mondani. Rosszkor születtünk rossz helyre.

Hogy mi a baja? Nem egy akármiről kell lemondania a férje kedvéért, hanem egy gyerekről! Mindegy ki fütyül, ki táncol, van a férjének joga ahhoz, hogy megtagadjon tőle egy gyereket?

Én is hasonló szituban vagyok, bár csak hasonló, nem ugyanolyan. Nekünk két gyerekünk van, én akarok egy harmadikat, a férjem nem. 38 évesek vagyunk, túl sok időm sincs már szülni. És tudom, hogy képesek lennénk minden értelemben flnevelni három gyereket, van házunk, saját, jelzálogtól mentes, van ezünk-azunk. Hiába tudom, hogy nincs jogom kérni, vagy követelni még egy gyereket, de neki van joga megtagadni tőlem? És ugyanez igaz a fórumindítóra is!

"Ezen túl pedig az a pár év a kicsi gyerek mellett.. van hogy jobban megterheli a feleket akár érzelmi vagy szellemi szinten, mint amire számítottak, s ha épp más miatt is rossz passzban van mondjuk az apa - és elég egy stresszes munka - tarthat attól, hogy nem tudja elviselni a korábban tapasztaltakat."

Ebben benne van minden.Teljesen egyetértek!

"Azt meg végképp nem tudhatod, milyenek az anyagi körülményeik...hogy csak egy legyen nekik!Bocsi.... :D"

A bocsit, nem értem...

Én egy szóval nem említettem az anyagi részt,de te vagy a második aki evvel jön nekem...én felelősségről beszéltem a kettő nem ugyanaz vagy tán úgy tűnik egyes embereknek a felelősség kimerül anyagi vonatkozásban.

Egyébként meg nem érezném,hogy cáfoltál. Azért nem értem a nőt,mert oké,hogy ez a vágya,de a vágya mellé válaszott egy férfit,akinek jelen állás szerint nem ez a vágya így nem értem hogy miért nem tudja ezt megérteni....és miért érzi becsapva magát.Két ember ha együtt él az évek során sok mindent terveznek amiből van ami megvalósul van ami nem, mert változunk így változnak a vágyaink is.Ha nem felel meg neki és nem tud a második gyerekről lemondani,menjen és keressen magának másik párt,aki vállalja vele.

Ez azért érdekes szitu, mert általában fordítva szokott lenni. Arra gondolok, hogy az első gyerektől szoktak - főként a fiúk - félni, merthogy legyen autó, meg ház, meg akármi. Aztán amikor már van egy, annyira szokták imádni, hogy rájönnek, hogy le van sz.va a festés, ezerszer többet ér a gyerek.

No most itt pont nem ez történt, hanem a fordítottja.

Ez azért érdekes, mert egy kicsit menekülésnek gondolom a férjed érveit.

Én azt gondolnám át a helyetekben, hogy mi az, ami most a gyenge pontja a kapcsolatotoknak. Mert valami oka van annak, hogy a férjed ezt mondja. Ez az ok nyilván az ő számára nagyon fontos, csak talán ő se tudja megfogalmazni. Ezt fontos lenne kideríteni, akár szakember segítségével is, mert azért valószínű, hogy nem, vagy nem csak a szobafestés ez az ok..

És nem csak a második gyerek érdekében, hanem azért, hogy egyáltalán együtt maradjatok.

Nem gondoltál arra, hogy visszamenjél, vagy elmenjél dolgozni, keress Te is egy kis pénzt, lássa a férjed, hogy majdnem ugyanolyan vagy mint rég, és majd 2-3 év múlva elő lehet venni megint a témát. Azért könnyebb is úgy gyerekezni, ha nagy már nagyobb, hidd el, nagyon sok jó van abban is.

Szóval én a kapcsolat igazi gyenge pontját keresném, ami valószínűleg nem a ház, és nem is maga a gyerek...

:D

Bocsánat, még reggel volt, Bettinek címeztem a kérdést, csak rosszra nyomtam rá. :DDD

:)

Ha a felek egyenrangúnak kezelik egymást egy házasságban, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek (aminek ugye elvileg így kéne lennie) akkor az kizárt, hogy az "anya nagyobb felelősséggel" rendelkezik. (Mire gondolsz itt egyébként tényleg nagyobb felelősség címen?) Szerintem ezt még a családjogi tv. is írja, de majd utána nézek. :D Viccet félretéve sztem az nem jó, ha a gyakorlatban az anyára több felelősség hárul. Mindent nyomjunk az anya nyakába??? :O Mindenkinek meg van a saját maga szerepe, feladata egy házasságban, amik ugyanannyira felelősségteljes feladatok. Egyébként pedig a feladatok sem mindig személyhez kötöttek. A mai világban már nincs az, hogy ez csak az apa, vagy ez csak az anya feladata. Ma már a nők több mindent csinálnak egyszerre a gyereknevelés mellett, szóval el kell a segítség. :)

Ha csak a hoxarol meritek, es a felelos csaladtervezesre gondolok, rohognom kell.

Ha a szules utan gyorsan munkaba allo anyakra, szinten.

Ha a bolcsodei ferohelyekre, akkor megint.

Teljesen logikus, amiket írsz, de nem azt nem tudhatod, hogy vajon más családok mennyire a logika partján élik meg a világot.

Tehát vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy ha a jóisten báránykát ad, akkor ad legelt is (hiába nincs kilátásban jobb anyagi helyzet)

Ezen túl pedig az a pár év a kicsi gyerek mellett.. van hogy jobban megterheli a feleket akár érzelmi vagy szellemi szinten, mint amire számítottak, s ha épp más miatt is rossz passzban van mondjuk az apa - és elég egy stresszes munka - tarthat attól, hogy nem tudja elviselni a korábban tapasztaltakat.

Hát, lehet, h tényleg nem egy nyelvet beszélünk, de nekem ez marhára nem azt jelenti! :))

Nyilván a család anyagi helyzetét az anya ugyanúgy átlátja, mint az apa, lévén, együtt élnek. Ha nem állnak úgy, h be tudjanak vállalni egy második babát, azt valószínűleg az anya is tudja, tehát elő sem állna a vágyával, ésszerűtlen lenne...

Úgyh ez az eset, ami sztem az apa "NEM"-ére legnyomósabb indok lehetne, sztem kilőve.

Minden más eset, h az első nehéz idők v az éjszakázás nyilván őt is megviseli, a párját "nélkülöznie" kell (amire igenis oda lehet figyelni, h ne így legyen, legalábbis nálunk ez sosem volt gond) v hogy neki kell még néhány évig esetleg tovább eltartani a családot, szerintem akkora indokok nem lehetnek, hogy emiatt ne lehessen még egy gyerek, ha egyébként akart.

Már csak azért is, mert például abban is meg lehet egyezni, h az anya nem marad otthon évekig, hanem viszonylag hamar újra munkába áll, megkönnyítve ezzel az apa dolgát.

Remélem, sikerült közérthetővé tenni a mondatomat! :))