Párkapcsolati kríziseink I. rész

Jöjjön már valaki! Vagy még sem?

Mi mindent tűrnek el egymástól a párok nap, mint nap? Veszekedés, meg nem értettség, megcsalás, a másik állandó kritizálása. Csoda-e, ha inkább azt mondjuk: elég volt, váljunk el.

De tényleg ezt akarjuk-e? Lehet, hogy igen. Ebben az esetben szétválnak útjaink, és átéljük a veszteség minden kínját. Úgy érezzük, kiüresedtünk, és semmi értelme az életünknek. A baj ott kezdődik, amikor ahelyett, hogy fájdalmunkat feldolgoznánk, és levonnánk véget ért kapcsolatunk tanulságait, helyette kell keresnünk valami „pótlékot”, amely kitölti a bennünk keletkezett űrt. „Jöjjön már valaki!” Mondjuk, pedig elment kedvesünk illatát szinte még érezzük a párnánkon. Pedig ha felvállalnánk a „gyász” időszakát, következő kapcsolatunk minősége sokkal jobb lehetne. Mi mégis megpróbáljuk elterelni a figyelmünket önmagunkról mindenáron. Órákat dumálunk a barátnőnkkel, szidva a volt kedvest, bulizunk, alkohollal kábítjuk magunkat a végkimerülésig. Sőt, ami a legrosszabb, néha valamelyik régebbi társunkkal próbáljuk felvenni a kapcsolatot.

A kapcsolat halálát sok esetben belső félelmeink okozzák!

Kapcsolatod megmutatja, hol állsz jelenleg az életedben. Ha kapcsolatodra jellemző a kölcsönös megnemértettség, az rámutat, hogy lelked mélyén kialakult egy távolságtartás, melynek okai lehetnek a fel nem dolgozott régi fájdalmak és sérelmek. Elbarikádozod magad, a lelked, nehogy ismét sérülés érje. A kapcsolatodat nem kell megmenteni. Belső félelmet és dühöt okozó tapasztalataidat kell feldolgoznod.

Esetenként konfliktust okoz a házasság kérdése.

Miért akarnak a nők gyakran mindenáron férjhez menni? Sok magyarázat létezik. A leggyakoribb, hogy valaki csak így érzi, hogy társa teljes mértékben felvállalja, elfogadja őt.

Van, aki biztonságra vágyik. De előfordul az is, hogy tudatalatti félelem áll a háttérben. A nő fél a valódi kötődéstől, éppen ezért vágyik egy olyan kapcsolatra, amely látszólag biztonságot nyújt neki. A férfiak vonakodásának hátterében gyakran a nő birtoklási vágyától való félelem áll, illetve az, hogy ha teljes mértékben kitárulkozik, akkor elhagyják.

A gyermek érkezése veszéllyel jár.

Kezdetben még csak a kapcsolat a fontos. Aztán szépen lassan megváltoznak a dolgok. Megérkezik a trónörökös, és legtöbbször ekkor történik törés a kapcsolatokban. A feleség már csak az anyaszerepet éli, a feleség szerepe fölött elsikkad. A gyermek nevelése, gondozása sok energiát igényel, álmatlan éjszakákkal, egész napos feladattal jár. Az asszonynak estére már sem energiája, sem kedve nincsen a férjével foglalkozni. A férj ezt másként éli meg, hisz a gyermekneveléssel kapcsolatos teendőkből ő legfeljebb csak este veszi ki a részét, sokszor már csak egy jó éjt puszi erejéig. Ő csak azt látja, hogy a kedves, szexis, figyelmes felesége helyett egy veszekedős, mindent kritizáló, állandóan panaszkodó és fáradt asszonyt kapott, kinek figyelme központjában már csak a gyermek van, ő pedig teljesen a háttérbe szorult. Ha a feleség nem veszi észre idejében a házasságukban fennálló konfliktust, az bizony a kapcsolat teljes megromlásához vezethet. Meg kell találniuk azt az áthidaló megoldást, amely mindkettőjüknek kielégítő.

Tudatalattink egymásra hatása.

Társad tudatalattija tökéletesen érzékeli a Te rezdüléseidet. Biztos lehetsz benne, hogy ha Te elfojtott érzéseket hurcolsz magaddal, társad is legalább annyi elfojtott problémával küzd. A Te félelmeid nagy része benne is megtalálható. Tudatalatti síkon, mint a fogaskerekek úgy illeszkedtek egymáshoz. Éppen ezért kell a múltból eredő sérüléseket felszínre hozni és megoldani, mert ezzel lehet, hogy – igaz hogy tudtunkon kívül – társunkon is segítünk. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy feltárjuk a teljes igazságot Önmagunkról társunk előtt.

Míg a fenti feladatoknak nem tettünk eleget, hiába rohangálunk egyik kapcsolatból a másikba. Hiába találunk olyan partnert, akiről úgy hisszük, Ő a tökéletes, ha a bennünk élő fájdalmat nem oldottuk fel, a kapcsolatunk vele sem lesz hosszú távon boldog.

Egy fontos tényező van, mellyel sajnos ma még kevesen foglalkoznak. Úgy hisszük, mi döntünk a felett, amit akarunk, amit el szeretnénk érni. Valójában életünket csaknem teljes egészében tudatalattink irányítja. Minél nagyobb erővel „akarunk” tudatos szinten, annál nagyobb lesz az ellenállás tudatalattink síkján. Ez megmagyarázza a folyamatos kudarcélményeket, melyeket kapcsolatainkban is elszenvedünk. Minél inkább rendbe akarjuk hozni kapcsolatunkat, annál nagyobb káoszt teremtünk benne.

Akarással és a tudásunkkal gyakran semmit nem érünk el.

„Boldog akarok lenni” Milyen gyakran mondjuk ezt! Kérésünkből legtöbbször azonban csak az akarás valósul meg. Ha visszanézel életed folyamára, látni fogod, hogy életed döntő pillanataiban legtöbbször cselekvéssel, akarással és a tudásoddal semmire sem mentél. Az akarással épp ellenkező irányt vett az életed. Sokszor a nem-cselekvéssel jutunk messzebbre.

Cselekvés helyett üljünk le, és lazítsunk. A mai embernek nagy erőfeszítésébe kerül nem csinálni semmit. Pedig, ha elhatároztuk, hogy kapcsolatunk a mostani formájában nem folytatható, akkor nem menekülhetünk el attól, hogy életünkben egyszer szembenézzünk saját magunkkal. Gondoljuk át, a múltban elszenvedett sérelmeinket, és nézzünk szembe azzal, amit eddig még egyszer sem akartunk bevallani saját magunknak.

A megcsalt néha bűnösebb, mint a megcsaló

Szembe kell néznünk azzal, hogy a kapcsolat megromlásáért mindketten felelősek vagyunk. Sem én, sem a társam nem lehet kizárólagosan a felelős. Kutatásokkal bizonyították, hogy azok az emberek, akiket társuk megcsalt, sokszor lelkileg már előbb kiléptek a kapcsolatból, mint ahogy az a bizonyos harmadik a színre lépett volna. Mintegy tudat alatt létrehoztak egy szerelmi háromszöget. Mielőtt tehát csakis társunkat hibáztatnánk a félrelépés miatt, nézzünk mélyen a szívünkbe. Valószínűleg meglátjuk azt, hogy bizony a mi kezünk is benne volt ebben a dologban. Kapcsolatunkban már régebb óta fennálló problémák voltak.

Itt a pillanat, hogy valódi lényünkkel szembenézzünk. A hibáztatás helyett legyünk hálásak a sorsnak ezért a krízisért, hogy végre kezünkbe vehetjük életünk és kapcsolataink irányítását.

Folyt.köv.