Öt hónap az élet... (beszélgetés)

Nekem apukám 7 éve halt meg, súlyos tüdő- és szívbeteg volt. Emlékszem, amikor lerokkantosították, max 2-3 évet jósoltak neki. Amíg ezt elhitte, tényleg arról szólt az élete, hogy kórházba be, majd ki, egy hónap múlva újra be. Állandóan elájult... Aztán céljai lettek: villanyszerelő volt, de könyvekből kitanulta az asztalos szakmát, gyönyörű díszkutakat, ajtókat, székeket készített. Persze örökké senki sem él, viszont a jósolt 2-3 év helyett 18-at élt!

Szóval soha nem feladni, célokat kitűzni!!!

Sajnos, esélyem sincs rá, hogy találkozom még ezzel a hölggyel:( Nem az öt hónapja miatt. Hiszem, hogy több lesz az. Ha megszületik a kisunoka, remélhetőleg eszébe jut, amit tanácsoltam és működni fog.

Örülök, hogy nem adtad fel. Van, amikor nehéz továbblépni, nehéz fogódzót találni. Idős még én sem voltam, 48 évesen derült ki a rák. Közben hoztam egy rossz döntést és a családom akkor fordult el tőlem, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Ez a mai napig rettenetesen fáj. A gyerekeim, a testvére, a szüleim... egyszer sem látogattak meg. Sajnos, ha ilyesmiről szó esik, ezt nem tudom megállni, hogy le ne írjam, hát bocsánat, ha valaki sokallaná. De ott vagy, túl egy ilyen műtéten, tudni még nem tudsz semmit, jönnek a látogatók és figyeled a beszűrődő zajokat, hogy nah, talán most... Talán ők azok... És nem jönnek. Mondván, messze vagy. A családban 3 autó is volt.

Szerencsére, később "megbocsátottak" nekem, de ezt elfelejtetni sosem tudják, bármennyire éreztessék is velem, hogy szeretnek:(

Nagyon jól tetted, hogy reményt adtál az ismeretlen hölgynek. Nem értem, hogy a családból senki nem biztatja? Anyósom 30 évig élt szívbetegként úgy, hogy mindig új célt tűzött maga elé. Sajnos az első dédunokája születése és a lányom diplomaosztója előtt meghalt. Évekkel a halála előtt már csak hónapokat jósoltak, de szerencsére nem neki mondták, hanem a férjemnek az orvosok.

Jó, ha tudja valaki, hogy súlyos beteg, hogy tudjon még megvalósítani valamit a fontos álmaiból, de így saccolni kegyetlenség és hazugság is. Az orvosoknak tanítani kellene a hozzáállásodat. Szép volt.

Köszönöm szépen.

Volt idő, amikor néhány kedves szóért, bátorításért, éveket adtam volna az életemből...

Anyukámnak is gyengék az artériái.

Amputálták,2x élesztették újra.2 forintot nem adtak az orvosok az életéért!

Igaz,hogy már nem vállalják a következő műtétet,de azóta 10 év telt el!!

Az,hogy mit mond az orvos,az csak akkor igaz ha feladja az ember!

Szomorú ilyet olvasni. Én azért azt nem tudom megérteni, hogy hogyan veszi a bátorságot bárki is, hogy időben meghatározza valakinek, hogy mennyi ideje van hátra?! Lehet azt mondani, hogy sajnos arra lehet számítani, hogy a helyzete folyamatosan romlani fog, de így és így (tanácsok) valamelyest fékezhető stb. Na de így kimondani?! Még akkor is, ha a "betegnek joga van tudni a betegségéről és annak várható kimeneteléről"

(Szóval ez szerintem rosszabb, mintha egyáltalán nem kapna kezelést, mert állandóan ezen kattog.)

És mi van, ha téved az orvos? Mi van, ha mégis...?! Szóval ezt tiltanám! - még akkor is, ha a beteg igenis tudni akarna egy záros időpontot.

De ilyen betegsége volt? Mert nem mindegy.

Ha az erek tényleg olyan rossz állapotban vannak, hogy nem bírja ki az átültetést sem, akkor ez tényleg véges...

Megkönnyeztem ezt a cikket:(