Nős férfi szeretett belém (beszélgetés)

Ugyan, meg se halld! ;) Aki ezt mondja, az nyilván reggel 8-kor bement és négyig meg sem szólalt, csak és kizárólag a munkájára koncentrált ;)

És persze nyilván egy multinál dolgozik, ahol a dolog így működik, hogy :o)))

Sziasztok!

Sajnos volt tapasztalatom ilyen téren. Már jó régen történt, és ugyanez volt a szöveg, hogy elsöprő szerelem, meg lelki társ, és végre egy nő, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok... HOLOTT én nem éreztem ezt az elsöprő szerelmet, és nem is állítottam, hogy elfogadom olyannak, amilyen (mert alkoholista volt, és halála napjáig az lesz), és a lelki társa se voltam, mert nem tudtam vele miről beszélgetni se. Még csak az esetem sem volt az illető. Mindegy. Addig fajult a dolog, hogy ő hívogatott naponta, üzeneteket írt, amikre nem igazán válaszoltam. A feleségének feltűnt, és szerintem belenézett a telefonjába. Felhívott engem (mert eredetileg mi barátnők voltunk), és panaszkodott, hogy a férjének van valakije. Ekkor már szólnom kellett volna az asszonynak, hogy miket képzel be a férje, de gondoltam, előtte a fickóval beszélek, hogy álljon le, vegyen vissza az érzelmekből, semmi dolgunk egymással. Viszont, mire idáig jutottam volna, ő "bevallott" mindent, csak nem úgy, ahogy volt. Úgy állította be a dolgot, hogy viszonyunk van egymással. Én persze ekkor már hiába mondtam a barátnőmnek bármit, nem állt velem szóba. A férjétől elvált, velem azóta sem beszél. Válás után a férfi még mindig nem adta fel, úgyhogy számot váltottam, hogy le tudjam rázni. Aztán munka miatt el is költöztem, így szabadultam meg tőle.

Nem olyan leülős módon, de a normálisabbja elmondja. Darabonként, itt-ott, nem okvetlenül úgy, hogy üljetek le. Mondjuk én mint nő is irtózom az ilyesmitől mert olyan mint amikor gyerekkoromban anyám valamiért hívott, hogy rossz voltam, még a sz.r is vigyázzba állt bennem:) De dumálni a partnerrel bármikor lehet bármiről, kötetlen beszélgetés közben elejtett részlet is fontos.

Sőt, a te pasijaid ha nem mondták, rosszul tették és ez az ő saruk, mert most tudnád, hogy mi volt, nem maradt volna tüske, és nem magadban keresnéd az okot (bár remélem, nem teszed!:P)

A topikban leírt eset ugyanez, nem azért kell beszélnie a palinak a feleséggel mert már kész a baj, hanem előtte is szólhatott volna. Most meg már kötelező. Amùgy meg az ilyen helyzetek mint az itt leírt, szoktak átváltani abba, hogy cipelik ezeket a ki nem mondott dolgokat és az új barátnő előbb utóbb rájön, hogy semmi se jó. Ha az ex pénzt kér, de bunkó, ha az ex odaviszi a gyereket, de bunkó,ha nem viszi oda, akkor meg azért, ha jó viszonyban maradnak akkor meg féltékeny, stb.

És tudja is ő ezt mert átment rajta, nem is értem, milyen tapasztalatra kìváncsi? Egy, az itt leírt tapasztalatokat úgysem húzhatja râ az ő életére, kettő, ő dönt és már biztos megfogalmazódott benne, hogy mit akar, talán buksisimit vár,nem tudom.

Én is ezt hittem.

De miután ez volt, megmaradt a vágyakozás utána. Hogy nem láthatom többé, nem tudom mi van vele...

Akivel napi szinten találkoztam szakítás után, azt előbb-utobb meguntam nézegetni. :)

Függetlenek voltunk,én ilyen helyzetben még nem voltam,remélem nem is leszek.

Én simán munkahelyet valtanek ha van rá lehetőség,a franc se akarja nézni, hogy hazamegy a feleségéhez, mikor én is rá vágyom.

Nekem úgy könnyebb lenne tultenni magam rajta, ha minden szálat elvagnek vele.

De gondolom, mindketten függetlenek voltatok.

Szeretői státuszt egyébként nem lehet lelkitárssá avanzsálni, az összes erre vonatkozó leìrás (már aki hisz benne)úgy magyarázza, hogy mindig mindkét fél független, össze sem találkoznak addig, amíg mindketten le nem zárták előző zavaros kapcsolataikat már önmaguk miatt is, sehol nem beszélnek szeretőről. Ezt ráhúzhatnánk a józan ész logikájára is. Szerintem amúgy a pasi a hunyó, hogy otthon nem beszéli meg, hogy mi van, ha már nem jó. Kollégával beszéli meg, nem a szeretett személlyel. Olyan defektesek az ilyenek.

szerintem gondold at jozanul, es cseppet se band elvesziteni ezt a palit. en azt mondom, nem ereny 1 evig, hogy se csok, se szex nem volt, de a pali lelki tarsrol es mindent elsopro szerelemrol beszel... a minden elsopro szerelemmel mar reg elsoportetek volna mindent. a pali toketlen. ha elhagyna a nejet es igazi kapcsolatra lepnetek, nagyon hamar kiabrandulnal

elhiszem, hogy jo erzes, amikor egy szimpatikus pasi eljatssza a hattyu halalat, de ez mindaddig izgalmas flort es almodozasra, vagyodasra okot ado, mig nem realizalodik. egy ilyennel ultra gaz lenne

ne legyel alszent. ha nem erzed ugyanazt, es nem vagy hasonloan toketlen, akkor zard le baromi gyorsan es minden, a munkan kivul eso kapcsolattartast megszakitva. ha meg ugyanez a tipus vagy, akkor menj bele, mert valoszinuleg a feleseg is jobban jar, ha vege lesz annak a hazassagnak

ezt mindenfele rosszindulatok nelkul irom le. csak neha egy no vagy ferfi a sajat fejeben levo szeppe formalt erzeseket vagy torteneseket dedelgeti, es nem latja, hogy a masik igazabol mennyire gaz

Nagy eséllyel sejti.

A feleségeket nem szabad ( engem / minket ) alábecsülni. Antennák működnek. Szerintem a pasinak nem az első " kilengése " ez...

nekem úgy tűnik, nem vagy szerelmes ebbe a pasiba.

talán mondd ezt meg neki.

Akkor miért ne lehetne csók és minden nélkül biztos abban, hogy ő az élete szerelme?

Ezért hoztam a saját peldamat, hogy ha én azonnal ezt éreztem, akkor más is érezhet így, főleg egy év után.

Saját tapasztalat, hogy van ilyen.

Mi sem csokoltuk meg egymast a harmadik talalkozasig,szex meg még később volt, de már akkor tudtam,hogy ő a másik felem és vele akarom leelni az életem. Fizikai fájdalmat éreztem az egész belsőmben, ha nem voltunk együtt már az első találkozás után.

Én nem értem, hogy miért fontos, hogy másnak ilyenben milyen tapasztalata volt.

Ha szerelmes vagy, attól nem fog elmúlni, ha meg nem, akkor már rég továbbléptél volna. Mivel viszont nincs így szerintem nagyon is legyezgeti a hiúságodat, hogy valami alakulóban van. Hogy ebből mi lesz, ez csak rajtad múlik. Ha valaha igazán ettől féltél volna, akkor fel sem merült volna benned a gondolat, hogy több is lehet belőle, mint barátság...