Nincs életem, "segítsetek" :( (beszélgetés)

Gondolom rám gondolsz, de nem gyógyszert ajánlottam, hanem egy gyógynövényt,ami oldja a feszültséget és javítja a hangulatot.

Mint már bebizonyították a depresszió szerotonin anyagcserezavar, tehát ha egy picit egyensúlyba hozzuk a szerotonin anyagcserét, könnyebben tud átlendülni ezen a holtponton és változtatni a negatív gondolatain, mert valakinek ez nem megy magától.

Szerintem ha valaki már ilyen helyen kér segítséget, nem biztos, hogy úgy gondolja magától sikerül.

Egyébként ez valóban így van, hogy nem kell rögtön gyógyszerekhez nyúlni, én sem azt ajánlottam neki, akár ajánlhattam volna egy teát is, ami rengeteg van forgalomban és sokan használják is.

Az orvost (mondjuk a pszichológus nem orvos!!) nem azért ajánlották szerintem, mert betegnek gondolják az illetőt (de az is lehet), hanem azért, mert egy probléma helyes megítélésére nem elég ennyi,hogy az illető leírja 10 sorban, hogy szarul érzi magát és elege van az életéből stb. hanem rengeteg óra beszélgetssel lehet feltérképzeni, hogy honnan is indult el ez az egész, mi is a baja igazából és egyáltalán hogyan jutott el idáig, és utána lehet segíteni.

Te tisztában vagy azzal, hogy mi volt a problémád és megoldottad magadtól, ügyes vagy... viszont a topic írójáról nem tudunk semmit, nem tudjuk mióta küzd ezzel a dologgal, milyen súlyos a problémája, mit tett eddig azért, hogy megoldja magától stb.

Nekem is volt egy problémám amit gondoltam majd megoldok egyedül, nem sikerült és több mint 4 évet(!!!) küzdöttem vele.

Mellesleg a gyógynövényen kívül elég sok minden mást ajánlottam neki szerintem, ami pont arra vonatkozott, hogyan oldja meg magátol.

Hiába mondod valakinek, hogy olja meg a problémáját, vagy keressen munkát. Gondolom ezt már megpróbálta, csak rosszul és hosszú sorokban meg tudná magyarázni, hogy miért nem tudott még elhelyezkedni és miért nem felel meg neki az a munka ami van a hirdetésekben.

Tippeket kell adni, hogy konkrétan mit csinálhat amitől jobb lehet az élete.

Pl. nem azt mondom, hogy keressen munkát, hanem hogy az álommunkáig szüksége lenne elhelyezkedni bármilyen munkakörben, csak hogy felkeljen reggel és legyen egy napi rutinja és lefoglalja magát.

Viszont ezekhez mélyen kell ismerni az illetőt és a problémáját, addig csak ötletelhetünk, hátha valamire rákap.

Viszont szerintem teljesen felesleges témázni, mert valószínű a témaindító csak szórakozik, mint ahogy a hozzászólásaiban olvashattuk, egy teljesen másról szóló fórumot nyitott nemrégiben..

Vagy teljesen skizofrén jellem, akinek pedig tényleg orvosra van szüksége.

Ráadásul eddig nem is reagált itt, tehát valószínű nem kíváncsi arra, amiket írunk neki.

Szia!

Most ezt nem igazán értem. Olvastam a másik fórumot amit indítottál nem is olyan régen, abban arról írsz, hogy nem éltek együtt a pároddal, sőt, nem is foglalkozik veled, nem találkoztok.

Akkor most mi a helyzet valójában?

Biztos, hogy segítségre van szükséged, hiszen ok nélkül nem ír ilyeneket az ember, de akkor tudunk tényleg a segítségedre lenni, ha az igazságot írod le, szóval írj nyugodtan...

Szia!

Amikor olvastam soraidat, olyan érzésem volt, mintha kicsit a saját történetemet olvastam volna. Én is voltam ilyen mély lelki állapotban, sajnos, de szerencsére megvilágosodtam. :)

Nálam az volt a probléma, hogy nekem sem volt önbizalmam (habár nekem a súlyom miatt), sosem jött össze semmi, amit szerettem volna, érettségi előtt álltam, a szüleim váltak, a fiúk sorban vágták át a fejemet. Mindenhonnan csak a rosszat kaptam. :(

A probléma az volt, hogy naiv voltam és nagyon negatív. Persze tudom, hogy ennyi rossz dolog mellett, nehéz a pozitív hozzáállás, de muszáj. Ha hiszed ha nem, én egy nap alatt vetettem véget a fejem felett lebegő fekete felhőnek.

Röviden tömören annyi, hogy rájöttem, nincs értelme az önsanyargatásnak, és az önsajnálatnak. Senki nem tud segíteni, ha Te nem akarsz változtatni. Neked kell eldöntened, mit is akarsz. Gondolom reggel felkelsz és azon jár az agyad, hogy miért kapod Te ezt? Ne ezen gondolkodj, hanem azon hogy hogyan kaphatnál szebbet is az élettől. Fiatal vagy még ahhoz, hogy beburkolódz a saját világodba. Én azt mondom, hívd fel a szüleidet, és mond el nekik, mennyire hiányoznak. Aztán menj el munkát keresni. Ha otthon ülsz nem fog a sült galamb a szádba repülni.

Tudom nekem is volt "utca szindrómám", amikor azt hittem mindenki engem néz.... Ez hülyeség, annyira önbizalmatlan voltam, hogy már beképzeltem mindent. Aztán mikor nagyot fordul velem a világ kb ezeket éreztem:

- Na és had nézzenek, legalább lesz egy jobb napjuk

- Na és, ha nincs munkám, majd kerítek egy sokkal jobbat, mint az előző

Próbálj keresni, a körületted zajló negatív eseményekben jót is. Hidd el ha már egyet is találsz, jó úton jársz a gyógyulás felé. Ha most még nem mersz fényes nappal, menj el este sétálni, sötétben nem lát senki. Kapcsold ki az agyad és csak sétálj. Én is ezt teszem, ha egy kicsit besokallok. Vedd észre a körülötted lévő szép dolgokat, pl. azt amikor elsétálsz egy fa alatt és az utcai lámpa fénye átvilágít rajta. Én ilyenkor mindig megmosolygom, hogy mennyi szép is van az életben. Hidd el erre neked is rá kell jönnöd. Nem csak a rosszat emlegetni, és meglátni hanem a jót is. És végül szerintem az a legfontosabb, hogy kivel élsz együtt. Ugyanis ő is le tudja húzni az embert. Nem ismerlek Téged, ezért ezt Te tudhatod a legjobban, hogy mennyit is milyen formában ad neked a barátod. A legnehezebb döntés az amikor a kapcsolatunkról kell döntenünk. Itt csak annyit javaslok, mérlegelj. Nekem ez is sokat segített. Vezettem egy naplót, amiben mindent leírtam, és később jót nevettem rajta. Vezesd le azt is, hogy mi a jó a kapcsolatodban és mi nem. Oszd fel kétfelé a lapot és az egyik oldalra jó tulajdonságokat és történéseket, a másikra pedig rosszakat írd le. Hidd el meglátod a végeredményt. De csak akkor működik, ha őszinte vagy saját magaddal.

És végül, remélem tudtam Neked segíteni elindulni, a jó úton. Mindenesetre, az már jó jel, hogy le merted írni a bánatod. Sok sikert és légy boldog!

Üdv: Anita

Nekem meg csak ez hatott... és egy pszichiáter ajánlotta, szóval másoknak is használt.. az igaz, hogy nem egyesével kellett szedni, hanem kezdetben napi 2x2-t, ami elvileg az ajánlott adag felett van jóval, de csak így hatott.. utána lehetett csökkenteni az adagokat.

Senki nem mondja, hogy egy szer mindenkinek hat, hisz akkor nem is lenne szükség csak egy fajtára. Van aki képtelen antidepit szedni, mert felerősíti a tüneteket, nekik alternatív gyógymódban kell gondolkodni és sajnos az drága mulatság.

A neuroptimot is vannak akik az egekbe magasztalják, szerintem semmit nem ér, de az nem azt jelenti, hogy mások hazudnak.. nekik az volt jó.

Viszont!Az tuti, ha nem csinál semmit és nem akar valaki meggyógyulni akkor nem is fog.

Valószínű egyébként a topic nyitójának simán az életkörülményei okozzák a depresszióját, persze azért hajlamának kell hozzá lenni.

Ez annyiból szerenencsésebb helyzet, hogy ezen akaraterővel és a körülmények megváltoztatásával lehet változtatni... nehezebb a helyzet, ha a betegség látszólagos gond nélkül alakul ki és nagyrészt az agyi anyagcserezavar váltja ki.. akkor küzdelmes és hosszú út vár a gyógyulni vágyóra, gyógyszer nélkül nem jut sehova, vagy vagyonokat költ alternatív gyógymódokra.

Egyébként érdemes megkeresni azokat a természetgyógyászokat (pl. **) akik nem kérnek pénzt a gyógyításért, vagy rábízzák az illetőre, hogy annyit adjon amennyit tud.

Vannak még akik tényleg segíteni akarnak és nem maggazdagodni mások problémáin.

DE le kell szögezni, hogy a pszichoszomatikus betegségek esetében csak és kizárólag a betegen múlik, hogy meggyógyul vagy nem!! Nem fog senki csodát tenni vele, ez nem egy mandula amit ki lehet venni és kész!!

Meg kell változtatni az életmódot, a hozzáállást, mindent! Nem hullik az ölünkbe a boldogság, meg kell küzdeni érte!!

Dolgoztam olyan helyen is ahol tartós munkanélküliek voltak.. sajnos igazán egyik sem akart elhelyezkedni...állás volt, de kifogás is a másik oldalon, hogy miért nem akarja elfogadni.

Igenis nagyon jól mondta egy kommentáló, hogy le kell mondani bizonyos igényekről, és ha kell elmenni takarítani, vagy felszolgálni addig amíg nincs más.

A lényeg, hogy legyen reggel miért felkelni, találkozni másokkal!!!!

Ez az egy gyógymód van, nincs más!!

Az, hogy mindenki téged néz, érthető, ha szép vagy és csinos. Nem tudom és elnézést kérek, hogy humorizálok. De kellene, mert nem szabad besavanyodni. Ha szürke egérke vagy, akkor is rád nézhetnek mert én is ránézek minden szembejövőre. Szerintem se többet, sem kevesebbet nem néznek, mint ahogyan az normális.

Te ÚGY ÉRZED, hogy néznek és nagyon néznek. Mert ebbe éled bele magad!

szóval, ha változtatni akarsz, akkor erőfeszítés nélkül nem úszhatod meg! Máskor ne fordulj vissza, menj el a postára! És ne csak oda, próbálj nagyobb köröket sétálni. Kár, hogy nem vagy jóban szüleiddel, így biztosan nagyon nehéz. De az sem megy másképpen, mint meglátogatni őket.

Jó ötlet az orvos, pszichológus, is.

Szia! Van egy nagyon jó cucc, Rhodiolin a neve, a Calivita rendszerben lehet kapni.

Nem olcsó, de nagyon hatásos!!!!

Pánikbetegségre legalábbis tuti, de elvileg a pánikbetegség is a depresszió egy fajtája, ráadásul az, hogy úgy érzed mindenki téged néz, már inkább paranoid beütésű dolog lehet.

Ez egy gyógynövény alapú kapszula, javítja az agy szerotonin anyagcseréjét ami ezeket a betegségeket okozza. Tehát rendesen kémiai alapon hat.

Ez nem reklám!!

Persze ez csak akkor, ha elzárkózol az antidepresszánsok szedésétől, ami valakinek hatásos, valakinek nem és rájuk lehet szokni. :-(

De ajánlanám azt is, hogy keress magadnak egy olyan munkát, amiben úgy érzed hasznos vagy. Tudom, hogy munka nélkül alapvetően olyan helyet keresel, ahol pénzt lehet keresni, viszont az önbizalmad növeléséhez és az ebből az állapotból való kilábaláshoz nagyon ajánlanék valamilyen karitatív elfoglaltságot. Pl. egy alapítványhoz elmész önkéntesnek, stb.

Ott hasznos vagy, bebizonyíthatod, hogy jó ember vagy, tartozol egy közösséghez, van értelme reggel felkelni és sok új embert megismerhetsz, akik esetleg még tudnak is segíteni állást találni.

Szintén értelmet adhat még az életednek pl. egy árva kutyus befogadása, neki szüksége van arra, hogy törődj vele, fel kell kelni reggel, hogy megsétáltasd, találkozhatsz más kutyasétáltatókkal akikkel beszélgetsz, barátkozol, elmehetsz vele bárhova, viheted kirándulni és nem utolsó sorban megmentesz egy élőlényt a rossz sorstól!

Mindenképpen mozdulj ki!!! Ha nincs kedved erőltesd!! Sportolj! Az is nagyon jó hatással van a szerotonin anyagcserére és sportolás közben endorfint, azaz boldogsághormont termelsz.

Ez egy ördögi kör!! Ha nem mozdulsz ki egyre jobban belesodródsz ebbe az állapotba.

Akarj élni, akarj boldog lenni és hidd el sikerülni fog! A pozitív hullámmal pedig jönni fog az állás is!

Én is voltam munkanélküli 2 évig. Egyszerűen nem találtam a végzettségemnek megfelelő munkát. Eléggé padlóra kerültem, főleg azért, mert én vagyok a családfenttartó. Beteg is lettem a stressz miatt.

Azt gondoltam, hogy 3 hónap alatt elhelyezkedek max., de nem így lett. Akkor találkoztam egy lánnyal, aki széntén munkanélküli lett és együtt próbálkoztunk mindennel. Eljártunk tréningekre (pénzügyi tanácsadás), és találtunk egy éttermet, ahol pincérkedtünk. Neki kicsit előbb sikerült elhelyezkednie, mert visszahívták a régi helyére, nekem még volt fél évem, amikor konyhalányként is dolgoztam.

Ha máshogy nem megy, lejjebb kell adni. Ne ülj otthon, hanem járkálj. Küldözgesd az önéletrajzodat és jó lenne, ha találnál valait, aki hasonló helyzetben van és ő is változtatni akar.

Pszichológus mindenképpen először, csak az a gond, hogy odáig is el kell menni... Én arra tippelek, hogy van egy fajta pánikbetegséged és odáig fog fajulni, hogy a végén a lakásodból se fogsz tudni kimozdulni, ennek is van egy neve, de nem jut eszembe...

Mindenképpen menj orvoshoz, nincsen semmi szégyelnivaló ebbe, nagyon sokan bele vagyunk süllyedve a körülöttünk lévő reménytelenségbe, van néhány szerencsés ember, de a többségre ráférne néhány hét orvosi kezelés.

Nem mondom, hogy fel a fejjel, mert tök magam alatt vagyok más okból kifolyólag, de abban hiszek, hogy rendbe fognak jönni körülöttem a dolgok, Neked is azt kívánom térjen vissza a hited!

Szerintem első lépésként látogasd meg a szüleidet.

Kényszerítsd magad arra, hogy kimozdulj, mert így csak egyre mélyebbre süllyedsz a depresszióba.

Orvoshoz se ártana elmenned. Ne magánrendelésre menj, hanem először csak sima tb alapon.

Milyen végzettséggel nem találsz munkát?

Munkaügyi központnál jártál , hátha tudnak segíteni ?

De, az mindenképpen kellene, hogy kibeszéld magadból !!!

"Van egy párom akivel csak, mint barátok élünk már"...egy másik fórumban tök mást írtál, most akkor mi van?

egyébként pszichológus a megoldás, vagy megpróbálom te magad legyőzni a félelmeidet, azt úgyse tudja más.

Ezek alapján gondolom, TB-d sincs, az SZTK orvos is kilőve, bár amit hallok - személyes tapasztalatom szerencsére nincs - nem sokat veszítesz vele.

Neted viszont szerencsére van, keress olyan könyveket, meditációkat amelyek segítenek ebből az állapotból kibillenni.

Mindjárt keresek is neked egy linket.

Minél előbb keresd fel az orvost,hidd el ki lábalsz belőle.Nehéz lehet,de próbáld meg minden nap valamiben a szépet is meg látni.

Ha gondolod szívesen meg hallgatlak.

Mindenképp próbálj meg eljutni egy pszichológushoz,ez depressziónak tűnik,és ebből hidd el ki lehet lábalni..TB alapon,nem pénzeshez is lehet menni,de mindenképp menned kéne!

Bár ,gratulálok ,mert ez baromi nagy lépés volt tőled ,hogy ki merted írni magadból ide..ez már pozitívum:DDDDDD