Nevelésre szorul a párom!

Mindenki megértésre, szeretetre vágyik, így vagyunk programozva csecsemő korunk óta, vagy még régebben. Hogy ebből kinek mennyi jut, az már a Sors igazságosságán múlik. Kivéve a párkapcsolatban, mert ott rajtad! Az ugyanis, hogy mennyire szereted a párodat, mennyire fogadod el őt olyannak, amilyen tényleg a te döntésed, senki másé. Nyilván befolyásolja az az egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy „mennyire szerethető”. És ha az a döntés születik, hogy „oké lenne, ha…”, akkor elkezdjük az átképzését számomra oké-vá. (Ezzel csak az baj, hogy a 7,8 milliárd emberből, miért pont neked kellene megfelelnie? Gondolom nem egy lakatlan szigeten éldegéltek kettecskén, és nemcsak te vagy körülötte, hanem mások is, akiknek szintén vannak elvárásaik.) Az átképzésnek két módja van: az egyszerűbb és népszerűbb a változási igény benyújtása, majd várakozás. A másik a szofisztikáltabb, hosszútávú program: én is változom és ennek hatására ő is fog, ráadásul ahogy én változom a látásmódom is változik és már akkor is másként látom, még ha olyan nagymértékben nem is változik. Gyakorlatiasabban megközelítve az előbbi túlbonyolított körmondatot: mondjuk az a baj, hogy a karácsonyi ünnepek alatt felszedett 4 kilót és borzalmasan néz ki - szerinted.

Az első verzióban elkezdem szidni, hogy hogy lehet így kinézni, és felszólítom, hogy rögvest kezdjen magával valamit, főleg a hájával. A második verzió szerint megbeszéljük, hogy ciki ez a túlsúly, figyeljünk oda, együnk esténként salátát, alakítsuk át az étrendet, menjünk együtt kondizni stb.

Tehát együtt! Vészforgatókönyv: menjél egyedül futni és egyél egyedül salátát, ha ő erre épp most nem kapható, egy idő után majd kapható lesz, mert legjobb nevelési eszköz a példa. Lehet, hogy neked nincs súlyfelesleged, de valamit biztosan tudsz tenni annak érdekében, hogy változásra sarkalld a párod. Nyilván nem a legszigorúbb 90 napos diétára kell benevezned. A mit teszel-nél sokkal fontosabb a hogyan: adsz-e motivációt? Elismerem, hogy ez a módszer macerásabb, mert részedről is energia befektetést igényel, de hosszútávon eredményesebb.

Nagy előnye viszont, hogy mindketten nyertek, és nem okoz hatalmi játszmát sem, mint az egyes verzió, amelyben te diktálsz, ő teljesít. Ennek a felállásnak egyenes következménye az egyoldalú, tehát harmonikusnak, boldognak pont nem nevezhető párkapcsolat…

Bármire alkalmazható ez a módszer, amiben nevelésre szorulna a párod, csak egy kis fondorlatot igényel annak kitalálása, hogy te miként tudsz részt venni a változás előidézésében…

Még mindig úgy látod, hogy nevelésre szorul?