Ünnep nélküle
A második karácsony jön el nélküle.
És mennyi még?
Az angyalok vezessék égi útján!
Minden gondolatunk az Övé ezen a Szent estén...
"Lehet ünnep az égben, és ünnep a Földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
S ahogy égnek a fények, én is elégek,
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?"
Hónapokat töltöttem otthon Adrienn kislányom tragédiája után. Az advent idejére esett az idő, mikor visszamentem dolgozni. Karácsony közeleg, az első nélküle. - Menjek vagy maradjak?
Gyerekek közé... hiszen óvodában dolgozom.
Mentem, hiszen itthon sem volt könnyebb. Sok-sok ünnep lesz még, és nem menekülhetek mindig előle...
Rossz érzés volt visszamenni, elvesztettem életem egy részét, kevesebb lettem, szegényebb, és nagyon üresnek éreztem magam és a körülöttem lévő világot.
Tudtam, ha nem megyek, és leérek a lejtő aljára, nehéz lesz visszakapaszkodni. Kedves emberek vettek körül, mindenkinek volt néhány kedves szava... és volt, aki a hallgatásával segített a legtöbbet. Nehéz volt, eleinte sokat sírtam, mindenben Őt kerestem. Ha tornabemutató volt, és édesanyja dicsérte gyermekét az előadás végén: "Milyen ügyes voltál kicsim!"
Sokszor elég volt, ha "csak"értük jöttek... ezen is tudtam sírni.
Tudja-e vajon, mekkora dolog ez? Tudatában senki nincs. A tökéletesség, a boldogság pillanata mindig velünk van, még ha nem is vagyunk ennek tudatában.
Az emberek mindig NAGY dolgokra várnak... én is vártam. Mindig többet szerettem volna letenni az asztalra. Már tudom: a kis dolgok voltak a nagy dolgok.
Karácsony ünnepe újra eljön... a második nélküle.
Az emberek ismét ünneplőbe öltöztetik a szívüket.
Nekünk, akik a világ legnagyobb kincsét elvesztettük, ez az ünnep a bánaté, a fájdalomé (is). Nincs semmi, ami vigaszt nyújt, csak kapaszkodó van.
A gyermek, aki velünk van. Ő itt van. Ő vágyik a szeretetre, melegségre, a megértésre. Szüksége van ránk... Ő a miénk.. és ITT van velünk a földi létben, Ő maradt életünk egyetlen értelme. Ő viszi tovább mindannyiunkat! Igen! Adrienn is benne él...
A génjeiben, a sejtjeiben, a gondolataiban. És egyszer talán a gyermekeiben, a leendő unokámban.
Péter és Adrienn felé el nem múló szeretettel.
ÁLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK!
"Karácsony, béke szeretet,
Beszéltek róla emberek.
Várjátok vágyó álmotok,
S nincs itthon soha nálatok.
Elillant drága képzelet,
gyermekkorodból jön veled.
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.
Karácsony, béke, Betlehem...
Elég a gyertya hirtelen,
Elég a karcsú mesefán.
S mi marad holnap ezután?
Marad a gond, bűn, gyűlölet.
Pedig higyjétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.
Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki hazajut.
Mely földre hozza az Eget,
A Szeretet, a Szeretet."
Írta: a106211d56, 2009. december 24. 10:03
Fórumozz a témáról: Ünnep nélküle fórum (eddig 13 hozzászólás)