Nem tudok nélkülük élni... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Nem tudok nélkülük élni...
Sziasztok!
Aki Bp-n lakik, mi a véleménye a Lehel úti állatkórházról?
15 éves kiskutyám hajnalban elájult ..a tünetek alapján azt hittük infarktus, az orvos szerint epilepsziás rohama volt..:(( A Lehel útra vittük az ügyeletre.
Sziasztok!
Nekem Samum, és Szuzim van. Ők németjuhász (majdnem 90 %) ebek. Mind a két kutyám úgy lett mentve olyan helyről, akik nem tudtak róluk gondoskodni.
Én nem bízom a tenyésztőkben. Túltenyésztik az állatokat, és betegeskedők, és hitperérzékenyek lesznek.
Hajrá, szurkolok!
Csak azt nem értem, hogy miért megbízhatatlan helyről veszed a kutyusokat? Vagy miért nem kérsz meg valakit, aki picit jobban ért a kölyökvásárláshoz? Nem bántásból mondom, csak szerintem ez figyelmetlenség és így ismét rossz helyzetbe kerülhetsz...
Én azért szurkolok!
:)))
hát akkor ezek sem tenyésztők voltak... de biztosan minden rendben lesz, ne aggódj!!
Sziasztok,kicsit elkéstem,de jelentem,már több mint egy hete itt van velünk Ghysmo,a kis pekingi fiúcska:)
Múlt hét csütörtökön érkezett meg,akkor mentem el érte,és hát egyből el varázsolt.A kezdeti örömnek egy kis időre vége lett,mert itthon észre vettem,hogy sérves.Én voltam a hülye,mert el hittem az eladónak,hogy nincs baja,és ott,a helyszínen nem is néztem meg,vakon el hittem,amit mondtak,aztán itthon szembesültem a ténnyel,hogy átvágtak,amikor a hátára fordítottam,a hasán észre vettem a mogyorónyi kis dudort.Mondanom sem kell,hogy egyből hívtam az eladót,hogy erről nem volt szó,sőt,a pofámba hazudtak,mire a válasz az volt,hogy hát az orvos szerint elnövi.Ja,kérem szépen,akkor mondani kellett volna,mikor rá kérdeztem,de mondom,én voltam a hülye,mert nem néztem meg ott helyben.Egyből hívtam az orvosomat,aki azt mondta,másnap vigyem be,be is vittem pénteken délután,és hát bizony közölte velem,hogy ezt nem fogja elnőni a kis kutya,de nem kell aggódnom,fogjam fel úgy,mintha szépség hibája lenne.Hát köszönöm szépen,egyből elfogott a "dezsávű" érzés,hiszen a Picúrom(szintén pincsi)is sérves volt,igaz,mellé szívbeteg is,és sajnos 4 évesen meghalt.Én megkérdeztem,hogy ha még is a műtét mellett döntök,árba mire számítsak,szerencsére nem egy eget rengető összeget mondott,meg amúgy is megműttetném,csak még várni kell,mire 10 hónapos lesz,és karácsony előtt megyünk is.Annyira aggódok,hiszen olyan kis törékeny,annyira félek,hogy ott marad a műtő asztalon,nem bírja a kis szíve az altatást,vagy komplikáció lép fel,hiszen annyira megszerettem.Bár bevallom,az elején gondolkodtam,hogy ha műteni kell,vissza adom,vagy a műtét árának a felét elkérem,de ahogy el telt 1-2 nap,ki tisztult a fejem,és nem kell se pénz,se semmi,ő már az én kutyám,gondoskodok róla,hiszen ő is megérdemli azt,hogy szeressék,még ha beteg is,ami szerencsére nem komoly,legalább is remélem.Lehet,ha én nem hozom el,akkor senki sem,hiszen hétfőn még úgy volt,hogy 3 kan kutyus közül választhatok,csütörtökön meg a busz elé már csak őt hozták,de nem bánom,sőt,folyamatosan jönnek elő az emlékek,hiszen tiszta Picúr minden tekintetben,most hogy még sérves is,mintha csak őt látnám,ugyan olyan aranyos,életre való,és szeretetre méltó.Remélem minden rendben lesz a műtét alatt,és utána is.Még odébb van,de már most aggódok,nem szeretném elveszíteni,ha már így egymásra lettünk utalva.A kisfiammal nagyon el vannak,figyelni kell rájuk azért,mert még mind kettő pici,de öröm őket nézni,ahogy játszanak,kergetőznek.Gondoltam megosztom veletek a jelen eseményeket,ha bármi van,megírom azt is.Puszi mindenkinek!!!:)
Nagyon nagyon sok sikert kívánok a kutyushoz:) Sajnálom a többieket...
SZIVÁRVÁNYHÍD
A Mennyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.
Együtt mentek át a Szivárványhídon.
A magam részét pontosan tudom, igazából engem ennyi érdekel.
Ha még ekézni akarsz, vagy vetítgetni keress meg privibe, nem olyan érdekes ez, hogy offoljuk a fórumot.
:)
Azt gondolsz amit csak akarsz, mindenki pont annyit kap vissza, amennyit belerak.
:)
Pontosan lejött a hsz-eidből, amit összefoglaltam, az, hogy most sarkítani és árnyalni próbálod, nem az én problémám.
Az észrevételemet leírtam, több hozzáfűznivalóm nincsen.
Egyébként én nem írtam egy szóval sem, hogy érzelemszegény lennél, azt, hogy ezt vetítetted magadra megint olyan dolog, amit magadban kell elrendezned.
Sziasztok.Nincs időm mindent elolvasni.
Én is nagy kuty barát vagyok.3-at megmérgeztek.2 gyönyörü német juhász volt utcáról,menhelyről. Morzsi szintén kidobott. Maci menhelyről,sajna a szülésnél probléma lett.
Most 1 mudim van / már idős/ szintén kidobott. Én elvből nem adok pénzt kutyáért,mert a tenyésztők csak a pénzt nézik.Agyon vannak tenyésztve.
Kedves Ronikutyi.Próbáld meg a menhelyeket.Annyi árva kutty van. Ők nagyon hálásak.
Hátha több szerencséd lesz.Sok sikert.Pami.
Sziasztok!
Az én kutyaszerelmem kb. 4 éves koromban kezdödött, amikor a szüleimtöl egy tacskó kaptam ajándékba. Nagyon aranyos és helyes kutyus volt, mindenki nagyon szerette. Éjjel-nappal velem volt. Nagyon szeretett szökni, ha nem voltunk otthon, de olyankor tudtuk, hogy hol találjuk meg öt. Mindig a keresztszüleimhez vándorolt a falu szélére, mert azt hitte, ha nem vagyunk otthon, akkor ott vagyunk. :)
Sajnos volt egy szomszédunk, aki nem igazán kedvelte a kutyákat, ezért mivel a mienk volt a legközelebb és mindig zavarta is öt, megmérgezte a bácsi. :( Akkor kb. 3 éves volt.
Nem sokkal a mérgezés elött, volt nálunk egy tacsilány, akit a mienk fedezett, így szerencsésnek mondhattam magam, hogy kb. 3 hónp múlva kaptam egy másik kiskutyát, ami a miénk gyermeke volt. Természetesen öt is nagyon megszerettem. Megkapta az oltásokat, de a mai napig nem tudjuk hogyan, mégis szopornyicában halt meg max. 1 évesen. :(
Mivel a szüleim is szeretik a kutyusokat, így a következö egy német juhász keverék, nagyo aranyos kutyát kaptam. Sajnos ö sem élt sokáig, mert az ellen is a szomszéd bácsi tett. :(
(Mellesleg nem sokkal késöbb ö is meghalt.)
Következöre anyu kolléganöje kuvaszokat tenyésztett, abból kaptunk egy kicsikét, aki szintán imádnivaló volt. Mindenki mondta, hogy a kuvasz egy veszélyes fajta, meg, hogy öreg korukra megbolondulnak. De szerintem egy kutya olyan, mint a gazdija. Igaz, a testvérei tényleg begolyóztak egy kicsit, bár szerintem velük nem úgy bántak, mint kellett volna. A miénk 16 évig volt velünk és soha semmi gond nem volt vele. Kb. 14 évesen kezdett rajta látszódni, hogy már idös és nem annyira egészséges, nem lát és hall rendesen. 16 éves korára annyira elmeszesedett a gerince, hogy már nem bírtfelkelni, ezért anyu kihívta az állatorvost amikor nem voltunka húgommal otthon és elaltatta. Mindenki megsiratta szegényt.
A kuvasszal párhuzamosan volt egy pincsink is, amit a bácsikánktól kaptunk ajándékba. Nagyon éde, igazi öleb volt. Velünk aludt, jött velünk mindenhova. Ö is viszonylag szép kort ért meg 8 éves volt. De még sokáig élhetett volna, ha nem üti el egy autó. :( Szegénykémnek a fejét kapta el, így semmit nem szenvedett. Szeretett kiszökni, föleg párzási idöszakban és a lányok után járni. Öt is mindenki elsiratta, mindenki kedvence volt, akik csak megfordultak nálunk.
Amikor a kuvaszunk 16 év után elment, anyukám mondta, hogy soha többé nem kell kutya. :(
De szerencsére 1 évnél nem bírta tovább ö sem kutya nélkül, így egy nap megláttam egy hirdetést, hogy a közelben labrador kiskutyák eladók.
Elmentem és a Jennykémbe elsö látásra beleszerettem, és ö is engem választott. :)
Aztán sajnos másik munkahelyet kaptam és el kellett a szüleimtöl Bp-re költözni, ahová sajnos az 1 szobás lakásban nem tudtam az én labimat magammal vinni, így ö még mindig anyuéknál lakik, és mindig nagyon örül, amikor meglátogatom öket.
Amire sajnos csak ritkán kerül sor, mert közben külföldre kerültem a párom miatt. :) Ennek örülök is, de Jenny nagyon hiányzik.
Mivel a párom látta, hogy mennyire hiányzik nekem a kutya, neki még sosem volt, de mindig szeretett volna, így úgy döntöttünk 1 év után, hogy szerzünk egy kutyust.
Ami ugyan nem nagy, de akkor is kutya és ha lesz kertes házunk, akkor majd valami nagyobb félét is választunk mellé.
Így jelen pillanatban egy 4 hónapos jack russel fekszik az ölembe és álmodik, akit Prince Carl Philipnek hívnak. :)
Mindketten nagyon boldogok vagyunk, hogy van egy kis lakó is még velünk, így 3-an úgy élünk, mint egy család. :)
Többen megkérdezték, hogy a kiskutya a próba a gyerekhez? Mi viccesen válaszoltuk, hogy igen.
Most nagyon boldogok vagyunk és remélem Ronikutya, te is találsz egy kis boldogságot a legújabb kutyusoddal.
Nagyon szorítok neked!
Csilla
Sziasztok!
Én is hozzátennék pár általam megtapasztal gondolatot a kutyusokhoz. 12 évig él velünk Nérónk, de sajnos beteg lett és bnem tudták meggyógyitani, igy nekünk kellett meghozni azt a szörnyü döntés, hogy elaltassunk.Borzasztó bánatban voltam és a fiaim 1 hét mulva hoztak egy akita inu fajtáju kutyát, kislányt Imádtam, mindenem volt mindenki megcsodálta, a telepen ő volt a hercegnő, nyugod békés, kiegyensulyozott kutyi volt, mignem egyik tüzelés után, alig 24 óra alatt ment el Nem tudtunk segiteni, sem mi sem az orvos, pedig mindent megtettünk érte, kisirtam a két szemem, felnőtt fiaim ott zokogtak a kutya fölött, ennek 8 hónapja, most a telkünkön, ahol annyira szeretett lenni, nyugszik a meggyfa alatt Azóta nincs kutyám, pedig borzasztóan hiányzik, alig volt 5 éves. Nem tudom merjek-e hozni másikat, nagyon nehéz az elvesztés, mivel ő is a családunk tagja volt.
Szivesen beszélgetnék kutyákról, cicákról, ha tudnám hova kell belépni. Köszi, hogy elolvastátok.
Szia,észrevettem én is:S
Persze,beszéljünk priviben,vagy gyere a kutyabolondok klubjába,oda csak az jöhet,akit én beengedek,és az is szólhat hozzá:)Ott nagyon sok kutyás van,és olyan gondolkodásmóddal,mint a miénk:)
További ajánlott fórumok:
- Nem tudok megbékélni a külsőmmel...
- Mit lehet igényelni tartósan beteg gyereknek, emelt családiról tudok és a közgyógyról is, van még valami?
- Nem tudok reggelente fölkelni :(
- Romokban hever a házasságom, nem tudok aludni, tegnap óta semmit nem ettem és nem is kell. Nincs kedvem élni se, mit tegyek?
- Mit tudok tenni ha 20 hónaposan nem akar beszélni a lányom?
- TOP SHOP ha bemegyek az egyik üzletükbe, ott személyesen is tudok vásárolni, vagy csak rendelni lehet és házhoz szállítás van?