Nem bírunk betelni a lányunk születésével – Az én szüléstörténetem (beszélgetés)
Csodálatos a történeted, minden szavából érezni az igazi boldogságot. Én is egy csodának tartom egy új élet létrejöttét és fejlődését. Gratulálok a babához!:)
Nagyon szep a tortenetetek es kivanok tovabbi sok boldogsagot! En is csodakent eltem meg a gyermekem szuleteset es a mai napig annak tartaom! :) Minden szavaddal azonosultam!
Gyönyörű cikket írtál! Mi most próbálkozunk az első babával, és nagyon szeretnénk, hogy minél előbb hasonló élményben lehessen részünk!
Az én szemem is könnybe lábadt <3 Köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm.Remélem,hogy még sokáig élvezem a szeretetüket.Nektek meg a CSODÁTOK a kis ANGYALKÁTOKHOZ erőt egészséget kívánok.
a szülésedet irigylem, persze jó értelemben :) az érzéseket pedig tökéletesen megértem, én is hasonlóan vagyok. gyönyörűen, igazul megírtad, köszönöm, széppé tetted a napom végét! sok boldogságot nektek!
Csodás cikk, egy CSODA születéséről :)
Köszönöm h elolvashattam, közben a MI 2 CSODÁNK születése végig pörgött bennem :)
Köszönöm a kedves szavakat, hasonló csodálatot látok a saját szüleimen, és a férjem szülein amikor a kezükbe veszik az első unokájukat. Jó látni ezt a fajta örömet is :)
Gratulálok az unokákhoz!
Nagyon sok boldogságot kívánok nektek!Remélem nem baj,hogy letegezlek.Ahogy olvastam az írásodat eszembe jutott az én szülésem is,pedig nagyon régen volt.Ezt az érzést,ami most bennetek van ez az örök szerelem,mert ennek az érzésnek nincs változása, ez mindig ilyen marad,amíg élsz.CSODA,amit megélni,hogy az az enyém,a miénk örökre.Szebben süt a nap,kerekebb a világ és minden más nem számít.CSALÁD lettetek,ami a szerelmeteket erősíti,de ennél még van egy nagyobb szerelem ezt én élem,most az unokáimmal.Szeretettel egy nagymama
Mindenkinek nagyon köszönöm, és viszont kívánom ezeket az érzéseket!
jaj, devonshire, pedig azt hittem, a mai napom könnyek nélkül fog eltelni, de nem... köszönöm, hogy megosztottad velünk mindezt.
Legyetek nagyon boldogok! :-)
Mosolyogtam és könnyeztem is! Gratulálok! Sok boldogságot!
nagyon szép ez a szüléstörténet. :) azt hittem ezzel az érzéssel nem sok társra találok, mostanáig. megkönnyeztem, amíg végig olvastam, hisz mi is hasonlóan hozzád, 3 évet kínlódtunk végig amíg a pici fiúnk megfogant. sok boldogságot kívánok!!!
Én is megkönnyeztem!!!:-))) Csodálatos,amit átélhettetek!!!3 éve várunk a mi első babánkra,tudom,hogy egyszer eljön a miénk is!:-)))) Köszönöm,hogy leírtad,nagyon sok erőt adtál!:-)))))
Elolvastam a cikked, majd az egész naplódat is. És én is bőgtem. :) Nekem nagyon könnyen összejött a baba mindig, mikor szerettük volna, de az első 21 hetesen angyal lett, és emiatt a második pocakkal kb így éreztem, mint Te, némi plusz aggodalommal. És azóta is minden nap csodálom őt/őket, mert már kistesó is van. 18 hó van köztük, és mikor elemükben vannak, felteszem magamban a kérdést, mi visz rá embereket, hogy vállaljanak egy harmadikat. Most megválaszolom: például az, ha elolvasnak egy ilyen cikket, és rájönnek, hogy újra át akarják ezt a csodát élni. :) Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!
Jól megríkattál:) De boldog könnyek ezek:)
Most várom a kislányomat, 23. héten járunk. Ez tényleg maga a csoda.
Nagyon szép, amit leírtál. Én is csak ugyanezt tudom mondani és írni, hogy nekem is minden egyes pillanat egy csoda, amit a 25 hetes pocaklakó kisfiammal átélek és átélhetek. :) Ennél gyönyörűbb dolog nem is létezik a számomra. :)
Hihetetlenül gyönyörű volt az írásod, végig könnyeztem az egészet. Én is csodaként tekintek a kislányomra aki már 18 hete növekszik a pocakomban és már most leírhatatlan a szeretet amit iránta érzek. Csodaként élem meg már most minden egyes rúgását amivel azt üzeni nekem, hogy Anya itt vagyok, nővekszem és hamarosan veletek lehetek.
"nem bírunk betelni"..
Emlékszem, amikor a kislányom megszületett, az öcsém érettségiző hülye srác volt. Jött haza, még táskával a hátán bejött, behajolt a kocsiba, ahol a kislány feküdt. Kabátban kb. fél órát állt ott, és csak nézte azzal bamba képével...
Meg mi is sokszor elfelejtettük bekapcsolni a híradót is, mert csak a gyereket néztük..
Nekem maga a szülés az nem jött be, de az új kis élet az nagyon sokat javított mindenkin. Még akkor nem számított senki babára a családban, még a suli közepén jártam, de aztán hamar rájöttek, hogy ez az igazi csoda..
Végig sírtam,köszönöm! <3
Nem igazán tudom hányszor szaladt könnybe a szemem még olvastam...tiszta szívemből gratulálok!!!!! Most vagyok a 24. hétben, de végig csodaként tekintek a mi kis pici fiúnkra! :-)
Nagyon jó volt olvasni gyönyörű szüléstörténet!!! :-)
nagy fiamnál ilyen szülésről álmodtam,akkor nem sikreűlt. remélem most átélhetem ezt :)
További ajánlott fórumok: