Negativitás, magányosság, üresség (beszélgetés)
Értem.
Nálam türelmesebb ember nincs.
Aki ezt mondja, az vagy hazudik, vagy halott...:)
Szívesen.
Mindig két hetes a reakció időd? :)
Linket hoznál?
Köszi!
"Még megszólalni is nehéz nekik, az is olyan energiát igényelne, ami nincs." - igazad van.
Egyébként az energia megvan hozzá, csak ő nem tudja mozgósítani.
-----------
Írhatok csak tényleg egy pár szót a depresszióról?
OK. Köszi.
--
A depresszió valóban az életkedv és az életenergia hiánya. (Eddig semmi újdonság.)
Mi jelentette az áttörést a depresszió kognitív pszichiátriai kezelésében?
Az, hogy felismerte a pszichoenergetika, hogy ugyanannyi energia van egy depressziós ember "aura rendszerében" mint bárki másnak, csak ő azt nem engedi be, ezért legyengül minden szinten.
Így a terápiák elmozdultak a pszichoenregetika mozgósítása irányába, és jelentős eredményeket értek el gyógyszerek nélkül. (Persze, hogy az USA-ban...)
Szerintem is meg kell tanulni egyedül lenni, azok az időszakok kitűnőek, építkezni, feltöltődni, olyasmivel foglalkozni amivel egy párkapcsolatban esetleg nem annyira lehet.
Egész embernek kell lenni, ha egyedül van az ember akkor kell csak igazán.
Kicsit, sőt nem is kicsit - lelkileg megerősödni, érezni a saját erőnket, nincs szükség segítségre, megállunk a magunk lábán.
Ilyen lelki beállítottsággal egyrészt könnyebb is partnert találni, mert vonzóbb egy magabiztos, kiegyensúlyozott nő, másrészt megóv a "beválasztástól". Attól, hogy kétségbeesésünkben - jaj nincs senkim - belebonyolódjunk valami marhaságba.
Ezt már azt hiszem írtuk neki. Nem is egyszer.
Mellesleg én már attól is a s.gem verném a földhöz a boldogságtól, ha megint 35 lehetnék... :-)
Úgy van. Egy pasi sajnos sokszor visszahúz, mást akar, máshogy látja, lekicsinyli azt az adott dolgot, elveszi a kedved, elveszi az időd és az energiád is.
Megfizethetetlen kincs egy kis szabadság, és akkor azt csinálni, amihez igazán kedved van.
Csináld, jó lesz.
Senki nem mondta, hogy egyszerű lesz.
Használd ki, hogy szabad vagy, hajrá.
Megallas nelkul ezek vannak bennem:
-Vajon van más nő is aki egyedül van ennyi idosen és esetleg még boldog is??
- vajon társ és gyerek nelkul is lehet teljes életet élni ha ugy alakulna??
-vajon lesz meg olyan amikor újra nyugodt lehetek mindenféle lelki fajdalom nélkül??