Nárcisztikus anya lánya (beszélgetés)

Köszönöm nektek !

Igen,ez volt az egyetlen megoldás.

Néha meglátogatom anyut,de olyankor max egy órát maradok,nem jó abban a házban vele .

Életem legjobb döntése volt.

Már megtaláltad a megoldást. Gratulálok!

Mérgező környezetben soha nem jó élni és erre az egyedüli megoldás az, hogy elmész onnan.

Szia.

Elköltöztem a fiúval végleg vége lett és azóta új párom van ,akivel tökéletes minden és mivel nem lakok anyuval ,teljesen megváltoztam, boldog vagyok és a kapcsolatomban is felnőtt módjára viselkedem.

A mérgező környezetből való kiválás sokat segített !

A lényeg, hogy rájöttél, ha nagyon drága árat is fizettél érte.

Kívánom neked, hogy tudd helyrehozni, amit elrontottál!

Hidd el,nem vettem én ezt eddig észre.

Most esett le minden amikor egyszercsak észbe kaptam,hogy miket is mondtam és hogy ki viselkedik ugyanígy !

Nem csináltam volna ezt évekig,ha tudtam volna.

Most csak magamon dolgozom,költözöm,és keresek orvost aki segíteni tud nekem.

Nem fogok így élni,önmagam szeretnénk lenni,akit állandóan elnyomott.

Hidd el ha ennek előbb tudatában vagyok,nem teszem ezt azzal az emberrel,aki mindennél jobban szeretett engem,a vőlegényem volt,ki volt tűzve az esküvő.

Undorító amit csináltam,tudom.

Nagyon szerencsés vagy, hogy ez a fiú lépett mellőled, mert sajnos magadtól nem jöttél rá, hogy ami neked nem volt jó, azt nem tesszük meg másokkal sem, mert valószínűleg az neki sem jó.

Igen szerencsés vagy, mert ki tudja a gyermeked, gyermekeidet nem terrorizáltad volna-e ugyanúgy, vagy még jobban egoista módon, mint ahogy te átélted, vagy átélni vélted.

Dühít mindig, amikor visszamutogat valaki, hogy mert ezt a példát látta. Ha az fájt neki, hogy teheti ezt mással meg?

Igen, rémes. Hagyd is abba, ne adj neki több energiát. És azt főleg soha ne felejtsd el, hogy anyád sem szórakozásból csinálja, amit csinál. Ne utáld, ne dobd el magadtól, csak húzz egy vonalat, és te legyél magadnak a legfontosabb.

Keress segítséget! Lehet, hogy évekig el fog tartani, ne sokáig hezitálj, indulj!

🌺

Nem kell sajnálni,tudom,hogy néhány ember számára borzalmas amit itt leírtam, és ha én olvasnám ezt mástól,én is ezt gondolnám.

Nincs mentség, én tettem amit tettem,és meg is szenvedem ezt most.

Mivel tényleg mindenki ezt írja,ezek szerint nem vagyok nárcisztikus,ezek szerint nekem van ebből kiút.

Most is sírok.

Annyira fáj az egész.

Nem akarok és nem tudok így élni.

Annyira nagyon tudom és bízok benne hogy a költözés után minden jobb lesz.

Borzasztó érzés ráébredni miben éltem eddig,és elfogadni hogy az ember akit szeretek,már látni sem akar , fél tőlem.

Nagyon fáj az egész.

Fáj az életem,fáj az amit vele tettem

De lábra fogok állni,és ha tényleg ő az igazi, ahogyan mindig is hittem,akkor vele is rendeződni fog,de most inkább hagyom,mert szeretem,és nem akarok több fájdalmat okozni neki.

Nagyon fáj a lelkem,nehéz a súly amit cipelek.

Csak sírok és fekszem... gondolkodom,hogy anyám miket is tett velem.Valahol mindig is éreztem hogy baj van,mert láttam hogy a barátaim szülei milyenek.

Mindig irigy voltam,hogy ott voltak nekik,hogy mindig volt összetartás,irigy voltam,mert nálunk nem ez volt,de azt hittem ez a normális .

Félek mi lesz ezután.

Ahogy vége a költözésnek,keresni fogok egy orvost,így nem megy már tovább.

Rettentően szenvedek

Én hiába éreztem,hogy gond az ahogy a párommal viselkedek,de mindig jött fel egy érzés bennem,hogy igenis ezt kelle tennem,mert anyám is ha ezt tette én utána bocsánatot kértem és jó volt megint minden.

Ezt vártam a szerelmemtől is.

Ez a rossz berögződès.

A költözés nagyon jó ötlet! Szerencsés vagy! Az ilyen emberektől minél előbb meg kell szabadulni, mert csak magukkal rántanak a saját poklukba és lehúznak a saját szintjükre. Én mindenfajta kommunikációt felfüggesztenék vele, csak minimálisan beszélnék vele, mert ez egy mérgező ember.

Jó, hogy felismerted, hogy te is ugyanezt a mintát követed. Akkor te nem vagy nárcisztikus. Egy nárcisztikusnak nincs betegségtudata.

Én is ilyen légkörben nőttem fel. A saját káromon megtanultam, hogy a véleményemet meg kell tartanom saját magamnak és neki mindenre bólogatni kell. Csak akkor vagyok hajlandó konfrontálódni, ha számomra fontos dologról van szó, egyébként a veszekedéseket kerülöm, mert semmi értelme nincs az egésznek. Meggyőzni nem fogom, meghatni nem fogom, sőt, még én leszek a gonosz boszorka. Egyszer egy sima beszélgetés során kiborult, hogy én mit képzelek, hogy fölé akarok kerekedni. Én meg csak néztem rá, azt se tudtam, mi van.

Én nem ítélkeznék, mert tudom, milyen az, amikor egy kórosan narcisztikus szülő terrorjában nő fel az ember. A nagyokosok rengeteget írtak már arról, hogy a rosszindulatú narcizmus így meg úgy, ezt tényleg nem lehet egyszerűen elintézni.

Nagyon ismerősek az élményeid!

Én is ilyen idomításnak voltam alávetve: ha akár a legapróbb dologban is merészeltem nem úgy táncolni, ahogyan a nő fütyült, akkor sértődési dráma volt, nem szólt hozzám - igen, ilyen alkalmakkor nekem sem járt az, hogy akár visszaköszönjön -, és addig főzött így, amíg nem bírtam tovább, és még én kértem bocsánatot. Holott nem lettem volna köteles mindenben birkaként engedelmeskedni neki, de minden egyes alkalommal, amikor nem voltam birka és nem engedelmeskedtem gondolkozás nélkül, megtudhattam, mit jelent a pokol fogalma.

Nagyon szomorú, hogy ilyen módon kellett ráébredned, hogy muterod viselkedését másolod - de tudod mit? Én azt mondom, jó, hogy felismerted, hogy helytelenül viselkedtél!

Igen-igen, ez is jellemző. Egy kórosan narcisztikus szülő profi abban, hogy az abnormális magatartásformáit normálisnak állítsa be - ha a gyereknek nincs viszonyítási alapja (és egy ilyen szülő rendszerint gondoskodik arról, hogy a gyerekének ne legyen megfelelő viszonyítási alapja!), akkor azt fogja hinni, hogy ez a viselkedés számít helyesnek.

Viszont azt gondolom: nem valószínű, hogy ugyanúgy narcisztikus volnál, mint jóanyád.

Egy narcisztikus személy ugyanis képtelen belátni, ha rosszat tesz - éppen attól narcisztikus, hogy egy fals, idealizált képet alakít ki önmagáról, ezt a képet imádgatja, és erre csikar ki önigazolást az egész környezetétől.

Amennyiben egy narcisztikust konfrontálnak a viselkedése helytelen mivoltával, akkor szabály szerint védekező üzemmódba megy át: megpróbálja kimagyarázni magát, a másik személyre hárítani a felelősséget a saját viselkedéséért, egyszóval olyan gyenge, átlátszó önmentegetésbe fog, hogy azt látni kell ahhoz, hogy el lehessen hinni. Bármit, de bármit megtesz azért, hogy az önmagáról kialakított (nemlétező) eszményképe ne sérüljön.

Azt írod: Te a konfrontációra nem ilyen önmentegetéssel meg hülye kifogásokkal reagáltál, hanem bevillant a felismerés.

Más szóval: képes voltál szembenézni azzal, hogy "tényleg nem így kellett volna".

Nagyon helyes az, ha el tudsz szabadulni a narcisztikus szülő közeléből - ugyanis amíg a bűvkörében vagy, addig úgy manipulál, ahogyan csak úri kedve tartja. (Hihetsz egy tapasztalt ember szavának.)

Viszont okos dolog, ha keresel egy jó pszichomókust. Ha egy narcisztikus díszpéldány nevelt fel, és ilyen sokkterápia jelleggel kellett ráébredned a valóságra, akkor valószínű, hogy elkél majd némi segítség abban is, hogy ezt feldolgozd, abban is, hogy normális, egészséges magatartásformákat tudj kialakítani.

Remélem, nem írtam semmi bántót!

Szavazóképes, felnőtt állampolgár vagy. Nem hibáztathatod a szüleidet örökké. Tudod, látod, hogy probléma van eredj utána, keress segítséget. Nem fogok neked ajánlani sem pszichológust, sem kineziológust, családállítást, théta healinget, és sorolhatnám. Keresd meg, ami neked segíthet.

És főleg ne fogd anyádra a nem működő kapcsolatodat, mert a te szádból jönnek ki azok a szavak, mondatok. A te életed, a te felelősséged.

Az egyébként biztos, hogy nárcisztikus az anyád, vagy csak valami online pszichológiai tesztből gondolod?

Nagyon egyszerű ráfogni az anyukádra azt, hogy te milyen vagy.

Ha alkoholista lenne, akkor te is az lennél?

Ez csúnya. Tudod, hogy rosszul csinálta, amit csinált, akkor te miért teszed ezt?

Át lehet ám gondolni dolgokat, és úgy cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen.

Sajnálom, de nem tudom csak anyukádat hibáztatni.

Tudom, nehéz lesz levetkőzni a mintát, de ha valóban változni akarsz, akkor erre kell törekedni...

Sziasztok.

Olyan fórumozókat keresek,akiket szintén nárcisztikus anya nevelt.

Már nagyon nem bírom,tönkre tette a gyerekkorom,és most olyan lelki fájdalmaim vannak,amiket már nehezen viselek.

Az összes eddigi kapcsolatom tönkre tettem,most is,egy olyan fiúval, akiről már tényleg tudtam,hogy a férjem lesz,és vele szeretném leélni az életem.

Anyukám terrorja,és minden amit gyerekkoromban tett velem,kihat rám.

Ha valamire azt mondta hogy nem,és én vissza mertem kérdezni miért, akkor azzal fenyegetett,hogy gyermekotthonba rak,ha nem úgy volt valami,ahogy szerette volna akkor nem szólt hozzám,néha nem is köszönt,amíg addig mart a lelkiismeret,hogy bocsánatot nem kértem tőle,ha idegen nyelvet tanultam,és ő utálta ezt hallani,hogy mondjuk külföldi tv adót nézek,akkor kiköttette a kábel tvt,aztán amikor sikeres felsőfokú nyelvvizsgát tettem mindenkinek újságolta micsoda okos lány vagyok.

Reggelig tudnám sorolni,a lényeg,hogy hasonló sorsú embereket keresek.

Most lett lakásom,nagynènèm vidéki házát a nevemre írta, elköltözök,de még egy hétig vele kell éljek.

A kedvesem elhagyott,mert ha ő nem azt csinálta amit én szerettem volna akkor tettem ugyanazt amit anyukámtól tanultam(hiszti,nem szóltam hozzá,mindig csúnyán beszéltem vele etc.)és ez egy ördögi kör és ment addig amíg el nem hagyott és azért,hogy a nála maradt cuccaim visszaadja,ma reggel azt írta,hogy csak úgy teszi meg,ha valaki ott lesz vele,egyedül nem mer maradni velem,mert fél tőlem.

Ez a mondat döntötte el velem,hogy utána olvassak dolgoknak,hogy miben is éltem 29 évig . És belőlem is egy Nárcisztikus,borzasztó ember lett.

Pedig én nem ilyen vagyok!!

Kedves,udvarias, aranyos, jókedvű,vicces, nagyszívű,tele életkedvvel és motivációval...mára önmagam árnyéka vagyok,egy idegbeteg,sírós, pesszimista, agresszív,dühös,irigy nő.

Nagyon nagy segítség lenne,ha valaki saját tapasztalatait osztaná meg velem,hogy mit tegyek most,a költözésen kívül mi segíthet rajtam, vagy hogy ez egyáltalán segít-e,teljesen szakítsak meg vele minden kapcsolatot?

Köszönöm,ha hozzászólsz,de kérlek...tudom,hogy hülye voltam,végig éreztem hogy nem OK amit a párommal teszek,de ennyi éven át anyám így viselkedett velem,azt hittem ez a normális...