A nővérem lánya megismerkedett egy fiúval,akiről ma... (beszélgetés)

Nálunk is jó viszonyok voltak.

A Mutter azt gondolta, hogy az élet a legjobb tanítómester.

Mindig nagy pofám volt, de más volt dumálni, meg más a valós élet is.

A muszáj nagy úr.

De mindig voltak vállalkozó tyúkok, akik sok mindenben segítettek az elején.

De kénytelen voltam sok mindent magamtól is megtanulni.

Engem nem dobtak ki. Jó viszonyok voltak szerencsére.

Jöhettem volna hamarabb is, de könnyebb volt így pénzt gyűjtenem. Mai fejjel is jó döntésnek tartom.

Ok, szerintem az is késő, de úgy már más a helyzet.

Engem 18 évesen kidobtak a meleg családi fészekből.-)

Azt mondta a mutter, hogy most már boldogulj egyedül..-)

Nem vele. Csak vicceltem a fórum miatt. Nem hagyhattam ki. :)

25 évesen költöztem el. Nekem pont jó volt így.

Anyukáddal?

Engem zsenírozna a tudat, hogy nem élek egyedül, mikor egy pipit fel akarok vinni iccakára.

(nem grillpipire gondolok zsírpapírban..)

Jahhhhh, Te a párod mellett itt múlatod a napjaid a hoxán?

Azt hittem egyedül élsz.

Jó lenne, ha már valaki végre bekötné a fejed, mert küldeném neked a nászajándékodat..-)

A te korodban már nagyon iparkodnék...-)

Még az is előfordulhat :)

Igazad van. Bár nagyon nem értek egyet ezzel a "menekülj" tanáccsal, de lehet f1 egyszer nagyon megjárta egy ilyen fiúval és csak azért ilyen szigorú ebben a témában.

Nyugodt vagyok. A porkavarást nem rád értettem.

Az viszont tény, hogy voltak ebben a témában nagy viharok.

Azt, hogy „el kell hagyni a családot”, én más értelemben értettem. De ezt már írtam előzőleg, hogy mit értettem ezalatt, nem ismételgetem.

Én másként látom ezt az egész leválást, elválást. Számomra nem elkeserítő még a földrajzi távolság sem. Ha a gyerek máshol boldogul, akkor annak kell/kellene örülni, hogy boldogul. Úgy gondolom, hogy a szeretet, a kötődés nem a földrajzi távolságon múlik.

Ha valaki másképp érzi, nekem nem gond.

Ne válogass, ne kritizálj...

Lehet, be se jönnél neki..-))

:D

Igen,értelek!

Az a baj, hogy az néhány ember fejébe vesz valamit, és nem lát csak egy síkon.

Nyugin, nincs por :D

Többször is írta valaki, hogy ha egyedül nem bírja, akkor költözzön össze barátokkal vagy kollégákkal. Gyakorlatilag bárkivel, csak ne a saját családjával.

De, sajnos túl sokszor el kell hagyni a családot. Nyilván nem megszakítva a kapcsolatot, de egy földrajzi távolság óhatatlanul is a kapcsolat lazulását jelenti. Tegye fel a kezét, aki nem tud kapásból felsorolni több embert is, akinek másik városba, vagy akár másik országba költözött a gyereke tanulás és megélhetés miatt. Persze ez így rendben is van, mert boldoguljon a fiatalság ahogy tud. De ha jobban belegondolsz, azért mégiscsak elkeserítő.

Egy tanács: Azt hiszem SOS orvosi segítségre van szükséged!

Szerintem a betegséged az agyadat is megtámadta.

Hogy vagy képes ma ismét a hülyeségeiden ugrálni?

Ha van hozzá kedved csináld. Bizonyítsd be, hogy mennyire agyas vagy.

További jó szórakozást. Keresd a veled egy ívásúakat. Csordaszellem jól működik. A másik fórumba írtam már rólatok. Itt neked gratulálok, hiszen te is lementél a legaljára. Ügyes!

Igen, és ez minden más esetben így van, van 2 szélsőség, és csak keresi magának mindenki az önigazolásokat.

Mintha minden fekete-fehér lenne...

Nem. Az még tényleg nem derült ki, hogy jelen esetben miért él együtt a fiú az anyukájával.

Több oka is lehet. Találgathatnánk, de nincs értelme.

Általában azon szoktak összekapni a fórumozók, mert van két tábor. Egyikük szerint harmincon túl nem egészséges az együttélés, másik azt mondja, hogy miért ne élhetnének együtt. Aztán akik még együtt élnek, általában megsértődnek, és támadásnak veszik a legapróbb ellenvéleményt is. Legalábbis én ezt tapasztaltam már több esetben.

Én meg úgy gondolom, hogy nem azon van a hangsúly, hogy „egy gyereknek amint felnő, el kell hagynia a családját”.

Itt, ebben a fórumban is arról van szó, hogy egy 32 éves fiatalember él még együtt az anyjával. Tehát nem arról van szó, hogy 18 évesen elhagyja az ember családját. Sőt! Az a gyerek, aki mondjuk már korán elhagyja a családi fészket (sok oka lehet), ő sem feltétlenül hagyja el a családját. Jó esetben nem hagyja el, csak külön él. Ettől még ugyanúgy szeretheti a családját, mint aki együtt éle a szüleivel.

Ezt írod: „Amíg valaki nem alapít saját családot, addig miért lenne köteles egyedül vagy haverokkal lakni?” Köteles? Miért lenne köteles? Sehol nem olvastam ilyet, hogy a vita során bárki ilyet írt volna. Ha mégis, akkor elnézést, nem láttam.

Többször volt már téma ez, több helyen. Saját véleményem: ha lehetőség van rá, felnőtt korban egészségesebb külön lakni. És nyilván nem egészségügyi értelemben mondom. Harmincon túl főleg.

Nem kellene ebből ekkora port kavarni. Véleménykülönbségek mindig lesznek.

Senki nem mondta, hogy kötelező és el kell idegenedni a családtól.

18 évesen egyetismta lettem, onnantól látogatóban voltam már csak otthon szülőnél. 18-19 évesen húgom is külön tudott menni, mert igénye volt rá. De ettől függetlenül jelenleg is van családom, jóban is vagyunk, segítjük egymást csak mindezt nem egymás hegyén hátán lakva tesszük kényszerszövetségben, hanem mindenki éli a saját kényelmes életét. Nem azért vagyunk együtt mert ugyanaz a címünk vagy mert kell, nincs más, hanem mert akarunk. Szerintem ez a normális. Persze kifelé nézve ez pazarló életmód, szűk család, 10 ember 5 külön házban.

Persze elférnénk egyetlen házban is, de gondoljunk már bele a nagyszüleim 80+osok, nyilván más igényeik vannak mint egy kisgyerekes családnak.