Nálunk is járt az ŐSZ (beszélgetés)

Mivel a gyermekkorom legtöbb nyarát Székelyföldön töltöttem , megerősíthetem, kevés olyan táj van amely vetélkedik a szépségével, bármely évszakban.

Székely Csicsó :). Köszönöm a kedves hozzászólást :).

Örülök neki, h tetszett. Köszönöm.

Azt hittem mindig is, hogy nem szeretem az Őszt....de elolvasva a cikked rá kellett jönnöm, hogy én szeretem, sőt olyan élményeket emlékeket idézett fel bennem amiket már régen elfelejtettem! Köszönöm!:)

Köszönöm.

Valahogy nem szoktam az ilyen jellegű cikkeket elolvasni,de a tiéd olvastatta magát.Tetszik a stílusod,és hogy ilyen nyíltan beszélsz mindenről.ŐSZintén gratulálok! :-)

Évek óta kacérkodom annak gondolatával, hogy írnom kellene. Nem vicc és nemcsak hirtelen felindulás, hanem egy nagyon hosszú vajúdás ez. Nagyon bosszant az a tendencia, ami ma mutatkozik a magyar „irodalomban”. Ha valakinek elhangzik kétszer a neve a médiában, az már „sztár”, „celeb” és ebből a státuszból eredően felhatalmazottnak érzi magát arra, hogy írjon. Aztán 1-2 jól/rosszul sikerült könyv után már írónak nevezi magát. Csakhogy én ezt nem így gondolom. Nem attól író valaki, mert a médiában szerepel és ismert a neve a közbeszédben. Az írói véna más. Az nem függ össze a celebséggel. Valakinek vagy van vagy, nincs.

Én nem akarok a 21-ik században divatos író lenni. Csak akkor írok, ha van mondanivalóm és van megfelelő ihletem hozzá. Ebből adódik, hogy nincs túl sok művem, de az bőven elég.

Ugrás a teljes írásra: Nálunk is járt az ŐSZ