Most szakított velem a barátom, mit csinálhatok a felszabadult szabadidőmben? (beszélgetős fórum)

Hogy vagyok?...háát,nem is tudom. Lelkileg jobban,az biztos. ha rágondolok,egyrészt hiányzik,másrészt eszembe jut,hogy mennyi szarságot csinált velem,olyan dolgokat,amit más nem torelált volna ennyi ideig...bár ki tudja.

Elsődleges célom az,hogy rendbetegyem magam.

Múltkor ír sms-t,hogy meghív kajálni. Én mondtam neki,hogy döntse el,mit akar,mert ez nekem nagyon fáj. Azt írta,hogy azt szeretné,ha barátok maradnánk. Erre azt válaszoltam,hogy előbb ki szeretném heverni a sebeket,amiket okozott-azt mondta,megérti.

Ilyenkor azt gondolom,hogy egy idióta,és el is veszi ezzel a kedvemet,hogy találkozzunk.

És most, hogy vagy?

Én is túlvagyok már egynéhány szakításon, és nálunk is voltak cifra dolgok. Bár az is igaz, hogy a legtöbb esetben én tettem pontot a dolog végére. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ha úgy érzem, hogy már nem működik és nem lehet a problémákat megoldani, akkor igyekszem minnél hamarabb befejezni a dolgot. Olyan mint a ragtapasz, gyorsan kell letépni, hogy ne fájjon annyira. Ami nem jelenti azt, hogy utána nem szenvedtem én is, vagy nem gondoltam arra, hogy hibát követtem el. Mert azért vagyunk együtt valakivel, mert valamit megszeretünk benne, megosztottuk vele az életünket, a gondolatainkat, az ágyunkat, és voltak olyan pillanatok is amikor vele képzelük el a hátralévő éleünket. Már titokban megterveztük az esküvőnket, és láttuk a közös gyerekeinket, vagy azt, hogy együtt öregszünk meg. Tudom mert minden lány ezt teszi, attól kezdve, hogy papás-mamásat játszottunk az oviban. Minden lány keresi a párját, de sokszor menetközben derül ki, hogy a királyfiból béka lesz a csókjaink hatására.

Tudom ez a te helyzeteden nem segít. A tanulás jó elfoglaltság. És idővel sikerül ezen túllépni. Igazuk van a többieknek abban, hogy kell gyászolni, de nem szabad túságosan átadni magunkat az önsajnálatnak, el kell tudni engedni a másikat.

4 évig voltunk együtt, ebből 2 évig csak udvarolt, majd az eljegyzés után összeköltöztünk. Ezután szépen lassan kiderült, hogy egyeltalán nem illünk össze, semmiben sem értettünk egyet. Én sokáig ragaszkodtam hozzá, szerintem ő is hozzám, de annyit veszekedtünk, hogy nem ment tovább. Feltettük a kérdést, ha most ilyen sok ellentét van köztünk, mi lesz később... Ő mondta ki, hogy szakítsunk és mindenki menjen tovább a maga útján. Annak ellenére, hogy tudtam így lesz a legjobb, nagyon fájt és mindenképpen vissza akartam csinálni. Ma már tudom, hogy óriási hiba lett volna.

A kutyámról meg csak annyit, hogy ő egy igazi társ. Lakásban tartom és mindenhova magammal viszem, ha lehet. Nagyon szeretem őt.

Ebben egyetértünk. Ha valaki látja, hogy rossz helyzetben van, akkor segítsen magán. Nekem is volt egy ilyen barátnőm, aki mindig csak panaszkodott, elvárta, hogy sajnáljuk, de ő maga semmit nem tett azért, hogy jobb legyen.

És én utána már nem foglalkoztam vele. Lehet, ha eltelik egy kis idő, letisztulnak a gondolatai a volt barátodnak és akkor észreveszi, hogy változni bizony kell.

Kezdem megérteni a barátodat. Ha a helyedben lennék és tudnám, hogy a volt barátom még szeret, de nehéz helyzetben van.. én mint barát ott lennék mellette. Tudom, hogy ez hosszú távon nem jó megoldás..

Nehéz lehet a helyzete, ha tényleg csak ő meg a testvére? dolgoznak és keresik meg 7 főre a pénzt. Én is tönkremennék, ha minden felelősség az én nyakamba szakadna.

Értem...

Hát,most lesz 25,de az a helyzet,hogy a családja is olyan 'abnormális',kedvesek meg minden,de a gyerekeiket túlságosan elkényeztetik,nem hagyják önnálósodni őket abszolút,a szülők meg abszolút nem dolgoznak,és a barátom kereste össze vele együtt 7 főre a pénzt. És cserébe meg ő lesz idegbeteg...én sajnálom őt,de mást úgy érzem nem tehetek. Ő meg még szeretem engem,de tudom,hogy rossz lesz,ha összejövünk.

Igen,a barátok csodákra képesek,bár nekem nincs sok,mivel a barátom személyében is elvesztettem egyet....

Most nagyon nehéz lett hirtelen...

Gondolom, ő is elég fiatal, ugye? Láttam az adatlapodon, hogy 19 éves vagy.

Igen, azok alapján, amiket leírtál, eléggé éretlen gondolkodásra vall az a hozzáállás, hogy könnyebb volt szakítania, mint kialakítania egy számotokra kis zúgot. És ha valaki negatív, akkor az nagyon könnyen tönkreteheti a kapcsolatot, mivel lehúzza a másikat is és magát a kapcsolatot is. (tapasztalat)

Mi nálunk kihültek az érzelmek. Más vágyakkal rendelkeztünk. Kiköltöztünk volna márciusban Belgiumba, de aztán nem jött össze és a különválásnál maradtunk. Azóta egy hónap telt el és már csak néha fáj az emléke.

Én többet szerettem volna, tartani valamerre.. ő inkább még élni. Különbözőek voltunk és emiatt lett vége.

Kösz a bátorítást!

hát több probléma is volt,de mind abból jött,hogy neki gondjai vannak otthon,amiket csak ő tudna megoldani. legjobb lett volna,ha elköltözik,én próbáltam neki segíteni ebben.de utolsó pillanatban nem akarta. Otthon meg nincs olyan szoba,vagy legalább asztal,ami csak az övé (mert sokan vannak),állandóan ideges,frusztrált,rosszkedvű volt,ami ellen én nem tudtam semmit tenni,és egy idő után már nem is akartam,és akkor jöttek a veszekedések. Állítólag nagyon szeret most is,amit én már nem tudok elhinni,én is szeretem,de nekem elegem volt ebből a negatív hozzáállásából,mikor nekem is vannak gondjaim,én is próbálok boldugulni,de nem lehet,ha állandóan letöri a kedvem.

Aztán meg könnyebb volt velem szakítania,mint h összapakoljanak 1ik szobában,ami csak az övé lenne. Szerintem azt gondolta,hogy én vagyok a problémái forrása,vagy legalábbis egy probléma,csak az a baj,hogy a frusztráltsága nem fog elmúlni soha,ha ilyen.

Ti?

Nah,most el kellett jönnie hozzám a kameraállványáért,hát annyira kiboritott,hogy alig tudtam abbhagyni a sírást,és állandóan mélyeket lélegzek,hogy ne kezdjem el megint.

Ennyire szerintem még nem voltam kiborulva.

Most talán inkább utálatot érzek iránta.ÁÁÁÁÁ. Pedig épp kezdtem kikupálódni,ezen a héten,főleg tegnap nagyon jól éreztem magam.

Nehéz az élet.

És ami még fontos, a gyászt meg kell élni. Nos nekem erre bőven volt időm, mert engem nemcsak elhagytak (közös megegyezés volt), hanem még az állásomat is elvesztettem. (csődbe ment). Szóval délelőtt otthon voltam és aztán volt időm agyalni. Se a tanulás, semmi nem kötött le.

Most már sokkal jobban vagyok, pedig csak egy hónapja van vége. Ehhez segített, hogy az exem extra gyerekes módon zárta le a kapcsolatot (én békésen akartam) és emiatt picit ki is ábrándultam belőle. Hiányzik. Sajnos. De már nem sírok és nem kelek gyomorgörccsel

Igen,olvastam Dan Brown könyveket,tényleg leköti az ember figyelmét!

És a szakításon hogy tettétek át magatokat lelkileg?

Mit csináltál szabadidődben a barátságotok előtt???

(mozi, színház, sport-úszás, futás,bicaj, chat, számítógépes játékok pl. www.honfoglalo.hu)