Most lett elegem! (beszélgetés)

Szerintem kaptál válaszokat a kérdésedre:" mit rontottál el ? " Semmit.

Most olyan érzésem van, hogy elég sértődős vagy, amin lehet javítani. Gondolj arra, hogy se a világot, se az embereket nem tudod megváltoztatni, tehát vagy Te változtatsz magadon, az elvárásaidat csökkented, és mindennek örülsz, ami szép és jó körülötted és a világban, vagy megkeseredett leszel. Aztán akkor " örülhetsz", hogy igazad volt, mindenki hálátlan. És mivel senki nem szeret egy folyton rosszkedvű, savanyú képű emberrel beszélni, nagyon egyedül maradsz.

Tehát : maradj ilyen jó ember, amilyen eddig voltál, és majd hozza az élet sorban a hozzád hasonló embereket ! :)

Nem játszok Teréz anyát. Csak jó viszonyt akartam kialakítani a környezetemmel. Mostanra világossá vált, hogy ezért biztos hogy csak én teszek. Nem kell nekem adni semmit, nekem mindenem megvan. Sőt! Ha adok, meg se érzem. Csak barátkoznék. Érdeklődő vagyok, és örömmel segítek, adok. Évek alatt bizony unalmassá tud válni, ha ez egyoldalú. Én nem kapni akarok ajándékot vagy kölcsönt. Csak jól esne ha néha ajtót nyitna rám valaki érdeklődően. De nincs ilyen. Így aztán befejeztem.

Végül a kérdésemre itt se kaptam választ, ezért be is fejezhetjük a témát.

Köszönöm a hozzászólásokat.

Még valami eszembe jutott. Azok az emberek, akiknek segítesz, egyszer csak megszokják, hogy Te ilyen vagy. Természetes lesz nekik, hogy segítőkész vagy. Sőt, aztán mindig kicsit több segítséget várnak tőled.

Bezzeg, ha valaki nem segít, és ilyennek ismerik meg, milyen feltűnő lesz, ha egyszer mégis segít, ő lesz a nagyon rendes.

Valószínűleg.

Semmit nem rontottál el. Ez az idióta, hazugságokat benyaló fogyasztói társadalom rontotta el/meg az emberek többségét. Hasonló cipőben járok. Tucatnyi embernek segítettem és segítek mai napig is nem a viszonzás reményében, hanem mert így érzem jól magamat. És mi a viszonzás? NULLA. Pár hónapja 💩ba kerültem. Felhívtam néhányukat azzal, hogy segítségre lenne szükségem. Három kíváncsi se volt arra, hogy mi a problémám, három közölte, hogy nem tud segíteni. (Nem eget rengető dologról volt szó.) Hetedikük hírét vette a gondomnak és felajánlotta a segítségét. Megköszöntem, de tőle nem fogadtam el, mert aránytalan lett volna az ő erőfeszítése az én problémámhoz képest. Nem írtam listát, hogy ki volt az a 6, a memóriám pedig nem ilyesmire van berendezve, így nekik továbbra is segíteni fogok, ha úgy alakul. Szelektálj!

Ez sajnos tipikus. Nekünk jó szomszédaink voltak, de egy nő nem tudom, mennyi gyógyszert kért, mire gyerekei felnőttek. Mert: most írta ki az orvos, de nem tudok már elmenni a gyógyszertárba, meg ilyenek. Soha nem adott vissza semmit, akármilyen antibiotikum volt. Eleinte fel sem tűnt nekem, csak évekkel később. Pénzt is kért, majd azt mondta, ő leküldte az egyik gyerekkel. Persze. Na ez tette be a kaput, de sajnos nem örökre. Gyerekeinek télikabátokat adtam, én sajnáltam, hogy egyedülálló, még arra sem gondoltam, hogy segítettem. Turmixot elkérte, 1 héttel később hozta, hogy rossz, nem tudta használni. Akkor miért nem hozta rögtön?

Mindezek ellenére mikor lánya elvált, ott maradt 2 gyerekkel, én segítettem neki, otthon vasaltam a kicsik ruháit. Elköltöztünk, mikor először találkoztunk, megkérdezte milyen itt lakni? De következő mondata már az unokákról szólt, eskü, legalább 25 percig meg sem tudtam szólalni, csak a szuper, ilyen ritka okos, szép unokákról hallgattam a sztorikat. Nekem akkor született egyetlen unokám, egy szót nem tudtam mondani, úgy volt, hogy majd eljön ide, hát én nem hívtam. Örülök, ha nem látom.

Számomra egyáltalán nem volt félreérthető, amit írtál.

Hasonló mentalitású vagyok: szívesen segítek bárkinek, igyekszem figyelmes lenni, mert tudom, ez nekem is jól esne hasonló helyzetben. (Ha már a Bibliára hivatkozott valaki, Máté 7:12. "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük") A lényeg: önzetlenül, semmit nem elvárva ... De amikor én kerülök olyan helyzetbe, bizony keserű megtapasztalni, hogy nem csak az önzetlenség, de még a viszonzás is hiányzik másokból ... :/ Ettől az én lelkiismeretem még tiszta.

És igaza van annak, aki azt írta: visszakapod majd - másoktól. :)

No, ezek szerint a témát kiveséztük.

Egy általános etikai szabály, miszerint ugyanúgy kell bánni másokkal, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Én ezt teszem.

Ellentétes megfogalmazása is ismert: „Ne tedd másokkal azt, amit nem kívánsz, hogy veled cselekedjenek!” Én ezt is betartom.

Ez az aranyszabály megtalálható szinte az összes vallásban és törzsi hagyományban. Sok filozófus és humanista is hangsúlyozta fontosságát. Úgy tűnik, mégis vannak néhányan itt is, akik máshogy gondolkodnak.

Na. Hát csak kiírtam magamból hogy mi nem tetszik éppen. Egyben, néhány fórumtársat is megismertem jobban mint eddig. Köszönöm a részvételt, és derűs napot kívánok minden hozzászólónak! :)

Lehet, rosszul fejeztem ki magam, és félreérthető voltam.

Tulajdonképpen nincs szükségem segítségre. Csak most úgy ráébredtem hogy én érdeklődő vagyok és segítőkész, engem meg le se .... Jól esne ha tőlem is megkérdezné néha valaki hogy vagyok. Itt vagyok tök egyedül, tudják, és senki meg nem kérdezi, segíthet-e valamiben. Úgy mint én szoktam. Vagy mikor beteg voltam, senki nem kérdezte meg van-e mit ennem, hozzanak-e valamit a boltból. Mikor egyik kölezi utcabeli kórházba készült, én megkérdeztem tőle, etessem-e a tyúkokat míg odavan, vagy eljön a család. Szóval csak ráébredtem hogy velem nem olyanok mások, mint amilyen én vagyok velük és most marhára rosszul esik. Ismétlem, nem szorulok segítségre. Akkor már régen rossz lesz. Csupán feltűnt hogy másnak jólesik ha megkérdezem pl. hogy hogy van, és annyira belendül a történetbe hogy már nem csak magáról beszél, ő pedig még akkor se érdeklődik irántam, mikor tudja a kórházból jöttem ki.

Ez a te szempontod. Én ha segítek, vagy szivességet teszek bárkinek, azt azért teszem, mert jólesik, vagy mert megtehetem. Sosem volt lényeges számomra, hogy visszakapom-e bármikor. Én megtettem, és pont, részemről lezárva. Sőt, kimondottan nem szeretem, ha szivességet tesznek nekem, vagy segítenek, csak azon a ponton, ha nekem már végképp nem megy...

Szóval semmilyen támogatást nem szeretnék, ha mégis, van szám, és el tudom mondani.