Mollyka, szemem fénye

Úgy gondolom, hogy érdemes említést tenni az én kiskutyámról, hiszen nem mindennapi fajtájú.

Igen, ő palotapincsi, valószínű, hogy ilyen kutyákkal már találkoztál, de ő valahogy olyan más. Kinézetre hasonlít egy pincsihez, de legbelül akárcsak egy ember.

Most valószínű, hogy hülyének nézel, de ez tényleg így van. Megérti amit mondok neki, és nem úgy mint más kutya, hogy már megtanulta, saját véleménye van egyes dolgokról.

1. A guriga rabsága: Még kicsi korában kezdődött, azóta folyton WC papír gurigákat lopkod és nagy részét meg is eszi.

2. A furcsa horkolás: Amikor beszélünk hozzá úgy horkol, mintha válaszolna.

3. Az unalom: Annyira látszik a fején, ha un valamit! Ha nem érdekli amit mondunk neki, akkor egyszerűen csak ásítozik, míg abba nem hagyjuk.

4. A lefekvés: Lefekvéskor mindig már a nyuszikájával jön be a szobámba, és rögtön ugrik az ágyra mászik a takaró alá. Este még csak a lábamnál, de mire felébredek, már a párnámon van a feje és úgy horkol.

5. A szekrény: Van a konyhában egy kis szekrény, pont legalul, hogy ő is megtalálja, és ha éhes, rögtön ott toporzékol az ajtaja előtt. Ha épp nem figyelünk rá, próbálja kinyitni, de csak odáig jut el, hogy mindjárt lerágja a kilincset.

6. Az evés: Nem képes önállóan enni. Nem azért, mert nem tud hanem azért, mert el van kényeztetve. Ha vacsorázunk, akkor vele is le kell ülni a tányérkája mellé és meg kell etetni, minden szem száraz kutyaeledelt egyenként kell odaadni neki. Ha nem etetnénk meg, akkor nem is enne.

Szóval úgy gondoltam, hogy ezt nagyon fontos megosztanom veletek, hiszen nem mindennap találkozunk egy ilyen társasági lénnyel.

Néha úgy érzem, az állatokkal jobban kijövök mint az emberekkel, főleg az én Mollykámmal.

Ha neked is hasonló intelligens kutyud van, akkor oszd meg velem a tapasztalataidat.