Mit tegyek ilyen esetben? (beszélgetés)

Ugye, nem te vállalod a felelősséget egy ilyen esetért (nem akarok példálózni)?

Ez első körben pszichiátriai probléma, ahol eldől, érdemes-e gyógyszert is szedni. Nem csak gyógyszeres kezelés létezik, biztosan hallottál már a pszichoterápiáról.

"gondoltam hátha több szem többet lát"

Ott azért látnak eleget;-)

Menjetek orvoshoz (!). Nem kineziológus, szellemlátó stb, hanem orvos, pszichológus,belgyógyász stb. Zárjátok ki a szervi bajokat, az mindig fontos első körben. Pánikbetegség, idegösszeomlás, depresszió lehet ez kb.

Miért nem mentek orvoshoz?

Én maradnék...

Szerintem ez csak a kezdeti idegenkedés és még nem szokta meg, de nem annyira komoly érvek!

Mindenhol fura eleinte, de idővel biztosan sikerülne megnyugodnia!

Elsőre, a leírás alapján pszichológiai-pszichiátriai jellegű problémának tűnik.

A területileg illetékes pszichiátriai szakrendelés felkeresését tudom javasolni, beutaló nem szükséges.

Amennyiben anyagi lehetőségetek engedi, a magánrendelés talán egyszerűbb volna.

Üljetek le, beszéljétek meg - és addig ne álljatok fel, amíg ki nem derül, mi az IGAZI gond, és mit lehet tenni az ellen.

A Te szemszögedből elég egyszerű a képlet, a párodat vedd rá, hogy megnyíljon ŐSZINTÉN!!

Sziasztok,

kérlek segítsetek, hogy szerintetek hova forduljunk a lentiekkel:

December 30-án beköltöztünk egy viszonylag új házba, melyet még csak lefoglalóztunk, de mivel ismerőstől vásároltuk volna, ezért már megengedte, hogy odaköltözünk, mivel a mi lakásunk már elkelt.

Az első napokban a legnagyobb boldogságban voltunk férjemmel és a két éves kisfiúnkkal, de január 5-én a férjem elkezdett zokogni, hogy kint hangosan hallgatják a zenét és odahallatszik a telekre a 4-es főút zaja.

A férjem egyáltalán nem sírós típus a 15 év alatt max. ha kétszer láttam sírni, ezért komolyan megijesztett, hogy így kiborult, de próbáltam megnyugtatni, hogy mégse vesszük meg a házat, vagy beszélünk a zenehallgatóval, aztán később kineziológus, szellemlátó volt nálunk, de sajnos semmi nem segített.

A zaj egyébként senkit se zavar! A közel egy hét alatt rengeteg barát, családtag volt nálunk, próbáltak segíteni és ők sem hallották hangosnak és én sem. A férjem amióta ismerem valóban érzékenyebb a hangokra, failórát nem tud elviselni, ha anyukáméknál aludtunk akkor ki kellett venni belőle az elemet, vagy ha meg vagyok fázva és ezért horkolok akkor külön alszunk, mert nem tud pihenni.

Így jelenleg ott állunk, hogy elvesztjük az 1M Ft foglalónkat és majd költözünk valahová, nem tudjuk hová, mert ugye zaj mindenhol van. Eddig végig csak vigasztaltam, de már tegnap kezdtem én is kiborulni.

3 hétig költöztünk minden cuccunkkal épphogy sikerült valamelyest kipakolni és most kezdődik elöről, átmenetileg a mamájának a házába tervezzük az átköltözést, de már én is nagyon megviselt vagyok. Sajnos a kisfiammal se tudok annyit foglalkozni mint szeretnék, ráadásul Bp-ről egy kis városba költöztünk így a bölcsődei beszoktatás is gond, hiszen ha nem maradunk akkor megint vigyem szegény picurkát egy új helyre, arról nem is beszélve, hogy nincs ennyi szabadságom és csak most kezdtem újra dolgozni a végén még az állásom is veszélybe kerülhet ha nem tudok teljesíteni.

Az én véleményem amit a férjem nem oszt, hogy az egész a szüleiből adódik, ugyanis ahová most költöztünk az az a kisváros ahol mindketten felnevelkedtünk és így a szülőkkel egy városban laknánk, és szerintem nagyon fontos, hogy a férjem egyáltalán nem is akar ebben a városban maradni, nem csak a házzal van már gondja. A férjem amikor gyermek volt, akkor az apja verte az anyját, amit már az anyja is megerősített, de a férjem NEM EMLÉKSZIK csak egyetlen esetre, szerintem ez nagyon árulkodó, úgy vélem, hogy eltemette jó mélyen magában az egészet és most így próbál tiltakozni az elméje.

Amikor már itt laktunk találkozott az unokatestvérével aki az apjáról elmondta, hogy a mamájával a halála előtt eltartási szerződést kötött és ez is nagyon megviselte a férjem lelkét, bár akkor ezért nem sírt, de totál ki volt akadva, nagyon szerette a nagymamáját. Jelenleg az anyósomékkal találkozunk, beszélgetünk felszínes dolgokról, de igyekesszünk ritkán elmenni hozzájuk, de most, hogy visszakerültünk a városba sokkal többet hívnak bennünket (engem is), hogy menjünk, amire a férjem kifogásokkal reagált. Egyébként az én szüleimmel jó a kapcsolat.

Amit még felhozott problémaként a férjem, hogy nagyon hosszú a bejárás most a munkahelyére, Bp-től 100 km-re költöztünk, de ezt eddig is tudtuk, ezért rakattuk be az autónkba a gáz üzemmódot is, ráadásul a férjem jelenlegi állása bizonytalan, valószínűleg felszámolják a céget, ezért mindenképp az volt a terv, hogy vidéken fogunk nézelődni ezügyben, de ezen már előre stresszel, hogy nem talál és munkanélküli lesz, vagy ha talál minimális lesz a fizetése, most azért nem értem igazán ezeket az aggodalmakat, mert Ő akart legfőképp ide visszaköltözni és ezerszer átrágtuk magunkat ezeken a problémákon vásárlás előtt.

Előre is nagyon nagyon köszönöm a segítséget!!!!